A posztakopaliptikus jövőben nem azt a legszörnyűbb elképzelni, hogy a szennyezéstől mutánssá vált lények elől kell esetleg szaladgálni, hanem azt, hogy végleg lefoszlik rólunk a civilizációs máz, és embertársaink legsötétebb ösztöneit és késztetéseit már nem korlátozzák holmi büntetőtörvények és házirendek.
Éppen ezért erősen félrevezető az a marketingfogás, hogy az Országúti bosszú valamiféle újracsomagolt Mad Max-klón lenne, ha már rokonokat kell keresni, akkor a Cormac McCarthy regényéből készült Az út című film kínálkozna kézenfekvő példaként.
Persze az ausztrál vérvonal fontos szempont, és ahogy a Mad Maxben, úgy a táj ez esetben is kopár, elhagyatott és reménytelenül koszlott, de hát nem véletlen, hogy annak idején nem a kenguruk földjén forgatták a Muzsika hangjait.
Ám a nagy összeomlás után tíz évvel játszódó disztópia szereplői nem járkálnak a divatszakos hallgatók vizsgamunkáit idéző hacukákban és az államgépezet is létezik, leginkább olyan arcát mutatva, amit ma is jól ismerünk: rendfenntartóként és önmaga fontosságát igazoló aktaszaporítóként.
A különbség csak annyi, hogy ahol éppen nem bukkannak fel a hivatalos fegyveres erők, ott végleg az ököljog uralkodik.
Nem egy gyönyörű barátság kezdete
Forrás: Vertigo Média
Ilyen körülmények között – nem is beszélve a tisztálkodási szokások radikális újragondolásának következményeiről – nem csoda, ha egyesek hamar eljutnak a létezés értelmetlenségének meglehetősen egzisztencialista felfogásához.
Ha valaki agyonlőheti úgy a feleségét és annak szeretőjét, hogy utána semmilyen negatív következménnyel nem kell szembenézni, akkor ott bizony nevetséges színjáték államosdit játszani, meg úgy csinálni, mintha lenne bárminek is jelentősége – érvel a film egy adott pontján komor főhősünk, Eric (Guy Pearce).
És milyen igaza van.
Ennek ellenére az ő dacos és elsőre nem is igazán érthető bosszúvágya lesz a történet hajtóereje, és el kell ismerni, a Pearce játszotta bekattant átlagpolgár tekintete tényleg van annyira acélos, hogy azon szépen elegyensúlyoz a film mindenféle megbillenés nélkül.