Utazás a festménymesék birodalmába

Művészetterápiás módszerrel segítik a beteg gyerekek gyógyulását a Tűzoltó utcai klinikán.

Kevés nyomasztóbb helyet lehet elképzelni egy kórháznál. A rideg funkcionalitás közepette minden a betegség folyamatos jelenlétéről szól. Mélyzöld csempék, fehér ajtók, tejüveg, műanyag padok, labirintusszerű folyosók, visszafojtott várakozás: szívszorító élmény. Egy gyermekkórház esetében ugyan a vidám színek, a falakra festett mesefigurák oldják a feszültséget, de még a családias hangulat sem feledtetheti, hol is járunk éppen. Ezért is érzi úgy az ember a Játszóház Alapítvány játékszobájába lépve, mintha egy másik világba csöppenne. A Tűzoltó utcai gyermekklinika épületében megbúvó helyiség egy gyerekszoba otthonosságát keresztezi egy mesebeli játékbolt izgalmával, ahol minden birtokba vehető: a társasjátéktól a bábokon és jelmezeken át a számítógépekig. Itt tartják művészetterápiás foglalkozásaikat a Festménymesék szakemberei.

A jókora asztalnál egy apró kislány üldögél bátortalanul, mellette, a számítógép képernyőjén Pieter Bruegel Parasztlakodalom című festménye, a mai mese kiindulópontja. – A gyerekek a kezelések között legtöbbször infúziós állványokkal jönnek át a kórtermükből – meséli Soós Dóra pszichodramatista. – Van, hogy tíznél is többen vagyunk, van, amikor csak egyvalakit engednek el az orvosok. Sosem lehet előre tervezni. Mivel a csoport összetétele foglalkozásról foglalkozásra változik, már a kezdeteknél fontos volt, hogy találjunk egy fókuszpontot, amely egyben tartja a programot és irányt szab a terápiának, ez lett festészet.

– Minden alkalom utazás a festmény világába – folytatja Marton Vera művészetterapeuta. Beszélgetünk a művészről, a korról, amelyben alkotott, az alkalmazott technikáról. Majd a festményből ihletet merítve közösen mesét írunk, amelyet aztán jelmezbe öltözve eljátszunk, végül pedig az eredeti alkotás stílusában lerajzoljuk a kitalált történetet.

Lassan mesévé alakul Bruegel lakodalma is. A kezdetben szótlan kislány felenged, és egy hamisítatlan krimit sző a németalföldi mester remekművéből. A terapeuták folyamatosan szóval tartják, a kérdések előbb-utóbb célba érnek, felkeltik a magányos főszereplő érdeklődését. A beöltözős játékban már nyoma sincs a kezdeti feszengésnek. Az infúziós állvány jelenléte is egyre kevésbé hangsúlyos. Előkerülnek a jelmezek, kezdődhet a közösen költött mese színre vitele.

– Sokszor visszahúzódók – osztja meg velünk tapasztalatait Soós Dóra. – Ebben a korban szembenézni a betegséggel könnyen depresszióssá teszi a gyerekeket, nehezen nyílnak meg, nem akarnak részt venni a játékban. A mi feladatunk, hogy ezeket a helyzeteket megoldjuk. A lényeg minden esetben a mese, a pillanatnyi figyelem, amely a történeten kívül mindent másodlagossá tesz. Mivel nyitott csoportokról van szó, ezzel a módszerrel elsősorban rövid távú céljaink lehetnek, segítünk a gyerekeknek kiszakadni a mindennapivá vált kórházi környezetükből, erősítjük az önbizalmukat, megküzdési folyamataikat.

– A délelőtti kezelések után elcsendesedik a kórház, ekkor kerül sor a Festménymesék programra – mesél a részletekről Erős Nikoletta klinikai szakpszichológus, a program szupervizora. – A gyerekek a kórteremben egész nap együtt vannak a szülővel, erre a másfél-két órára elszakadnak egymástól, ami nagyon jót tesz a kicsiknek, hiszen így végre olyasmi is történik velük, ami nem a betegségről szól. A foglalkozás kiszakítja őket ebből a közegből. Újra úgy érezhetik magukat, mintha nem is kórházban lennének. Ez – akárcsak a folyamatosan nyitva tartó játszóház – az egészséges pszichéjüket erősíti.

