Ráadásul igen hamar kiderül, hogy akad a látszólag véletlenül összekerült foglyok között olyan, aki a gyilkosságtól sem riad vissza azért, hogy a múltbéli bűnök ne kerüljenek napvilágra. Persze Dávid Veron jó szokása szerint nem bír csillapíthatatlan elméjével, és miközben a gyermekáldás nehézségeivel kell megküzdenie, valamint pszichológiai hadviselést folytat a nem éppen finom modorú fogva tartóival szemben, a rejtély megoldása sem hagyja nyugodni. Baráth ezzel a fordulattal megteremti – még ha egy alföldi tanya kevéssé kifinomult díszletei között is – az Agatha Christie nevével fémjelzett klasszikus krimikre jellemző dramaturgiai feszültséget, mely a szűz térbe összezárt áldozatok és gyanúsítottak közötti játszmáknak is teret enged.
Miközben egy sötét bűntény szálai bontakoznak ki a háttérben, a többség lelkesen készül a háborúra
Fotó: Fortepan / Párdányi Miklós
A sorozat korábbi darabjaihoz képest Az arany cimbalom alaphangja komorabb, a regény jelenét meghatározó, betyárokhoz kötődő bűntény leírása egészen nyers és szikár, ám ezt a realizmust most is igyekszik ellensúlyozni a főhősnő kissé különc személyiségéből fakadó ironikus nézőpont. Emellett a szerző ismét kiválóan hasznosítja történészi ismereteit, a visszaemlékező fejezeteknek köszönhetően megelevenedik a betyárok világa, a cselekmény fő szála mentén pedig kibomlik előttünk a vidéki Magyarország hétköznapi élete a maga esendőségével és szerethetőségével, amit az utána következő sötét évek színeznek utólag fényesebbre.
(Baráth Katalin: Az arany cimbalom. Agave Könyvek, 2014, 440 oldal, 3480 forint)
