A film megnézése után végleg eldőlt a kérdés: ha már bűnüldözés, akkor inkább Don Matteo atya a köztévé lagymatag sorozatából, mint aktuális filmünk tökös lelkésze. Igaz, a Terence Hill játszotta olasz plébános nem iszik, nem dohányzik és nincs tervezetten kusza göndör üstöke, mint a Távoz tőlem, Sátán! című filmben Mendoza atyának.
Viszont a Mendozát alakító Edgar Ramirezzel ellentétben ő nem is nagyobb költségvetésű hollywoodi horror egyik főhőse, mely esetben azért elvárnánk, hogy ne a délutáni, késő esti sávban vetített tévésorozatok esztétikai deficitje ugorjon be a vászonra meredve. És ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy ebben a jobb sorsra érdemes Eric Bana is közreműködik az önmaga démonaival küzdő, de amúgy derék rendőr–családapa szerepében vergődve, akkor tényleg nagy a baj.
Persze magára valamit is adó felnőtt ember tisztában kell, hogy legyen az ördögűzés alapjaival, és ebben Scott Derrickson filmje akár még hasznosnak is bizonyulhat, hiszen a drámai csúcsponton jó szájbarágósan el van magyarázva a technika lépésről lépésre, de efféle oktatóvideót nyilván a YouTube-on is lehet találni, ráadásul ingyen. És hát sajnos az igazság az, hogy a film lényegében az elejétől a végéig ennyire szájbarágós, kiszámítható és unalmasan hatásvadász.
Tudjuk is le gyorsan a sztorit. Sarchie nyomozó szorgos bűnüldöző Bronxban, ahol az ember által elkövethető összes bűnnel szembenézett már. Különös „radarja”, vagyis megérzései segítségével szinte kiszagolja a vétkeket, így aztán nem is csoda, ha mentálisan picit már meglazult, és ezért időnként eljár a keze a delikvensekkel. Otthon azonban szerető családapa, aki igyekszik lerakni a súlyos lelki terheket még a ház küszöbén innen, hogy csinos felesége és tündéri kislánya ne érezze meg, apát mennyire megviseli a munka.Ám ezt a látszatot egyre nehezebb fenntartani, miután egyre szaporodnak a körzetben a rejtélyes esetek. Dühöngő, a földet puszta kézzel kaparó átlagpolgárok, fura zajok, mozgolódó bútorok: nagyon úgy tűnik, hogy valamiféle transzcendens csínytevés bontakozik ki a valóság leple alatt. Még szerencse, hogy feltűnik Mendoza atya, az egykori drogfüggő, aki szomorú igazságot kénytelen közölni a vallás iránt finoman szólva is közömbös közeggel: különös érzékenysége folytán a gonosz kiválasztotta őt is, és ezért a családja sincs biztonságban. A végén győz a jó.
