És hát akkoriban az interneten való megjelenés helyett az irodalom kávéházi kultúrája dívott, ezért gondolom, L. Simon a Nyugat nyomtatott változatát is megszüntette volna, és a megszerkesztett lapot megjelenés helyett felolvastatta volna a kávéházakban. És ha L. Simon gondolatmenetét folytatjuk, akkor akár a verseskötetek is az internetre költözhetnek. Ugyanis egy költő már azt is sikernek könyvelheti el, ha 500 példányt megvesznek a kötetéből. Pedig évszázadok óta nem változott a megjelenésében semmi: legtöbbjükben fehér lapon fekete betűk vannak.
Amúgy pedig javaslom, kérdezzük meg az olvasót, hogy nyomtatott formában vagy az interneten szeretne olvasni például egy L. Simon-nagyesszét.
Tisztában vagyunk a nyomtatott sajtókultúra haldoklásával. És akkor talán még értelmesen is lehetne beszélgetni, ha ugyanakkora összeggel támogatnák az internetes megjelenést, mint a nyomtatást, még akkor is, ha ez az utóbbi kárára történne. De gyanítom, itt egyáltalán nem erről van szó.
