Ma este ünnepélyes zárógála keretében átadták a világ legrangosabb mozgóképes seregszemléjének, a 67. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválnak a díjait. A rövidfilmek mezőnyében megosztott különdíjat kapott a francia Aissa és a Ja Vi Elsker (Yes We Love) című norvég kisfilm, míg az Arany Pálmát Simón Mesa Soto Leidi című alkotása nyerte. Ebben a kategóriában volt versenyben Szőcs Petra Kivégzés című rövidfilmje, amely így díj nélkül maradt. Ezzel eldőlt, hogy a három magyar versenyfilmből a játékfilmes Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjének fődíja lesz az egyetlen magyar díjazott.
Mundruczó sikerének értékét számos dolog emeli, s az csak egy dolog, hogy az Un Certain Regard szekció 1998 óta íródó történetében korábban még nem hirdettek magyar nyertest. Ha a fesztivál hivatalos elismeréseit vesszük alapul, tíz éve nem látott sikert ért el a Fehér Isten: bár a rövidfilmek között többször volt már magyar fődíjas, utoljára 2003-ban Mészáros Péter Eső után című kisfilmje tudta megnyerni az Arany Pálmát. A nagyjátékfilmek között viszont még nem volt magyar Arany Pálma-díjazott, és a zsűri nagydíját sem nyerte el eddig még hazai film.
A zsűri második helyért járó díját háromszor kapta magyar film, és Szabó István Redl ezredese nyerte el utoljára 1985-ben. Forgatókönyvért járó díjat ugyancsak Szabó kapott – egyedüliként – a Mephistóért 1981-ben. A legjobb színész és színésznő elismerést egy-egy alkalommal hoztuk haza: Törőcsik Mari a Déryné, hol van? című filmért 1976-ban, Páger Antal a Pacsirtáért 1964-ben. Legjobb rendezőnk kétszer volt Cannes-ban (Kósa Ferenc a Tízezer nappal 1967-ben és Jancsó Miklós a Még kér a néppel 1972-ben). Enyedi Ildikó pedig az elsőfilmesek között 1989-ben egyedüliként kapott Arany Kamera-díjat. Ha a hivatalos mellett a párhuzamos zsűrik munkáját is figyelembe vesszük, már jobb a helyzet: utoljára Kocsis Ágnes Pál Adrienn című filmje nyerte el a Nemzetközi Kritikusok Szövetségének FIPRESCI-díját az Un Certain Regard szekcióban 2010-ben. Előtte pedig éppen Mundruczó Kornél Deltája kapott FIPRESCI-díjat a versenyprogramban 2008-ban. Az utolsó versenyprogramos szereplés szintén Mundruczó nevéhez köthető, 2010-ben a Szelíd teremtés – A Frankenstein-tervét mutatták be a legrangosabb programban.
Ami a 67. cannes-i díjátadó játékfilmes díjait illeti: a legjobb színész a várakozásoknak megfelelően Timothy Spall lett Mike Leigh Mr. Turner című alkotásában nyújtott címszerepéért. A legjobb színésznő elismerését meglepetésre Julianne Moore kapta David Cronenberg Maps to the Stars című drámájáért – ebben a kategóriában a favorit Marion Cotillard volt a Dardenne-testvérek Két nap, egy éjszaka című filmjéért. A zsűri különdíját megosztva kapta a kanadai Xavier Dolan Mommy és a francia rendezőlegenda Jean-Luc Godard Goodbye to Language című filmje. A legjobb forgatókönyv elismerését Andrej Zvjagincev és Oleg Nyegin kapta a Leviathanért, a díjátadó előtt ezt a filmet gondolták a második legesélyesebbnek az Arany Pálmára. Mivel a legjobb rendező díját az amerikai Bennett Miller kapta a Foxcatcherért, a díjak függvényében várható volt, hogy a két legnagyobb elismerésen a Dardenne-testvérek, valamint az este favoritja, a török Winter Sleep osztozik. Az igazi meglepetés viszont csak eztán következett, miután az olasz Le meraviglie Alice Rohrwacher rendezésében a semmiből megnyerte a zsűri nagydíját. A hölgy díjazásában nyilvánvaló szerepet játszott, hogy Jane Campion ausztrál rendezőnő személyében hölgy elnökölte a nagyjátékfilmes zsűrit. Ezzel viszont A két nap, egy éjszaka díj nélkül maradt, pedig a Dardenne-testvérek már két Arany Pálmát is nyertek korábban, s itt is jó kritikákat kaptak, és titkos esélyesnek tartották őket. Megkoronázták viszont a török Nuri Bilge Ceylant, aki megérdemelten nyerte el az Arany Pálmát – első alkalommal, úgy, hogy korábban már minden más díjat megkapott Cannes-ban.
A legjobb első filmnek járó díjat az Un Certain Regard szekció nyitófilmje, a Party Girl kapta. A Kritikusok hete programban a fődíjat – csakúgy mint az SACD forgatókönyvért odaítélt díját – az ukrán The Tribe nyerte Miroslav Slaboshpitsky rendezésében.
