Mit tehet a szervező, ha a külföldi sztárvendég három nappal a fellépés előtt törli a helyszínt naptárából? Megpróbálja a lehetetlent: beugrással pótolni a cserbenhagyót. Gyulán sikerült a mentőakció, és nem biztos, hogy rosszabbul járt a közönség.
A pop és a dzsessz vizein egyaránt otthonos amerikai Diana Schuur énekes-zongorista helyett a portugál Maria Joao énekesnő Ogre triója koronázta meg a dzsesszfesztivált. A hallgatóság egy része ugyan értetlenkedve fogadta a hagyományos befogadói megközelítéssel kísérletinek nevezhető produkciót, a modern művészetek és a dzsessz újabb irányaiban járatosabbak azonban az emberi hang alkalmazásának újszerű megnyilvánulásaként üdvözölhették fellépését.
Joao kitűnő énekes és vibráló színpadi jelenség, aki a jól ismert dzsesszörökzöldek megszólaltatása helyett korunk jellegzetes elektronikus hangkeltő eszközeire támaszkodva a vokális kommunikáció új dimenzióira nyitott performance-szerű, többszörös áttételekre, záró- és idézőjelekre és a testre mint jelentéshordozóra építő előadásmódjával. A „portugál szívből” jövő programban a szintetizátorokon játszó és a szerzemények többségét szerző Joao Farinha és a ritmikai alapot elektronikával szolgáltató André Nascimento volt egyenrangú társa.A képzőművészet nyelvén szólva az absztrakt kollázsok világából a figuratív táblaképekébe lépett vissza a szép hangú Hajdú Klára, aki triójának kíséretével érzelmes mai magyar szerzeményeket énekelt – no és egy dzsesszörökzöldet, ami élettel töltötte meg a színpadot. Utóbbi egy percre sem hagyta el a magyar népzene és a dzsessz ötvözésével sajátos stílust kialakító Dresch Quartet muzsikusait, akik váratlan dinamikai és témaváltásaikkal a feszültségkeltés és -oldás új magaslataira emelték játékukat. Hozzájuk képest tisztes iskolai csapatjátékként hatott a Gyulai Big Band swing- és popszámokkal előrukkoló, közönségbarát műsora.
A több mint két évtizedes múltra visszatekintő dzsesszfesztiválhoz kilenc éve társult a bluesfesztivál – logikusan, hiszen a dzsessz egyik alkotóeleme ez a zene. Amelynek elektromos, hangos városi változata jelent meg Gyulán. A sort a megnyerő fellépésű Pribojszky Mátyás szájharmonikás/énekes együttese nyitotta belevaló bluesszámokkal, a basszusgitár és a dob kemény ritmusalapot hozó összjátékával.