A Magyarország már visszaszerezte a Seuso-kincs felét című terjedelmes írásban a The Art Newspaper beszámol Magyarország erőfeszítéseiről, a leletegyüttes műkereskedelembe kerüléséről és a lap által zavaros történetnek aposztrofált, a műkereskedőkhöz köthető, több mint három évtizedes hányattatásáról.
(A cikk magyar fordítása itt olvasható.)
A Martin Bailey által írt cikk idézi a kincs további részét birtokló Lord Northampton ügyvédjét is, aki szerint a Lord befektetésének megtérülése, illetve vagyona jelentős gyarapodása céljából vásárolta meg a Seuso-kincs egy részét és mindig is tovább akarta értékesíteni a műtárgyakat.
A cikk megállapítja azt is, hogy a kincsek egy részének Magyarországra kerülését követően Lord Northamptonnak nem lesz könnyű dolga, ha értékesíteni kívánja majd a kincseket.
A lapszámban cikket közöl Colin Renfrew, régész, tudós, a brit Felsőház tagja is, aki szerint az ezüstkincs hét darabjának Budapestre való haza kerülése a leletek szomorú történetének pozitív fejleménye.
A Továbbra is szégyen árnyékolja a Seuso-kincset című írásában a tudós megállapítja, lehangoló, hogy Magyarország kormánynak 15 millió eurót kellett fizetnie azért, ami vélhetően eleve a saját tulajdona volt, de azt is hozzáteszi, hogy innentől a kincsek további részei mások számára eladhatatlanná váltak.
(Ennek a cikknek a magyar fordítása itt olvasható.)
„Megnyugtató, hogy a késő római kori Seuso-kincsként ismert páratlan ezüstkészlet eltulajdonításának szomorú története, úgy tűnik, kielégítő végkifejlet felé tart. E kusza történetben megnyilvánul a kapzsiság és felelőtlenség, amelyet olyan magas rangú műgyűjtők tanúsítottak, akiknek ismerniük kellett volna a tisztességet, ahelyett, hogy a legkisebb tiszteletet sem mutatva gyors és könnyű profitszerzésként kezeljék a világ régészeti örökségét” – írja Colin Renfrew.
A régész, tudós, a brit Felsőház tagja nem kételkedik abban, hogy a Seuso-kincs Magyarország jogos tulajdona, s azt is elárulja írásában, hazánknak kik adták vissza a műkincseket.
„Az eladók között, akik 15 millió euróval lettek gazdagabbak, nem szerepel Northampton márkija, mivel az ezüst kincset egy befektetési társaság értékesítette, amelynek kedvezményezettjei az első, 1980-as, szerencsétlenül járt vásárlást megejtő, néhai Peter Wilson két fia volt. Ludovic de Walden, a márki jelenlegi ügyvédje, múlt héten jelezte, hogy a fennmaradó hét darab tulajdonosa továbbra is a márki.”
Az újság megszólaltatja Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, a kincsek visszaszerzéséről folytatott tárgyalások vezetőjét is, aki szerint a magyar szakértőknek végre lehetősége nyílik a kincsek vizsgálatára, és így közvetlen bizonyítékot találhatnak arra vonatozóan, hogy a leletegyüttest magyar földből ásták ki.
(Baán László cikke itt olvasható.)„Jelenleg a hazatért darabok az Országházban tekinthetők meg, amely jelképezi a pártok között a kincs repatriálásával kapcsolatban mindig is létező konszenzust. A műtárgyak szakértői vizsgálatokat követően a Magyar Nemzeti Múzeumban kerülnek elhelyezésre, és ezáltal elérhetővé válnak a szakemberek és a látogatók számára egyaránt” – olvasható Baán László írásában.
A The Art Newspaper cikkeinek magyar fordításait a Szépművészeti Múzeum bocsátotta az MNO rendelkezésére.
