Az IRNA iráni állami hírügynökség szerint Behbaháni szív- és légzési komplikációk következtében hunyt el kedden, miután majdnem két hetet töltött egy teheráni kórházban. Élete végéhez közeledve a költőnő szinte teljesen elveszítette látását.
Szimin Behbaháni 1927-ben született Teheránban. Tizenkét éves kora óta alkotott, első műveit tizennégy évesen publikálta, sokáig Irán nemzeti költője volt, Irán nőstény oroszlánjának becézték. Pályafutása során számos irodalmi elismerésben részesült, kétszer jelölték Nobel-díjra. A költőnő régi perzsa versformát használva fogalmazta meg a forradalom utáni Iránban uralkodó hangulatokat.
„Mindig is azt mondtam, amit muszáj volt kimondani: hogy a halál ellen vagyok, a gyilkolás ellen vagyok és a bebörtönzés ellen vagyok” – nyilatkozta a költőnő 2012-ben a BBC perzsa nyelvű adásában. Behbaháni határozottan fellépett a megkövezés gyakorlata ellen is.
A Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza a Janus Pannonius-díj tavalyi átadásakor a klasszikus perzsa művészet megújításáért méltatta Behbahánit, és hozzátette, hogy a költőnőt világszerte morális következetessége és bátorsága tette híressé, amiért főhajtás illeti. A díj átadásához igazítva mutatták be Pécsen az első magyar nyelvű Behbaháni-kötetet is, amely Elhagyott szentély címmel jelent meg.
2010 márciusában Behbahánitól elkobozták az útlevelét az iráni hatóságok, amikor megpróbált felszállni egy Párizsba tartó járatra, hogy részt vegyen egy felolvasáson. A költőnőt kikérdezték és végül elengedték, de nem tudott részt venni a franciaországi rendezvényen.
Az Iránban való élet nehézségei ellenére Behbaháni hazájából merített inspirációt és nem akart elmenni. „Szerette Iránt, és a külföldre költözés megannyi lehetősége ellenére is maradt” – mondta Ali Dehbasi, a néhai költő barátja és egyik verseskötetének szerkesztője. Hozzátette, Behbaháni „kötődött az országhoz, és a legnagyobb félelme az volt, hogy külföldön éri a halál”.
