– Ha nem regényt ír, egy reklámügynökségnél dolgozik szerkesztőként. A reklámok harsány világa nem is állhatna távolabb regénye komor elbeszélésétől. Az ön esetében hogyan viszonyul egymáshoz a két terület?
– A regénynek nincs sok köze a reklámszövegekhez. A Kegyetlen idő mindenekelőtt az olvasmányélményeim hatására született, az életem szerencsére minden szempontból különbözik a regény világától. Az elmúlt húsz évben számos műfajban alkottam a magam szórakoztatására a naplótól a reklámokon át a novellákig és a gyermekkönyvekig. Ezt követően határoztam el, hogy megpróbálkozom a regényírással. Ebben az időszakban főként kortárs amerikai szerzők, Cormac McCarthy, Raymond Carver, Paul Auster műveit olvastam, és azt hiszem, ez az irodalmi hatás érhető tetten a szöveg világán.
– A regényben néhány apró részlettől eltekintve a pontos helyszínről és a korról, amelyben a történet játszódik, nem tudunk meg semmit. Miért tartotta ezeket titokban?
– A környezetre és főként a központi karakterekre koncentráltam. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy hol és mikor játszódik a történet. Az életben maradásért vívott küzdelmet, a lét bizonytalanságát akartam közvetíteni. Ha kitérek a részletekre, ha pontosan meghatározom az időt és a teret, kényelmesebb helyzetbe hozom az olvasót, kapaszkodókat nyújtok felé. Ez elvette volna a történet élét.
– A táj szinte önálló szereplőként kel életre a könyvben. Honnan ismeri ilyen alaposan az ábrázolt vidéket?
– Egy kis faluban születtem a portugál határhoz közel. Később Spanyolország középső régiójába költöztünk. Száraz, forró nyarak és hideg telek: szélsőséges időjárás jellemzi ezt a tájat. Amikor elkezdtem írni a regényt, hiteles és működőképes környezetet igyekeztem megalkotni, olyan hátteret, amely számomra is hitelessé teszi a történetet. Így vált a regény helyszíne hasonlóvá ahhoz a tájhoz, ahol felnőttem.
– A regény tanúsága szerint meglehetősen sötéten látja az emberiség sorsát.
– Nem, egyáltalán nem. Én optimista vagyok. Hiszek a fejlődésben és abban, hogy a dolgok kedvezően változhatnak számunkra a jövőben. A regényben az élet alapvető problémáit igyekeztem megragadni, az emberi létezés küzdelmét dramatizálni.
– Egy korábbi interjúban említette, hogy a könyv az ön számára elsősorban a méltóságról szól. Mit jelent ez a fogalom a regény kontextusában?
– Az ember élete döntéshozatalok sorozatából áll: a jelentéktelen dolgoktól kezdve a komoly elhatározásokig. Minden helyzetben lehetőségek sokasága áll előttünk, amelyek közül ki kell választanunk a megfelelőt. Számomra a méltóság a tartás megőrzéséről szól, arról, hogy még a legreménytelenebb helyzetben is egyenes gerinccel döntünk, ragaszkodva az alapvető emberi értékeinkhez. Amikor a regényben a fiú és a pásztor végül felülkerekednek az ellenségeiken, a fiú nem akarja eltemetni a holttesteket, ám a pásztor azt mondja, ők is emberek, és mi nem lehetünk olyanok, mint ők, meg kell őriznünk az emberségünket. Ezt jelenti számomra a méltóság.
– Számos bibliai utalás található a regényben. Példázatként is olvashatjuk a Kegyetlen időt?
– A Biblia nagyszerű könyv, ami szépirodalmi műként is komoly hatást gyakorolt a regényemre. A történetben a pásztor újra és újra bibliai példákat hoz a fiúnak, útmutatást adva arra, hogyan élje az életét. Sem az apa, sem a csendbiztos értékrendje nem követhető, egyedül kell rálelnie a tisztességes útra. Ennek eszközei a történetben a pásztor példázatai.
– Regénye szinte berobbant az európai irodalmi életbe, díjakat nyert, több tucat nyelvre lefordították. Mit gondol, mi lehet a könyv sikerének titka?
– Ez egy esszenciális történet. Rendkívül egyszerű elemekből építkezik, és alapvető értékekre kérdez rá, amelyek mindenki életében meghatározók. Olvasókkal beszélgetve feltűnt, hogy milyen erős érzelmeket vált ki belőlük a főszereplő fiú története, mintha nem is fiktív karakterről lenne szó. Ez örömmel töltött el, hiszen azt bizonyítja, hogy ott lapulnak bennünk az értékek. És amíg ez így van, addig megmaradunk embernek.
– Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja keretében érkezett Budapestre, és részt vett az Európai Írótalálkozó elnevezésű rendezvényen is, amelyen a kontinens globális kérdéseit vitatták meg. Mi a véleménye a közös Európa kulturális értékeiről, örökségéről?
– Európa közösségét mi, mindannyian folyamatosan építjük. Néha rossz irányba mennek a dolgok, néha változik a tendencia, de összességében úgy érzem, a dolgok fejlődnek. Sokszor elfelejtjük azonban, hogy milyen összetett, problematikus ügy az unió. Panaszkodunk, felháborodunk, ellenállunk, mert nem látjuk át megfelelően a rendszert. De elég csak arra gondolni, hogy a második világháború óta mi mindent értek el az európai országok puszta összefogással. Realista vagyok, látom a problémákat, de sosem szabad elfeledkezni az eredményekről. Európa mindannyiunk felelőssége, együtt kell dolgoznunk érte.
