Nekünk a Balaton a Riviéra, sőt, több annál: maga a Balaton. Míg a régi sláger születése idején vasfüggönyön túli, elérhetetlen álom volt a tengerpart, ma már sokan eljutnak legalább egyszer a sós vizek partjára. A Balatonhoz viszont bármikor leugorhatunk – és a tó északi partja a Balaton-felvidékkel együtt az ország, sőt a Kárpát-medence legszebb mikrotájai közé tartozik.
A Balaton-felvidék reneszánsza nem most kezdődött, de az bizonyos, hogy mára egy újabb minőségi lépcsőfokra jutott az újjászületés. Nevezik magyar Provansznak vagy Toszkánának is, de hát megvannak a maga nagyon is eredeti értékei. Régi kulturális örökségek, hagyományoknak és új látnivalóknak, élményeknek jártunk utána egy északi parti kalandozás erejéig.
Völgyek kezdenek ereszkedni és dombok emelkedni, ahogy Veszprém forgalmas körgyűrűjéről a Balaton felé fordulunk. A zöldellő dombhullámok még eltakarják a magyar tengerre nyíló kilátást, amikor máris beérünk az északi part egyik leghangulatosabb településére, Felsőörsre.
A Malom-völgy fölé nyúló domboldalon ősi templom áll: a román kori és barokk stílusú részletek megkapó, organikus elegyéből álló egykori prépostsági templom méltó nyitánya a Balaton-felvidéken sorakozó ódon egyházi épületeknek. Idős helyi asszony ül a bejáratnál, ő mesél az épület hosszú történetéről.
A Balaton-felvidékre jellemző lilásvörös kő határozza meg a templom homlokzatát, melynek külön kincse a román kori bélletes kapu, az oszlopfőkön groteszk emberi és állati alakokkal, növényi motívumokkal, az ajtó fölött pedig egy áldást osztó püspökkel és a kegyúri házaspárral. A szűkös, de meghitt hajót már a barokk uralja: a provinciális barokk stílusú, színpompás, cifra szószék és az oltárok már a török háborúk utáni újabb békeidőket idézik fel.
Ebben a korban Padányi Biró Márton volt a hely prépostja és a templom átépítésének megindítója: a protestánsnak született, de áttért katolikus egyházfi később veszprémi püspök lett, és a protestánsok elleni harcias, hitvitázó írása miatt még Nagy Frigyes porosz király is tiltakozott ellene Mária Teréziánál. A püspök idős korára Sümegre húzódott vissza, de püspöksége ideje alatt 88 templomot építtetett az egyházmegyében, fehérlő tornyaik ma is meghatározzák a Balaton-felvidék tájképét.
A prépostsági templom kegyurai egyébként a Batthyányak voltak. A szegények orvosaként tisztelt Batthyány-Strattmann László herceg boldoggá avatásának évében, 2003-ban e templomban kapott oltárt. A történelem változását jelzi: az ünnepségen többek között a Batthyány család és Habsburg Ottó is részt vett.
Felsőörsről tovább ereszkedhetünk a Balaton felé, s hamar befutunk Alsóörsre, amely régi parasztházaival és e hagyományos stílusban épült mai nyaralóival az északkeleti partvidék egyik legszebb üdülőfaluja. A falu központjában áll a Török Ház, amely egy török kori, sőt talán azt megelőző eredetű lakóépület. Alacsony, boltozatos szobái, apró ablakai és nyolcvancentis falai mindenképp ősi eredetre utalnak. A ház birtokosait – ritka érték a három részre szakadt Magyarország belső határvidékein – egészen a 17. századig vissza lehet vezetni.
A tulajdonosok az ezerhatszázas években a Prépost család tagjai voltak. Pontyot és szőlőtőkét ábrázoló címerük tömör összefoglalása annak, mivel is foglalkoztak az évszázadok során az itt élő népek: halászat a tó hatalmas vízfelszínén és borászat a tóra néző, déli fekvésű, gyakran napfényben fürdő és a tóról még a Nap visszfényében is sütkérező domboldalakon, amely tájat Lóczy Lajos földrajzkutató nevezett el a „balatoni riviérának”.
