Drótostót. Különös kifejezés a gyerekkorom mélyéről, amit félelmetessé és titokzatossá növesztetett a tudatlanságom. Hasonlóképpen misztikus alak volt Borcsacigány, akit tanyán élő nagyanyám gyakran emlegetett, felidézve, hogy a nagy hatalmú roma családanya és utódai régen hogyan bukkantak fel időről időre és rendezték be főhadiszállásukat a falu szélén közvetlenül nekik szánt épületben. De drótostótok és a hozzájuk hasonló vándormesterségek művelői, az ablakostól kezdve a köszörűsön át az üstfoltozóig, nemcsak faluhelyen vagy a tanyavilágban bukkantak fel annak idején, ugyanúgy részei voltak a nagyvárosi folklórnak is.
Egy olyan, a vérbő kapitalizmus hajnala előtti korszak képviselői voltak, mely nem a szeméttermelésre épült, hanem addig igyekezett a tárgyakat használni, ameddig csak lehetséges. A drótostót szakma is ekként jött létre, miután a 18. században élelmes munkanélküliek, feltehetően a Trencsén megyei favágók között valaki rájött, hogy egy darabka drót segítségével kiválóan össze lehet fogni mondjuk a repedt tejesköcsögöt. Vagyis jól érzékelhető piaci réseket tömtek be a kiállításon bemutatott szakmák képviselői, ugyanakkor a megrendelői réteg – elsősorban a módosabb parasztok, parasztpolgárok – alapvetően lenézéssel közelítettek feléjük, ugyanakkor részévé váltak a többségi társadalom kultúrájának is, alakjuk felbukkan a népi játékokban és a szüreti mulatságokon előadott tréfás jelenetekben is.
A kiállításon például látható jó pár újévi üdvözlőlap a tizenkilencedik századból, amiken már ott szerepel a kéményseprő alakja a máig emblematikusnak számító munkaeszközeivel. A kiállítás igyekszik arra is rávilágítani, milyen módon hatott az adott – esetenként etnikailag is körülírható – csoportra a választott mesterség megítélése és sikeressége. A kiállításon megismerhetünk több tanulságos családtörténetet ezzel kapcsolatban. A drótostótok esetében – akiket azt követően is így hívtak, hogy a foglalkozást már zömében romák űzték – sikeres, az országhatárokat is átlépő vállalkozásokról is lehetett beszélni és a szlovák nemzeti öntudat formálásban is szerepet kapott, míg cigány vándoriparosság hasonló sikereket nem könyvelhetett el.
