Fehér Isten (16)
És íme, megérkezett a magyar mozikba is a cannes-i győző, Mundruczó Kornél Fehér Isten című drámája. A dráma Un Certain Regard versenyszekcióban elnyert fődíját kezeljük a helyén, nyugodtan hívjuk világsikernek, s nevezzük bátran áttörésnek, mivel Cannes-ban évek óta nem sikerült ehhez fogható rangot szereznie a magyar filmnek. Szerepeltek többen (Mundruczó többször is) a versenyprogramban, nyert a Delta és a Pál Adrienn is nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját, de a világ legrangosabb seregszemléjén zsűritől elnyerni a legnagyobb elismerést kikezdhetetlen érdem. Sokszor leírtam az elmúlt hetekben, ám valóban így van: miközben a magyar közönségfilm óvatlan lépésekkel tanul meg ismét járni, és a nagycsoportos hollywoodiak között sokkal nehezebb a helyzete, a kis nézettségű, fesztiválsikereket elérő szerzői filmek egymás után aratják a babérokat, és két Ezüst Medve, meg egy Kristály Glóbusz után 2014-ben is van egy nagy, A kategóriás skalpunk, végleg megkoronázva az ezredfordulón elindult magyar filmes újhullámot. A Fehér Isten túllép fiatal filmeseink fiatalos, kortárs problémafelvetésén, Mundruczó kétségtelenül elmozdult fogyaszthatóbb irányba, egyúttal a jövőbe. Utópiája ettől még nem egy vegytiszta kutyás thriller hollywoodi módra, de Mundruczó nem is akarta önmagát meghazudtolni. Tiszteletreméltó ugyanakkor az erőfeszítés, és még inkább a beismerése annak, hogy a rendező érezte, elfáradt az a tematika, amellyel éveken át sikert sikerre halmozott. A Fehér Istenben – főleg a film első felében – megmaradtak a szerzői elemek, majd a kutyák „öntudatra ébredésével” egy véres, és az ezzel járó erőszakos jeleneteket soroló műfaji fordulat következik be. Addig leginkább egy kutyatulajdonos kislány családi kálváriáját, a társadalmi szabályok között megbukó lázadási kísérleteit szemlélhetjük kisrealista közegben. Aztán a kutyaviadalokra trenírozott eb elszabadul, és egy ad hoc menhelyi falka vezéreként mindenkin bosszút áll, akik addig bántották, kínozták. Apropó kutya: Hagen alkalmasint „lejátssza” a színészeket a vászonról, és sokkal érdekesebbek azok a jelenetek, amelyek az ő történetét mesélik, mint a családi konfliktusok.
Hogyan rohanj a veszTEDbe (16)
A harsány tedimackós sikerfilm és a Family Guy kiötlőjének vadnyugatra helyezett komédiája arról, hogy nem is volt olyan vidám hely a vadnyugat, és milliónyi mód volt a másodperc törtrésze alatt meghalni. Seth MacFarlane új rendezésében magára osztotta a főszerepet is ebben az abszurditásban és morbiditásban nem szűkölködő moziban, amelyben azért igazi sztárparádé vendégszerepel: a vágy tárgya Charlize Theron, Liam Neeson gonosz, Amanda Seyfried szexi. A Tedhez ugyanakkor semmi köze sincs a filmnek (sem az eredeti címnek), amit a magyar forgalmazó próbált indexálni.
Filmtörténetet tanító emberként nem tudom nem azzal kezdeni, hogy az Ítélet Magyarországon meglehetősen ambiciózus címet választott, akaratlanul is a filmben jártasabb néző eszébe juttatva az Ítélet Nürnbergben című, 1961-es Stanley Kramer filmet, amely a náci háborús bűnösök 1948-as peréről szólt. Ilyen összefüggést talán túlzás vállalni az áthallásos címmel. Az Ítélet Magyarországon állami támogatás nélkül készült dokumentumfilm, amelynek rendezője, Hajdú Eszter kamerával végigkövette a romák elleni gyilkosságsorozat tárgyalását 2011. március 25-től a 2013. augusztus 6-i ítéletkihirdetésig. A rendező összesen 167 napot ült végig a bíróságon, s ahogy a filmből is kiderül, volt, hogy nagy magányában. A nagy nemzetközi visszhangot is kiváltó tragédia jogi procedúrája angol felirattal kerül a mozikba.
Mesterséges mennyországok (18)
Két éve Brazíliában a toplista negyedik helyén nyitott a Mesterséges mennyországok, amely Franciaország után most hazánkban is mozikba kerül (a premier hetében a fővárosi Művész moziban és a hévízi Fontanában legalábbis, valamint nyomokban a budapesti Urániában) a brazil mozi, amelynek főszereplője egy dögös DJ lány és egy pasi. Ők találkoznak egy brazil tengerparti rave-partin (látványos a buli), ám szerelmük beteljesülése és a gondtalan happy end helyett az események inkább rosszra fordulnak. Marcos Prado játékfilmes bemutatkozása, producere pedig az a José Padilha, aki a Robotzsaru remake-jét is rendezte, korábban pedig az Elit halálosztók rendezőjeként lett nemzetközileg is híres és elismert.
Rendhagyó bemutató a Magyar Hangya és a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház együttműködésében. A Vivian Maier nyomában megdöbbentően izgalmas dokumentumfilm egy srácról, aki teljesen véletlenül hozzájut egy aukción a 20. század egyik legjobb, de teljesen ismeretlen utcafényképészének anyagához. Nyomozását követően megismerjük Vivan Maier dadus életét, akiről életében senki nem tudta, hogy istenáldotta tehetsége van a fotózáshoz. Posztumusz került be a legelismertebb fotóművészek táborába. Palm Springsben és Miamiben díjazott amerikai doku nem kevés meglepetéssel és kordokumentummal.
