43,5 másodperc – ennyi idő alatt fogyott el 14 500 jegy a londoni O2 Arénában arra a búcsúshow-ra, amelyben még egyszer és utoljára összeállt a legendás Monty Python öt, életben lévő tagja.
John Cleese, Michael Palin, Eric Idle, Terry Gilliam és Terry Jones tavaly novemberben jelentette be az utolsó közös fellépést, majd a fogadtatás után újabb négy műsort vállaltak, a további mintegy 60 ezer jegy kevesebb mint három óra alatt fogyott el. A Monty Python, amelynek repülő cirkusza 1969–74 között szállt, valamint két legnépszerűbb filmjük, a Gyalog-galopp és a Brian élete 1975-ös és 1979-es csúcssikerei után évtizedekkel is hihetetlenül népszerű.
Itt van öt hetvenes öregúr (Graham Chapman, aki például Briant is alakította, 1989-ben halt meg), térdprotézissel, őszülő, kopaszodó halántékkal, akikre a fél világ kíváncsi, és akik a Monthy Python Live (Mostly) háromórás show-műsorban nemcsak egyszerűen jelen vannak, de még mindig imádnivalóan tehetségesek. Fellépésük nem egyszerűen haknizás a pénzért vagy a régmúlt idők kínos felelevenítése.
Jutalomjáték a szó legnemesebb értelmében, örömszínház, amelyben lehet ünnepelni, hogy az abszurd humor ugyan a múlté, de még ma is érvényes. Hogy intellektussal még az erősen kirekesztőnek vagy rasszistának tűnő szövegek is a humor szolgálatába állíthatók.
A júliusi fellépés harminc év után az első volt a Monty Python életében, és állítják, biztosan az utolsó is. A humorosan, szünettel megszakított háromórás musicalbe beletűzdeltek klasszikus gegeket a tévésorozatból (például a filozófusok focimeccsét), előadtak belőle néhányat (például a papagájvásárlást), és számos zenés-táncos jelenetben adtak a musicalszerűségnek, felidézve ismert dalokat és poénokat (mint a Spam löncshúsét, amelyről utólag a nem kívánatos e-mail üzeneteket is elnevezték).
Váratlan sztárvendégek asszisztáltak az öreguraknak, mint Stephen Hawking asztrofizikus vagy Mike Myers humorista-színész – utóbbi élete megtiszteltetésének nevezte a fellépést. Néha improvizáltak, máskor elnevették a jelenetet, vagy egymáson élcelődtek, majd a közönséggel együtt érzékenyültek el a ráadás közösen elénekelt dalától, a Mindig nézd az élet napos oldalát!-tól.
A digitális moziérának köszönhetően a – kétségtelenül felejthetetlen – színházi műsor nemcsak egyszeri élményt nyújtott a kiváltságos közönségnek, de készült belőle rendhagyó moziváltozat is, amely Magyarországra is eljutott.
És itthon is nagy a siker: a limitált számú mozivetítés után újabb mozielőadásokat hirdettek meg, így továbbra is érdemes a moziműsort böngészni. Ezt próbálják meg utánuk csinálni napjaink komikusai!
