Elhunyt Dobos László Kossuth-díjas író

Életének 84. évében hunyt el a Kossuth- és Bethlen Gábor-díjas író, szerkesztő, műkritikus és politikus.

Hosszú betegség után, életének 84. évében elhunyt pénteken Pozsonypüspökiben Dobos László Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, műkritikus.

Dobos László, aki jelentős közéleti munkásságának köszönhetően íróként, szerkesztőként és politikusként is ismert volt, 1930-ban, Királyhelmecen (Královsky Chlmec) született. Középiskolás éveit – a második világháború végétől 1949-ig – a sárospataki tanítóképzőben töltötte, felsőfokú tanulmányait pedig a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–polgári nevelés szakán végezte el, ahol aztán fél évtizedet tanárként is eltöltött.
1956 és 1958 közt a Szlovákiai Írószövetség magyar részlegének titkáraként meghatározó szerepet vállalt annak az Irodalmi Szemlének a létrehozásában, amelynek később főszerkesztője is volt 1968-ig. Abban az évben a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális és közéleti szervezetének, a Csemadoknak az elnökévé választották, ezt a tisztséget három éven át látta el.

Ezzel csaknem egy időben – 1970-ben történt leváltásáig – a nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter posztját is betöltötte, majd 1970 és 1972 között a Madách Könyvkiadót, később annak műszaki részlegét igazgatta. A felvidéki magyar könyvkiadó élére a rendszerváltást követően tért vissza.

Az ekkor már a legjelentősebb felvidéki magyar próza/ és esszéírók között számon tartott írót 1989-ben a Magyarok Világszövetségének társelnökévé választották, 1990-ben pedig belépett a rendszerváltozás utáni politikába, az Együttélés nevű politikai mozgalom jelöltjeként parlamenti képviselő volt 1994-ig.

Írt tankönyvet, és jelentős a szépirodalmi munkássága is. Ismertebb művei közé tartozik a Messze voltak a csillagok (1963), a Sodrásban (1984), Az idő mélységéből (1995), az Igazságaink (2000), a Teremtő küzdelem (2000), az Évgyűrűk hatalma I-II. (2006–2007) és A ren (2007).

Több évtizedes, kiemelkedő, következetes közéleti és irodalmi munkásságáért 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést. 2007-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.

„Mindig a maga egyetemességében látta a magyar történelmet, benne a határon túlra szakadt közösségek sorsát is európai léptékkel volt képes értelmezni. Ezért lehetett megkérdőjelezhetetlen tekintélye azokban a szlovák és cseh értelmiségi körökben, amelyek hittek azokban a törekvésekben, amelyek a demokratikus elveket egy soknemzetiségű ország közös értékének tekintették. Közéleti tevékenysége nem ismert határokat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália magyarsága éppúgy számíthatott rá, ahogyan ezen országok politikusai is egyenrangú partnerként kezelték” – áll a Magyar Írószövetség által kiadott gyászjelentésben.

„Jelentős próza- és esszéíró, irodalomszervező. A szlovákiai magyar könyvkiadás és folyóirat-kultúra formálásában elévülhetetlen érdemei vannak. Regényei, elbeszélései, novellái olyan korai formakísérletei a magyar prózairodalomnak, amelyek még az irodalomelmélet és -kritika felfedező figyelmére várnak. Szellemi öröksége ebben a pillanatban még fölmérhetetlen” – méltatta az Írószövetség az elhunyt érdemeit.