Ezt a tájképet látjuk ma is a Török Ház előtt fekvő kis teraszról: fantasztikus kilátás nyílik a Balaton teljes keleti medencéjére, a keleti parttól a Siófok mögötti síkon át egészen Tihanyig. Nyári estéken szabadtéri koncerteket, előadásokat is tartanak az udvaron, a ház termeiben pedig kiállítóhely működik.
Innen derűs, szinte délszaki tájban haladhatunk tovább Balatonfüred felé, s nem éri meg sietni: az alsó 71-es út és a felső, kanyargós ősi országút egymásba gabalyodó falvak, nyaralótelepek, gyümölcsösök és szőlőhegyek között tart nyugatnak. Szinte meg sem lehet mondani, hol van a határ Alsóörs, Lovas, Paloznak és Csopak között, csak élvezzük a kilátást a rendben tartott domboldalaktól a dél felé terpeszkedő Balatonig.
Lovason és Paloznakon néhány régi, szép parasztház és borpincés lakóház mentén haladunk el, majd beérünk Csopakra, a borvidék ősi központjába. Római kori és középkori leletek, dokumentumok is őrzik a helyi, ezredéves borászati hagyományok emlékét.
„Szívem Csopak felé húz Volt idő, hogy egész télen csopakit ittam, egy kicsit sárgásrózsaszín pezsgő italt, amely bámulatra méltó arányérzékével állt az édeskés és a savanykás között. Mértéke, úgy vettem észre, pont három és fél deci volt. Kísérletet tettem másokkal is, és nem volt ember, akinél ne vált volna be. Ebből a borból három és fél deci! Ilyen a csopaki. Ilyen egzakt, »kétszer kettő négy« bor ez” – írta a csopaki borokról Hamvas Béla A bor filozófiájában.
Erről is merenghetünk például a csopaki Jásdi Pincészet borteraszán, a Balaton és a domboldalon húzódó szőlőtőkék sorai fölött üldögélve. Jásdiék maguk ezt úgy fogalmazzák meg: „Ezt a geológiailag rendkívül változatos, a nyári nappalokon forró, az éjszakákon a Bakony hűvös szeleitől felfrissülő csodaszép tájat az Isten is a szőlőnek teremtette. Itt csak a legjobb bort szabad akarni, alázattal a régiek, a táj, a szőlő, a kétszáz éves pince, a többször megszakadt, de mindig feléledő tradíciók előtt, a világra kitekintve, a világ nagy borairól mértéket véve, olyan bort, amilyet csak itt lehet.”
Pár kilométer, és beérünk Balatonfüredre. A reformkor óta minőségi, polgári, sőt arisztokratikus hagyományokat ápoló település néhány évtized szocialista kényszerszünet és a rendszerváltás utáni útkeresés után az elmúlt években valósággal újjászületett.
„Hej, Balatonfüred – de sok szép dal zengett, de sok sarkantyú pengett, de sok legényszív felpezsdült, de sok leányszív megrendült, de sok szép asszony lett még egyszer és még egyszer és még egyszer szerelmes asszony tebenned! Kicsiny voltál, öt-hat házból álltál, meleg voltál valamikor. Az égből, a vízből, a forró szívekből egyaránt omlott rád a napsugár és a vér melege és a jókedv villogása. Visszatérnek-e régi napjaid valaha?” – kérdezi Eötvös Károly a Balatoni utazásban.
Most, 2014-ben azt mondhatjuk, igen, visszatértek, persze a 21. század közönsége számára. Ma már ugyan nem korzóznak fűzős, napernyős hölgyek és sokrészes öltönyt hordó urak a sétányokon, legalább az épített örökségük újra a régi fényében tündököl.
A várost átszelő országúton nyári hétvégéken alig lehet mozdulni a zsúfoltságtól, de ahogy sétálni kezdünk a klasszicista fürdővárosi mag felé, rögtön biedermeier nyugalom vesz minket körbe. Az Állami Szívkórház és a római Pantheont kis méretben idéző, klasszicista Kerek templom környéke az elhanyagoltság után újraéledt, s felidézi a 19. század legszebb békeéveit.
