Az interjú elején arra voltam kíváncsi, hogy a legendássá vált 80/81 című lemeze után miért tartott majd harminc évig, hogy a szaxofon ismét hangsúlyos szerepet kapjon Pat Metheny kompozícióiban.
– Azóta is sokszor dolgoztam olyan kiváló zenészekkel, mint Michael Brecker, Joshua Redman, Gary Thomas, David Liebman, Kenny Garret, és másokkal is a szakma élvonalából. Ők olyan srácok, akik tényleg tudnak zenélni, és pár nap alatt összedobhatsz velük valami teljesen különlegeset. Tény az is, hogy valóban mindössze egy saját albumot készítettem, ami megfelelt ennek a zenei iránynak. Ez volt a 80/81 Mike Breckerrel és Dewey Redmannel. A Unity Grouppal készített legújabb lemezembe viszont beépültek azok a tapasztalatok, amelyeket az előbb említett korábbi munkáim során szereztem.
– Most talált olyan szaxofonistát, aki újra inspirálta?
– Chris Potterrel, Ben Williamsszel, Antonio Sanchezzel és a fiatal olasz multiinstrumentalistával, Giulio Carmassival kiváló csapat jött össze. Chris Pottert már hosszú ideje csodálom. Az elmúlt években többször hallottam játszani, és lenyűgözött, milyen tempóban fejlődik zeneileg. Szerintem ma ő a világ egyik legerőteljesebb szaxofonosa. Lehet, hogy tényleg azért kellett kivárnom a harminc évet, hogy vele találkozzam. Hasonlóképpen motivál a komponálásra, ahogy annak idején Mike és Dewey inspiráltak.
– Miért tartja különleges zenésznek Chris Pottert?
– Mert ő az egyik legjobb muzsikus és legprofibb zenész, akivel valaha találkoztam. Nála nincsenek drámák, nincs bizonytalankodás, tévelygés – csak zene teljes erővel. A munkaintenzitása is hasonló az enyémhez. Sok tehetséges zenész él a világon. Némelyikük született zseninek tűnik, de még ők is ritkán képesek tartósan magas színvonalon teljesíteni. Meggyőződésem, hogy a tehetség nagyon fontos, de önmagában kevés a valódi sikerhez. Ahhoz folyamatos munkára van szükség. Chris az élő példa erre.
– Miért adta a Unity nevet az új együttesének?
– A unity – egység, egyesülés – nagyon fontos fogalom. Ez a szó egyrészt a hazám, Amerika lényegét foglalja magában, de a zenére is érvényes. Másrészt, esztétikai szinten pedig egyfajta ellenállást fejez ki. Miközben marketingszempontoktól vezérelve önkényes műfaji kategóriákat hoznak létre, amelyekben elkülönül a dzsessz a fúziós zenétől, vagy bármi ehhez hasonló értelmetlenség, az én belső művészi utam pont ezzel ellentétes irányban halad.
– Hogyan valósul meg mindez a Unity Group munkájában?
– Összeadjuk valamennyi képességünket, tehetségünket, mert abban hiszünk, hogy ezáltal valami nagyobb, önmagában érvényes egész keletkezik.
– Zeneileg is olvasztótégely az új lemez?
– A Unity Group minden alkotóelemében sokrétű. A hangzások a hagyományos, akusztikustól a „gépi” vagy épp az orchestrionhangokig terjednek. Alapvetően persze ez is, mint minden munkám, egy régen elkezdett út folytatása. Amit most játszunk, az mindabból következik, amit a zenésztársaim és jómagam zenészként, zenekarvezetőként, zeneszerzőként eddig megtapasztaltunk, kipróbáltunk, megtanultunk. Tehát a „Unity Band” vagy a „Unity Group” elnevezés meglehetősen illik erre a projektre.
– Pat Metheny egyik állandó jelzője a „folyton változó”. Hogyan látja saját művészi útját?
– Sosem látom a dolgok végét, csak azok fejlődését, kiterjedését. Minden zenei környezetben, ahol az évek során megfordultam, vagy amit felépítettem, alapvetően ezt próbáltam kifejezni. Ma is szívesen eljátszanám például a Bright Size Life zenéit. (Ez volt Pat Metheny első szólóalbuma, amellyel 21 éves korában berobbant a dzsessz nagyjai közé – a szerk.) Továbbra is érvényesnek érzem az akkori gondolataimat. Ugyanezt elmondhatom szinte mindenről, amit azóta létrehoztam. Tudom, hogy vannak zenészek, akik, mint a kígyók, időről időre levedlik a régi bőrüket. Az én utam viszont egészen másféle. Folyamatos fejlődés. Nem kételkedem abban, hogy minden, amit eddig tettem, velem azonos.
– Merre vezet az útja?
– Legszívesebben a tűz felé megyek. Oda, ahol a legtöbb energiát és kihívást látom. Végzem a dolgom a legjobb képességeim szerint – ezt tettem tegnap, teszem ma és fogom tenni holnap is.