– És amíg a gyerekek itt vannak nálunk, a szülőknek alkalma nyílik rá, hogy fontos ügyeiket elintézzék, vagy akár csak lezuhanyozzanak – teszi hozzá Soós Dóra. Sokan azonban – érthető módon – nehezen válnak meg a gyereküktől, ők természetesen részt vehetnek a meséken. Néha őket is bevonjuk a játékba.

A Festménymesék 2013-ban indult az Új Európa Alapítvány, a MOL gyermekgyógyító program keretein belül. A terapeuták korábban, más csoportok esetében sikeres módszereiket alkalmazták a Tűzoltó utcai klinikán. A foglalkozáson két metódus találkozik: a képzőművészet-terápia és a gyerekpszichodráma.

– Az alkotás elmélyíti az átélt élményeket, és tárgyiasítja a folyamatot, a végeredményként elkészült festményt vagy rajzot bárki magával viheti, kiakaszthatja az ágya fölé, és így felidézheti a csoportban szerzett élményeket – fejti ki Marton Vera.

– A képek a gyerekek esetében az esztétikumon túl a betegségből adódó problémákra is ráirányíthatják a gyerekek figyelmét – fogalmaz Soós Dóra. – A kezelések miatt táplálkozási zavarok léphetnek fel, így sokszor választottunk olyan képet, amely segítségével az evést helyezhetjük a középpontba. Rippl-Rónai Kalitkás hölgye a bezártságot, Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrusa pedig az egyedüllétet, a magára hagyottságot szimbolizálja. Más képeken előtérbe kerülnek a családi, baráti kapcsolatok, a két világ közti lét, álom és valóság, erő, félelem, elutasítás, elfogadás, kiszolgáltatottság, a testkép vagy az idő fogalma. A mesék felébresztik a fantáziát, kreatív gondolatokat teremtenek, a csoportban való játék pedig erősíti az érzést a gyerekekben, hogy nincsenek egyedül.

– A Tűzoltó utcai klinikán 0–18 éves korig kezelünk daganatos gyerekeket – mondja Erős Nikoletta. – A diagnózist először a szülőkkel közöljük, majd megbeszéljük velük, hogyan kommunikálják a gyermekek felé, akik így kezdettől fogva tisztában vannak a helyzetükkel. Ismerik a kezelések mellékhatását, a leletek részleteit. Nevén kell neveznünk a betegséget, sokszor a latin nevét is eláruljuk a gyerekeknek, hogy minél jobban megismerjék azt, amit le kell győzniük. A lényeg, hogy a gyerekek aktív résztvevői legyenek a gyógyulási folyamatnak.

Időközben elkészül a Parasztlakodalom és az abból szőtt mese ihlette rajz is, lassan a foglalkozás végéhez érünk, a kislány mára elbúcsúzik a festménytől, a mesétől, a játszóháztól, és az állványával a terapeuták kíséretében visszasétál a kórterembe.

– Egy kemoterápiás kezelési folyamat általában egy-másfél évig tart – folytatja Erős Nikoletta. – A visszailleszkedés ezt követően komoly kihívást jelent, de ha a rehabilitáció már a kórház falai között elkezdődik, sokkal könnyebb a gyerekek számára felvenni az egészséges élet ritmusát. Ebben meghatározó szerepe van a játszóháznak és a Festménymeséknek.

Erre az évadra már véget értek a foglalkozások. A program záróakkordjaként a gyerekek munkáiból nyílt kiállítás az SE Elméleti Orvostudományi Központ Tűzoltó utcai épületében. A Festménymesék további sorsa egyelőre a pályázati támogatásoktól függ, a terapeuták bíznak benne, hogy ősztől folytathatják a megkezdett munkát, és a beteg gyerekek hetente kétszer továbbra is átléphetnek majd a kórteremből a festmények és a mesék birodalmába.