A kórház előtti Kossuth-forrás oszlopos csarnoka alatt vételezhetjük a helyi, egészséges savanyúvizet, amelyről így írt 1777-ben Fejér Antal táblabíró: „Forr e’ Savanyú víz Balaton partyábul, / Szerentsés, ki issza minden nap kuttyábul”. A környező, korabeli villa- és szállóépületek, a parkosított tópart, az Anna-bál épülete, Jókai és Vaszary villái ismét a Balaton legigényesebb fürdőhagyományait képviseli.
És Balatonfüred egyik legjobb hagyománya a borhetek: a borfesztivál idén augusztus 9-től 31-éig tart, így az utolsó nyári hétvégén még elkaphatja az ember a környékbeli borászatok krémjének kínálatát. Élmény elüldögélni a sétányon, nézni a korzózó emberek áradatát, mögöttük a vitorlásokkal teli Balatont, fölötte az idei nyáron igen gyakran felhők járta égbolttal. És persze ember legyen a talpán, aki a tóparti Tagore sétány árnyas platánjai alatt sorakozó standokat néhány nap alatt végig tudja kóstolni – bár a pecsenyések és más étkek kínálói azért segítenek a borisszáknak.
A balatonfőkajári Feindéktől a csopaki Jásdin, a füredi Figulán, Piffáthon és Gyuklin, a balatonszőlősi Koronczaiin át a szentantalfai Dobosiig tart a standoló borászok sora, hogy csak néhány nevet említsünk. Nehéz lenne felsorolni a jó borokat is, de itt egy halk tipp: a Figula száraz szürkebarátja.
Borozgatás előtt vagy után pedig kiváló kulturális töltődést jelenthet a közeli Vaszary-villa aktuális kiállítása. A villa építtetője Vaszary Kolos (1832–1915) pannonhalmi főapát, majd esztergomi érsek, hercegprímás volt. A nagystílű főpap ide vonult vissza idős korára, hogy történelmi munkáknak szentelje hátralévő idejét. A villát 2010-re újították fel, s azóta Füred élő kulturális centruma lett. Idén augusztustól novemberig látogatható a Magyar művészek Itáliában, 1810–1860 című kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Galériával és a Szépművészeti Múzeummal együttműködésben valósult meg.
Bár Füred és a Balaton-felvidék a Kárpát-medencén belüli elvágyódás egyik célpontja, izgalmas pont Füreden továbbvágyódni Itália felé. A 19. század derekán Rómát és Nápolyt megjárt magyar művészek bekapcsolódtak a grand tour főleg nyugat-európaiakra jellemző, az európai kultúrtörténetet századokon át megihlető hagyományába: festményeken, grafikákon, szobrokon örökítették meg a klasszikus kultúra és az itáliai élet megannyi örökségét, részletét. Markó Károly, Barabás Miklós és társaik szinte Itália rabjává váltak, és alkotásaikon keresztül láthatjuk, hogyan szőtte bele magát a magyar kultúra újra a Nyugat és a Dél hagyományaiba.
Egy tartalmas füredi nap után ismét a tóparti sétányon köthetünk ki, hogy kiszellőztessük a fejünket. Újra idézhetjük Eötvös Károly békebeli balatoni művét: „Ma már Balatonfüred nem öt házból, hanem ötven kastélyból és villából áll, s közeli környezetében másik ötven egyszerűbb nyári lak fehérlik a verőfényben. Gőzösök szeldelik a nagy tó szürke vizét, s vitorlás hajók szárnyai libegnek szanaszét a látóhatár szélein.”
Most már nem is öt, nem is ötven, inkább ötszáz vagy még több villa keretezi a régi, reformkori városmagot, de a látóhatár szélein ugyanúgy libegnek a vitorlások szárnyai. Balatonfüred és az északi part újjászületett, ma is formálódik, s ezeken a partokon mi is újjászülethetünk és formálódhatunk, akárhányszor is járunk erre.
Innen, Füredtől folytatjuk legközelebb utunkat.
