– Debrecenben született, 25 éve él Budapesten. Kívülállóként tekint a városra, vagy negyedszázad alatt tősgyökeres pesti vált önből?
– Nem tudok külföldiként Budapestre pillantani, de nem is untam még rá. Képtelen elkopni ez a város az én szememben. Debrecenben születtem, egyszerre van tehát debreceni szívem, öntudatom és pesti beágyazottságom.
– Új kötetében a korábban alaposan dokumentált középosztály és elit tagjai mellett feltűnnek lecsúszott, peremre szorított figurák is. Miért szélesítette látszószögét?
– Van, akit zsigeri érintettség vezet a lecsúszottak világába, például Barnás Ferencet. Vagy Borbély Szilárdot, aki kisgyermekként ténylegesen megjárta a falusi mélyszegénység bugyrait. De gondoljunk csak Nincstelenek című regényének fogadtatására, még a szerző életében. Függetlenül az ő eredeti szándékától, azt tapasztaltam, hogy a művészi megformálás gyarlóságait fölülírni látszik a téma fölötti hivatalos meghatódás, s én ezt a kritikusi szemhunyást álságos dolognak tartom. Azt sem szeretem, amikor bizonyítási kényszerből, megfelelési vágyból, politikai korrektségből foglalkozik valaki a szegényekkel, mondjuk egy pasaréti villában. Ez nagyon divatos lett mostanában, és rendkívül unalmas is. Engem a körkép festésének célja mozgat szerte a városban. Az utcát senkinek sem kell bemutatnom, hiszen ott közlekedünk mindnyájan. Láthatóan okozott némi változást az üzleti dekonjunktúra, az emberi hanyagság. A helyszíneim egy része, például Kőbánya vagy Budafok a város lerobbant peremvidékei, és nem véletlen, hogy a reprezentatív hősök itt mind megcsúszott kisemberek. De nem sajnáltatni szeretném őket, csak beszéltetni.
– Ezzel párhuzamosan a szövegek hangvétele is enyhült. Egy kritikusa úgy fogalmazott, oldódni látszik a „jéghideg antropológia”, amely korábbi műveit jellemezte.
– Az író nem népjóléti miniszter. A szegényeken nem tud ténylegesen segíteni a művészet. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, szánalmasan becsapja magát. Amikor 1989-ben Budapestre költöztem, ugyanúgy hajléktalanokba botlottam a Nyugatiban, ahogyan most is. Igaz, manapság jóval többen vannak.