„Örülök, hogy a magyarok szabadok”

Solmaz Kamuran török író az első török nyomda kolozsvári alapítójáról írt regényét mutatta be Budapesten.

rKissNelli
2014. 05. 06. 12:33
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Magyar – ezt a címet adta az Ibrahim Müteferrikáról szóló regényének, annak ellenére, hogy Müteferrika magyar múltjáról szinte semmi biztosat nem tudunk. Még az eredeti magyar nevét sem ismerjük. Ilyen fontos önnek a származás, a hovatartozás kérdése?
– Az írói önmeghatározásomnak nem része az etnikai vagy vallási hovatartozás. „Solmaz vagyok, író” – ennyi elég nekem. Ibrahim Müteferrika erdélyi múltjáról tényleg semmit nem tudunk, de egy könyvében ír arról, hogy kolozsvári. Számon tartotta a származását, ezért nekem is fontos volt, honnan jött. Ráadásul a magyarság akkoriban és utána még sokáig folyamatos veszélyben lévő identitás volt. A magyaroknak nem volt joguk arra, hogy magyarok legyenek. A legutóbbi időkig a Szovjetunió akadályozta őket ebben. Nagyszerű dolog, hogy Magyarország most az Európai Unió tagja. Tudom, vannak problémák, de örülök, hogy a magyarok végre szabadok.

– Tíz évig gyűjtött anyagot a regényhez. Mi adta a kutatás vezérfonalát?
– Sokat olvastam, nemcsak Müteferrikáról, hanem az oszmán–magyar viszonyról általában. Fontos szempont volr, hogy igazságosan, pártatlanul kutassak és írjak. Ha törökül írok, akkor a törökök írója vagyok, de ha lefordítják a könyvemet magyarra, akkor már a magyarok írója leszek. Ez nagy próbatétel egy írónak, főleg ha arról az országról ír, ahol a könyvét lefordítják. Többször elutaztam Budapestre és Kolozsvárra, mialatt a regényen dolgoztam.

– Budapest csak a regény kortárs kerettörténetének a helyszíne, Kolozsvárnak viszont fontos szerepe volt Müteferrika élettörténetének első felében. Sikerült megtalálnia a mai Kolozsvárban az egykorit?
– A megmaradt történelmi épületeket természetesen végignéztem, és felkerestem a kolozsvári unitárius közösséget is, mivel feltételezhetjük, hogy Müteferrika eredetileg unitárius volt. Úgy látom, a magyar örökség ma is meghatározó Erdélyben. Ez nem változott annak ellenére sem, hogy nagy nyomás nehezedett az itteni magyar közösségre, és a számuk is csökkent.

Fotó: Nagy Béla


– A kerettörténet két szereplője Ibrahim Müteferrika véletlenül felbukkant naplóját próbálja megfejteni, de a regény végén, mire újra közel kerülnek egymáshoz, nyomtalanul eltűnik a füzet. Miért?
– Müteferrika naplója csak eszköz volt, hogy a szereplők egymásra találjanak. Szerintem az emberi életben ez a legfontosabb, nem a múlt. A múlt feltárását persze nem lehet megúszni a közösségek és az egyének életében sem. De nem önmagáért, hanem a jövő érdekében érdemes megtennünk.

– Az Oszmán Birodalom történetét nyilván máshogy értelmezik a törökök, mint a magyarok. A közép- és kelet-európai kutatások után hogy viszonyul ehhez a kérdéshez?
– A hivatalos történetírás dicsőséges időszaknak tartja a hódítások korszakát, de emberi szempontból nehéz lenne őket annak nevezni. A magyarok mohácsi vereségét mi mohácsi győzelemnek hívjuk. De számomra inkább az a lényeg, hogy emberek vesztették el az életüket, családjukat, az otthonukat és a kultúrájukat. Hogy lenne ez siker? Az, hogy Ibrahim Müteferrikának ilyen különleges szerepe lett a török kultúrában, valóban a történelmi helyzet következménye. De én meg vagyok győződve róla, akkor is ismert személyiség vált volna belőle, ha mindez nem történik meg, és ő Kolozsváron marad.

– Müteferrikával kapcsolatban nagyon nagy részben kellett támaszkodnia a fantáziájára. Mennyire volt fontos a történelmi hitelesség?
– Nem hiszek az olyan történelmi regényben, amelyben csak megtörtént eseményeket szerepelnek. Egy ilyen történetet nem is éreznék a sajátomnak. Ez egy speciális formája a fikciónak, mert olyan dolgokat kellett kitalálnom, amik akár igazak is lehetnek. De a főhős mégis az én saját Ibrahimom. Ha történelmi figurát választok, mindig próbálok a közismert kép mögé nézni, és emberi portrét felrajzolni. Szeretem a történelmet, több történelmi témájú könyvet is írtam, de mégsem történelmi regények szerzőjeként határoznám meg magamat.

Fotó: Nagy Béla


– Magyar fordításban nehéz kifejezni a különbséget, de a regény török eredetijében sokat használja a régi török nyelvet is. Miért tartotta ezt fontosnak?
– Ebben a regényben a múltban játszódó részeket, vagyis Müteferrika naplóját különítettem el így. De más írásaimban is szívesen használom a régi török szavakat. Ha írok, nem gondolkodom azon, hogy régi vagy új szót használok, sem azon, hogy ez a szó esetleg perzsa vagy arab eredetű-e. Azt választom, ami legjobban kifejezi a mondanivalómat. Nem vagyok teljesen a modern török ellen, a hétköznapokban magam is használom. De úgy gondolom, sokkal szegényesebb. Jobban szeretem, ha több szót használhatok valaminek a kifejezésére, mint ha csak egy szavam lenne több különböző dologra. Csak egy példa: akit szeretünk, törökül „életemnek” nevezzük, a régi kifejezés használatával. Van egy új török szó is, ami az életet jelöli, de ez a szó ugyanabban az összefüggésben már idétlenül hangzana. Eszükbe sem jut az embereknek, hogy így használják.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.