Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrét, Magyarország egykori miniszterelnökét. Ezen a napon a budapesti Hősök terén, a Műcsarnok épületénél felállított ravatal előtt több százezren rótták le kegyeletüket az ország egykori vezetője, valamint Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és az ismeretlen mártírok koporsói előtt.
Az 1956-ot követő kivégzések áldozatainak névsorát Mensáros László, Rékasi Károly és Orosz Helga színművész olvasta fel.
– 1989-ben Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban együtt játszhattam Mensáros László Jászai Mari- és Kossuth-díjas színésszel. Ő debreceni tevékenysége miatt személyesen is érintett volt az ’56-os eseményekben, 1958-ban letartóztatták, és két év két hónapi börtönbüntetésre ítélték. Utána sokáig csak segédmunkásként, majd pincérként dolgozhatott, pedig ha valakiről el lehet mondani, hogy igazán nagy művész volt, akkor az ő – meséli Rékasi.
Mensáros Lászlót kérték fel arra, hogy az áldozatok névsorát olvassa fel, ő két fiatal kollégát is választott társának ebben a feladatban. – Egy bemutató miatt személyesen nem tudtunk ott lenni, így a nyíregyházi rádió stúdiójában rögzítettük a felvételt. Hosszú-hosszú oldalak voltak tele nevekkel, akiknek rettenetes sors jutott. Nekem akkor, ott vált személyes ügyemmé 1956 – szögezi le a színész. – Én magam jász vagyok. A jászok a múltban megvásárolták a szabadságukat, annyi pénzt gyűjtöttek össze, amennyi akkor az egész magyar állam éves költségvetése volt. A szabadság a jászoknak mindennél fontosabb. Nemcsak az emléknapokon, hanem minden egyes pillanatban fejet hajtok ezek előtt az emberek előtt, akik nem csupán gondolatban, hanem tettekkel küzdöttek a nemzet függetlenségéért.
