A Mai Manó Házban június 27-én kiállított harminc felvétel egyharmada csendélet, kétharmada portré és akt. A cseh fényképész, Fedor Gabcan tárlatának különlegességét a nem szokványos fényképkészítési technikák adják – a mai digitális fotózás idejében ritkaságnak számít mind az argentotípia, mind a brómolajnyomat használata.
A kiállításon nemcsak fekete-fehér, hanem a brómolajnyomatnak és a cianotípiának köszönhetően színes – lila, rózsaszín és kék –, aprólékosan kidolgozott fényképeket láthatunk. Az eljárások kísérleteinek eredményei köszönnek vissza a falakról: a fényképek keletkezésének ideje változó, akadnak a kilencvenes években készített és a kétezres évek után készült fotók, a kiállításra kiválasztott képeket viszont 2013 és 2014 között „újította fel” a hetvenhárom éves fényképész.
Az argentotípia és a guminyomat mellett az egyik leglátványosabb fényképeket eredményező technika a cianotípia. A kék-fehér alapszínek mellett a fekete kontúrok kapnak hangsúlyt, a fényképész ezt a technikát csendélet és akt ábrázolására használja. A cianotípia 1842 óta létező technika, régen az amatőrök kedvelt eljárása volt, legfőképpen építészeti rajzok másolására használták.
Gabcan nem kizárólag egyetlen technikát alkalmaz az egyes képek elkészítéséhez, sok képen vegyes technikát láthatunk, például a Barátnők című aktfotón, amely az argentotípia és platinotípia – utóbbit manapság már nem platina, hanem palládium felhasználásával készítik – közös használatának eredménye, de akad olyan portré, melyen a cianotípiát tea színezésével tette még élesebb képpé. A csendéletek közül különösen figyelemfelkeltő a Kála virág és a Csendélet hortenziával. Az előbbi brómolajnyomattal készített lila színvilágú fotó, utóbbi pedig egy elmosódott, guminyomattal készített rózsaszín, élénk fénykép.
Az 1940-ben született Fedor Gabcan elvégezte a prágai művészeti egyetem fotó fakultását, nyomdai fényképészként és fotóriporterként dolgozott. Az 1960-as években egy kis nyomdában kezdett dolgozni mint kemigrafikus és reprodukciós fényképész. Ekkortájt ismerkedett meg a fényképészet gyakorlati, vegyészi oldalával. Később tanárként adta tovább tudását a fiatal tehetségeknek, nyugdíjba vonulása óta egyre jobban érdeklődik az archaikus fényképészeti technikák iránt.