Mijazaki: egy csodálatos életmű méltó lezárása

A legcsodálatosabb animékat készítő Mijazaki Hajao leteszi az ecsetet.

– Valóban Mijazaki Hajao utolsó filmje a Szél támad? Velencében ezt jelentette be, aztán mintha később visszakozott volna.
– Megerősíthetem, hogy a Szél támad Mijazaki úr utolsó munkája egész estés animációs filmrendezőként. Bejelentette a visszavonulását, ezzel együtt a szakmától nem vonul vissza végleg: a napokban fejezett be egy kiállítást, valamint most fogott bele egy új manga képregény rajzolásába. De a stúdióban is azt hangoztatja, hogy animátorként, rendezőként 73 évesen lezártnak tekinti a pályafutását.

– Kívülről mintha úgy látszana, a Ghibli végső soron egyszemélyes cég, amely Mijazaki Hajao nélkül félkarú óriás lesz. Van valaki, aki képes lesz ezt a hihetetlen örökséget továbbvinni?
– A Ghibli egyáltalán nem egyszemélyes cég. Két rendező alapította 1985-ben, Mijazaki Hajao és Takahata Iszao, utóbbi Mijazaki mentora is volt egyúttal. Bár stílusukban különböztek, mégis összekötötte őket valami, így párhuzamosan folytatták rendezői munkásságukat is. Takahata jegyezte például 1988-ban a Szentjánosbogarak sírját, illetve 1999-ben A Yamada családot. Ami pedig az utánpótlást illeti, Mijazaki úr fia, Mijazaki Goro már egy ideje rendezőként is dolgozik. Aztán idén júliusban kerül a mozikba egy új egész estés történet, amelynek rendezője Jonebajasi Hiromasza. Úgyhogy mi nem aggódunk a sikeres folytatás miatt.– Amikor tavaly nyáron Japánban jártam, sehogy sem jutottam be a Ghibli stúdióba, mert két hónapra előre elfogyott minden jegy. Mi a titka a Ghiblinek, amellyel nemcsak hazájában, hanem nemzetközileg is oly nagy elismerés veszi körül?
– Bajban vagyok, mert ha elárulnám önnek a titkot, akkor az többé nem lenne titok. Ami az embereknek a legjobban imponál a Ghibli animéiben, az a kézzel festett látvány, ami valamiféle emberi közelséget ad ezeknek a történeteknek és a művészeti ágnak. Másodsorban hihetetlen kreativitással készülnek a rajzfilmek, és túlzás nélkül állítom, amit itt tapasztaltam, az összehasonlíthatatlan bármi mással, amivel eddig dolgom volt a filmgyártásban. És ne feledkezzünk meg a történetekről és a karakterekről sem. Még a legelvontabb, legképtelenebb figurák is valahogy valóságosak: a domináns szereplőknek is akadnak gyenge momentumai, és a legelesettebb figurákba is szorul bátorság. Ezek összessége adja az embernek azt az érzetet, amikor egy Ghibli-animét néz, hogy valami csodálatosat lát. Olyan ez, mint az operában: még ha nem is szereti az ember az operát, amikor elmegy, mégis az egészet lenyűgözőnek találja, akár úgy is, hogy nem tudja pontosan szavakba önteni, miért. A Ghibli animációs filmjei tulajdonképpen ódák a szépséghez.

– Nem félnek a 3D technika térhódításától az animációs filmben? Esetleg a jövő majd erre vezet a Ghibli számára is?
– A Ghibli határozottan és egyértelműen elkötelezett a kézzel rajzolt animációs technika iránt, amellyel a karakterek születnek. Természetesen az utómunka során mi is alkalmazunk számítógépes eszközöket, de a kézi rajz és kifestés technikáin nem szándékozunk változtatni, annál is kevésbé, mivel a 3D megnövekedett alkalmazásával inkább mi váltunk még egyedibbé. Persze ez időigényes munka, van, hogy egy filmünk három-négy évig készül, de megesik, hogy csak 7-9 évnyi munka után fejezünk be egy rajzfilmet. Eddigi utolsó animénk, a The Tale of Princess Kaguya Takahata úr rendezésében pedig tizenöt évig, a Szél támad öt évig készült. A projekt nagyságától függően ez 100-150 animátoros munkákat takar.

– A magány és elmagányosodás visszatérő témája a Ghibli-animációknak.
– Igen, mert ezek a modern japán társadalom termékei. Mijazaki Goro 2011-es animéja, a From Up On Puppy Hill például különösképpen erre a témára koncentrál. Manapság nem csak Japánban tapasztalható a tendencia, hogy az emberek a technikai fejlődés és az újabb és újabb eszközök megjelenése közepette izolálódnak, ennek ellenére nem vagyok biztos benne, hogy ez az animék szándékos üzenete lenne. Inkább azt gondolom, hogy néhány modern téma mellett a Ghibli-animék alapvetően időtlen tematikákon alapulnak, mint például hogy hogyan találjuk meg a helyünket a Földön. És ahogy a valóságban is történik, ez valakinek könnyebben megy, másoknak pedig meg kell harcolniuk érte.