Lucien és Rodolf Hervé – családban a talentum

Apa és fia: két, látszólag homlokegyenest eltérő fotográfiai nyelv és nézőpont. Lucien és Rodolf Hervé.

thy
2014. 07. 27. 14:54
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A képeket Madame Judith Hervé, Lucien Hervé özvegye adományozta Hódmezővásárhelynek, néhai férje szülővárosának. Pofonegyszerű, de annál hatásosabb rendezőelv szerint kerültek a képek a falra: az egyik oldalon a világhírű apa, Lucien munkái, míg vele szemben a fiú, Rodolf fotói. Az így kialakuló párbeszéd valóban fokozza a befogadói izgalmat.

Első ránézésére a különbségek tűnnek élesebbnek. A divatfotósként a harmincas években pályára lépő, matuzsálemi kort megélő Lucien itt látható képeinek többsége épületfotó. Elegánsan megkomponált, már-már hűvös képek, amelyeken a geometriai formáknak, a fény-árnyék kontrasztnak jut kiemelt szerep.

Az idősebb Hervé képein emberi alak csak elvétve bukkan fel, és akkor is az épített környezet mulandó ellenpólusaként. Erre jó példa a Pár a hídfőnél, Szajna-part című 1948-as képe, amin éppen a pár az, ami szinte észrevétlenné zsugorodva, a kép szélén látható csak.

 

Rodolf Hervé számára jóval rövidebb élet adatott meg, de azt intenzíven használta ki. Nálunk elsősorban arról ismert, hogy 1989 után Magyarországra érkezve fotóin rögzítette a rendszerváltás keserű-édes sokkjából eszmélő ország hétköznapi pillanatait. Ennek szimbolikus megragadása a ferde horizonttal lencsevégre kapott Parlament látképe. S egyúttal a pezsgő budapesti alternatív élet aktív résztvevőjévé és krónikásává vált.

Éppen ezért nem csoda, ha az itt látható képein is elsősorban arcok és alakok tűnnek fel. Sminkelő lány a legendás klubban, a Fekete Lyukban, fürdőben pihenő öregek és hajléktalanportré – többek között ilyen életképek jellemzik az életművet. Ugyanakkor Rodolf is előszeretettel fedezte fel az épületek komor és titokzatos szépségét, és az apja is érzékeny volt a mindenütt jelen lévő enyészet és pusztulás esztétikájára.

Lucien fiatalkori önportréján egy szinte félénk tekintet gazdája néz ránk a kamera mögül. Fia több mint hatvan évvel később készült képén már egy sokat, majdnem mindent látott szempárt látunk. Pedig akkor még talán nem tudhatta, saját fia halálával is szembe kell majd néznie.

(Rodolf + Lucien Hervé. Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria. Megtekinthető augusztus 17-ig)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.