– Mostanában vannak szólókoncertjeid, akusztikus fellépéseid, turnézol a Kings of Chaos nevű szupergruppal. Hogy tudod ezt összehangolni?
– Ezek a dolgok mind egyszerre jönnek össze, úgyhogy szükségem is van egy ügynökre, aki segít rendbe tenni. Egyébként pedig az akusztikus bulikat imádom, ha kis helyen kell fellépni; nagy színpadokon már messze nem akkora móka. A bandámmal nagyon sok show-nk van együtt, és rettenetesen élvezem. A Kings of Chaos is nagyszerű, szeretnék is többet játszani azokkal az arcokkal (a zenekar egy igazi rock and roll-cirkusz, többek között a Guns N' Roses, a Skid Row, a Deep Purple, a Kiss, és az Alice in Chains tagjaival – a szerk.), de hát ezt már tényleg piszok kemény leszervezni.
– Ha egyszerre jönnek össze ezek a felkérések, akkor hogyan kerülsz megfelelő hangulatba? Nehéz ez?
– Igen, néha, de én alapvetően rock 'n' rollt játszom akusztikusan is, egy rockkoncerten nem is teszek mást, csak teljes üzemmódba kapcsolok.
– Slash úgy nyilatkozott a Rock and Roll Hall of Fame-beiktatást és -koncertet követően, hogy ő ezzel az estével lezárta azt a fejezetet az életében. Te is így vagy ezzel?
– Igen, abszolút. A magam részéről úgy érzem, hogy ez volt az utolsó esély, hogy összejöjjön. Minden adott volt ahhoz, hogy mindannyian egyszerre hagyjuk magunk mögött a múltat, de sajnos nem jött össze. Néha felbukkanunk együtt itt vagy ott, de összességében már mindannyian letettünk arról, hogy a Guns N' Rosest újra összehozzuk.
– Élőben viszont még mindig játszol GNR-dalokat. Ez a rajongók kérése, vagy magadtól is műsoron tartanád őket?
– Nagyon szeretem Knocking on Heavens Doort.A GNR annak idején nagyszerűen feldolgozta ezt a Bob Dylan-klasszikust. Imádom azt a jelenetet a Billy, a kölyök című filmben is, amikor megszólal a dal eredetije, mindig az jár a fejemben, amikor játsszuk. Egyébként is imádom az amerikai történelmet, különösen a vadnyugati eseményeket.
– Rengeteg zenésszel dolgoztál együtt Nancy Sinantrától kezdve egészen a Mötley Crüe dobosáig, Tommy Leeig. Érdekelne, hogy miként nézne ki egy Gilby Clarke-féle álombanda.
– Amikor a VH1 felkérésére összeálltunk Slashsel, Tommy Leevel, Scott Iannel, Rob Zombieval és Ace Frehley-vel azért az elég menő volt. Elég jó álombanda lenne. De mondok egy másikat is: beszállnék gitározni a Cheap Trick-es srácok közé. Robin Zander énekelne, Bun E. Carlos dobolna mellettem. Na, hova igazoljak?
– Válassz egyet: beszállni egy szupergrupba slágereket írni, vagy turnézni a világ körül a saját zenekaroddal.
– Nem lehetne kombinálni a kettőt? Mondjuk így: turnézni a világ körül a bandámmal, és közben összedobnánk egy listavezető slágert.
– Mik a terveid a Rock Star Supernovával? (Ez egy olyan valóságshow volt a VH-1-on, ahol Gilby Clarke mellett Tommy Lee és a Metallica korábbi basszusgitárosa, Jason Newsted igyekezett énekest találni a csapatnak– a szerk.)
– Nincs most már semmilyen tervem. Én szerettem volna kezdeni valamit azzal a bandával, de hát Lukas (Lukas Rossi, ő nyerte a versenyt – a szerk.) nem bizonyult megfelelő választásnak, Tommy pedig most turnézik a Mötleyvel.
– És hogy jött a Kings of Chaos ötlete? Lesz-e esetleg lemeze ennek a csapatnak?
– Matt Sorum (a GNR korábbi dobosa – a szerk.) indította el ezt az együttest, semmi mást nem szeretett volna, mint egy nagyszerű csapatot, amelyik eljátssza a rockzene mérföldköveit. Ebből aztán következik, hogy nem tervezünk lemezt sem – per pillanat –, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem gondoljuk meg egyszer majd magunkat.
– Hogyan néz ki egy turné belülről? Olyan, mint a Formula–1 egy csomó rivalizáló sztárral, vagy mint egy nagy rock 'n' roll-osztálytalálkozó?
– Az a legjobb, hogy itt mindenki jót akar a másiknak, és senkit nem hagyunk csüggedni, ha esetleg rossz formában volt. Végül is ez az az érzés, ez az a közösség, amiért együttesben akar játszani az ember. Olyan ez, mint egy galeri, ahol vállt vállnak vetve küzdenek a tagok. Ráadásul nagyszerű dalok közül válogathatunk estéről estére, ez sem utolsó szempont.
