– A költői estek végigkísérik a pályafutását, ám Ady Endre eddig hiányzott a repertoárból. Miért fordult most Adyhoz?
– Külső és belső okai is vannak, kezdjük ez utóbbival. Hatvankilenc éves vagyok, és ebben a korban az ember néha helyzetelemzést is végez. Boldogan élek, gyönyörű családom, remek barátaim vannak, a Nemzeti Színházban játszom, van egy nagyszerű zenekarom, a Hobo és Bandája, szeretek ebben az országban élni, tehát már-már gyanúsan jól érzem magam. Csodálatos ajándékokat kaptam a pályámon, amelyeket kötelességem továbbadni. Ugyanakkor a gyűlölködés és mocskolódás, ami körülöttünk zajlik, megdöbbent és elkeserít. Nem reagálok a támadásokra, sokkal fontosabb, hogy beszéd helyett cselekedjen az ember. Ady Endre költészetén keresztül sokkal jobban ki tudom fejezni magam, mint a saját szavaimmal. Ezen a csodálatos nyelven beszélek a hazaszeretetről, a magyarságról, a szerelemről és annak elmúlásáról, az élet szeretetéről.
– József Attila, Francois Villon, Allen Ginsberg, Pilinszky János és most Ady Endre. Szerepeket játszik el, vagy mindannyiukból van valami önben?
– Ezek nem szerepek. Csak olyan költőket mondok, akiket a magaménak érzek. Vannak jelek, amik megérintik az embert, amik a részévé válnak. Francois Villon, Allen Ginsberg csavargó költők voltak. Ahogy a nevem is mutatja, magam is mindig ilyesféle voltam, ez örökké az életem része marad, még akkor is, ha most van hova hazatérnem. Másfelől a magyar kultúrának, költészetnek mint szövegíró rengeteget köszönhetek. Arany János, Ady Endre és József Attila nélkül nem tudtam volna megírni a dalaimat. A költészetben rejtőző sistergő energia számomra olyan volt, mint az anyatej. Mindig találtam benne valamit, amiben magamra ismertem. Ugyanígy vagyok a zenével is: a Rolling Stones, a Doors, a néger blueszenék, Jimi Hendrix: számtalan dologra leltem bennük az évek során.
– Hogyan állt össze a lemez anyaga?
– Vidnyánszky Attilával közösen találtuk ki, hogy a Nemzeti Színházban csinálunk egy Ady-estet. Erre készülve gyűjtöttünk öszsze 90 verset, ebből lett az a 35, illetve 31, ami az előadásban, illetve a lemezen hallható. Jó részüket én magam választottam ki, de ebben segítségemre volt Jász Attila költő, valamint Vidnyánszky Attila is. A lemez ívét a haza, a szerelem, a számvetés és az elmúlás jelölték ki, ezeknek megfelelően vannak énekelt versek, zenei aláfestéssel elmondott versek és vannak zene nélkül szavalt költemények. A dalokat Fekete-Kovács Kornél szerezte.
– Hogy érzi magát a Nemzeti Színház társulati tagjaként?
– Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy odakerültem. Vidnyánszky Attilával tizennégy éve dolgozom együtt: a Villon-esteket, a Circus Hungaricust, a Vadászatot, és számos egyéb produkciómat rendezte. Alaposan ismer, tudja, hogy amit csinálok, kötéltánc a zene és a költészet között. A szó klasszikus értelmében tehát nem vagyok színészként társulati tag – ahogy Udvaros Dorottya fogalmazott: olyan vagyok a Nemzetiben, mint Cseh Tamás barátom volt a Katona József Színházban.
– A lemezen is szerepelő Az undor óráiban című vers nyitósora: „Jobb az undor, mint harag”. Ezt tekinthetjük ars poeticának?
– Senkit sem akarok kritizálni, csupán meg akarom mutatni, hogy a sistergős szellemiségű zsenik, mint Ady Endre is, mennyi mindent láttak előre, és ebből mi mindent tanulhatnánk. A jelenlegi közhangulatban kevesen jutnak el odáig, hogy megértsék a másik véleményét, világnézetét, lelkiségét. „Jobb az undor, mint a harag ”: már nem tudok haragudni, inkább távol tartom magam ezektől. Minden kicsinyessé vált, nincsenek igazi harcosok, nincs ellenfél, csak ellenség. Ezzel már foglalkozni sem érdemes. Sokkal fontosabb a mocskolódástól függetlenül megfogalmazni, hogy mit gondolok, mit érzek. Fel kell mutatnom ezeket a hatalmas alkotókat, akiket rajtam kívül alig mutat meg valaki: szégyenletesen dicsőséges helyzetben vagyok. Adytól, József Attilától, Pilinszkytől kaptunk valamit, ami a miénk, amiért idetartozunk. Nem feledkezhetünk el róluk!
– Maradtak még őrzők, akik vigyáznak a strázsán?
– „Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szépbe-szőtt hitét / S akik még vagytok, őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán.” Ez akkor is itt van, és a miénk, ha éppen senki sem ér rá odafigyelni e sorokra. De a nézők évtizedek óta eljönnek az előadásaimra, az érdeklődés nem lankad, nekem pedig kötelességem kiállni és felmutatni a költészet értékeit.
– Jövőre lesz hetvenéves, hogyan készül a jubileumra?
– Requiem a bluesért címmel dupla lemezt készítünk a Hobo és Bandájával. A Nemzeti Színházban életműsorozatom lesz, minden hónapban egy tematikus koncerttel. Karácsony előtt, terveink szerint, elindul egy online archívum, amelynek egyelőre még csak önironikus címe van: Hobológiai gyűjtemény. Itt elérhetők lesznek a lemezeim, írásaim, színházi előadásaim, egyéb felvételek. Szeretnék a hetvenéves jubileum kapcsán egy országos turnét csinálni, amelynek része lenne egy tízállomásos erdélyi koncertsorozat is. Kiss Csaba rendezésében ősszel a Miskolci Nemzeti Színházban lesz bemutatóm Szégyen és gyalázat címmel, ahol a dalszövegeimet adom elő. Amennyiben tehát a lecsúszóban lévő vén ripacs megéli a hetvenedik születésnapját, bőven lesz elfoglaltsága.
