„A magyar állam legmagasabb kitüntetésére azok válnak méltóvá, akik egyedülálló teljesítményük mellett olyasmit adtak nemzetünknek, aminek önmagán túlmutató jelentősége van” – hangsúlyozta a kitüntetések átadása után mondott beszédében az államfő. Az eseményen jelen volt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Kertész Imrét méltatva Áder János elmondta: az író nem csak azért vált méltóvá erre a kitüntetésre, mert a magyar Nobel-díjasok sorát gyarapítja, ráadásul magyar íróként ő volt az első, aki elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést, hanem egész életműve elismeréseként.
„Ez az életmű anatómiai pontosságú leírását adja annak, amit a diktatúrák művelnek az emberi lélekkel” – mutatott rá a köztársasági elnök, hozzátéve: Kertész Imre munkássága a szabadság belső megélésének lehetőségéről is szól. „Köszönöm mindazt, amit öntől tanulhattunk emberi helytállásból, írói bátorságból, a világgal dacoló művészi őszinteségből” – fordult a kitüntetetthez Áder János.
Rubik Ernőről szólva az államfő emlékeztetett: „zseniális találmánya”, a Rubik-kocka meghódította az egész világot, olyan „csavaros és bűvös találmány”, amelynek kitalálásához igazi magyaros észjárásra volt szükség. „A kocka nem pusztán játék, hanem olyasmi, ami kreativitásra tanít; ez az egyszerű tárgy szimbolikus jelensége korunknak, egyedülálló szellemi alkotás” – hangsúlyozta Áder János, hozzátéve: Rubik Ernő találmánya nemzedékről nemzedékre százmillióknak nyújt kifogyhatatlan inspirációt szerte a világban.
Rubik Ernő a kultúra számos területén, különösen az építészetet és a formatervezést világszerte folyamatosan megihlető Rubik-kocka feltalálásának negyvenedik évfordulója alkalmából, feltalálói, oktatói, valamint tudományos tevékenysége elismeréseként vehette át a Szent István Rendet.
Rubik Ernő, a Rubik-kocka feltalálója idén töltötte be 70. életévét. A kocka sikere lehetővé tette számára, hogy csakis azt csinálja, amit szeret, ugyanakkor hatalmas lekötöttséggel járt, így a rendszeres tanítást abbahagyta, jelenleg csak a stúdióbeli munkájával, szoftveres és építészeti témákkal, számítógépes játéktémákkal foglalkozik. „Az a lényeg, hogy amivel foglalkozom, abban örömömet leljem” – mondta egy interjúban. Egy másikban pedig így vallott: „Nem én vagyok itt a fontos, hanem a kocka. Sőt, még csak nem is a kocka, hanem a hatása: hogy miként tudott ennyi emberre és ilyen sokáig hatni, hogyan tudott évtizedeken át, miközben a világ óriásit fordult, ugyanúgy népszerű lenni az új generációk számára is.”
Bűvös kockája a nehezen megoldható, bonyolult problémák kezelésének jelképévé vált, kirakása „csüggesztő feladatnak tűnik, de a kitartás, a töretlen összpontosítás és a kreativitás meghozza gyümölcsét”. A kocka számos magyar és külföldi filmben jelent meg az egyes szereplők magas intelligenciájának bizonyítására, képzőművészeti alkotásokat ihletett meg, magazinok címlapfotójaként szerepelt. A magyar találékonyság szimbólumát ábrázoló térplasztika áll az óbudai Graphisoft parkban is. 2014-ben a magyar kormány nemzetközi építészeti tervpályázatot írt ki a magyar szellem szimbólumának is tekinthető találmány által inspirált Kreativitás-központ létrehozására a budapesti Rákóczi híd budai hídfőjénél.
Kertész Imre világhírű, a legrangosabb nemzetközi irodalmi díjjal is elismert, a totalitárius rendszerben tapasztalt szenvedést megrendítően, páratlan mélységgel ábrázoló írói életműve, valamint jelentős műfordítói tevékenysége elismeréséül vehette át a kitüntetést.
Kertész Imre az első irodalmi Nobel-díjas magyar író, idén tölti be 85. életévét. Sorstalanság című 1975-ös regénye igazából 2002-ben lett idehaza és a világon is közismert és elismert, amikor ezért a művéért megkapta a Nobel-díjat. A díjat odaítélő bizottság akkor így indokolta döntését: „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Magyarországi kiadója, a Magvető új kötetet is megjelentet az írótól augusztus végére, szeptember elejére A végső kocsma címmel, amely a kiadó közleménye szerint szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás: a 2001 és 2009 között írt naplófeljegyzései és szépirodalmi vázlatai, töredékei által egy megíratlan, s talán meg sem írható regénynek a különös és fájó története idéződik meg benne. Az eredeti regényterv (A szodomai magányos címmel) még az ötvenes években merült fel az íróban, s évtizedek múltával most újra megkísérti, más-más tartalmi, formai lehetőségekkel.
