Így zsebelnék ki a Korál gitárosát

Fischer Lászlóval, a Korál együttes gitárosával a Who is Who Kiadó próbált vitatható módon „üzletet” kötni.

Bizonyára sokunk könyvespolcán fellelhető a rendszerváltozás utáni években hazánkban is megjelenő Who is Who, azaz a Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda életrajzi kötet. Amely nemcsak terjedelmes, de informatív és hasznos is. Az azóta eltelt húsz-egynéhány esztendő új arcokat, hírességeket – vagy kevésbé hírességeket – hozott, így a naprakészség érdekében elkerülhetetlennek látszik a gyűjtemény frissítése.

Ám a tartalmi megújításhoz egyes munkatársak aligha a legkorrektebb módszert választották. Legalábbis erre utal Fischer Lászlónak, a Korál zenekar gitárosának a szerkesztő-kiadó céggel nemrég lezajlott konfliktusa.

– 2014. május 7-én egy női hang telefonon felajánlotta a Who is Who, vagyis Ki Kicsoda kiadványukban való szerepeltetésem. Hamarosan személyes találkozóra került sor, ahol a cég munkatársaként bemutatkozó Vetési Pál kérésére egy interjúnak tűnő beszélgetés keretében ismertettem zenei pályafutásom. Egy-két szót papírra vetett, azonkívül nem jegyzetelt – idézte vissza a kezdeteket a zenész, aki jóhiszeműen ült le tárgyalni „üzleti" partnerével.

– Benyomásom szerint nekik nem a velem készítendő interjú, inkább termékük rám tukmálása volt a fontos, amelynek árát – ráadásul – euróban adták meg. Az intenzív rábeszélésnek engedve végül aláírtam a szerződést, gondolván, tizenkétezer forintot talán megér, hogy polcomon legyen az a könyv, amelyben szerepelek.

Vetési úr ígéretéből, miszerint „hamarosan megkapom a rólam írt szöveget ellenőrzésre”, csaknem három hét lett (2014. május 26.). Ami pontosan arra volt elég, hogy túllépjem a szerződésben kikötött nyolcnapos elállási határidőt. Arról nem beszélve, hogy a rólam megjelenő pár hitvány sornak semmi köze nem volt a velem készült interjúhoz; egyszerűen kimásolták az internetről – kesergett a gitáros.Ezek után Fischer közölte, eláll a szerződéstől, mégsem kéri a kiadványt. A számla visszaküldése (2014. június 3-án; előző nap érkezett) után a cég válaszlevélben tudatta, hogy a nyolcnapos felmondási határidő lejártával törlik a róla szóló szócikket, ám a szerződésben foglalt 399 euró összeget ki kell fizetnie.

– Tették ezt annak ellenére, hogy nem kértem a kiadványból való törlésem, mindössze a méregdrága kötetet kívántam visszamondani. Érdekes, hogy az euróban megjelölt vételárat még ekkor sem forintosították. Ezek után persze nem voltam hajlandó tárgyalni velük, leveleikre nem válaszoltam, ám újabb és újabb felszólítások érkeztek. Ekkor láttam meg először, hogy százhúszezer (!) forintot követelnek tőlem. Nem akartam hinni a szememnek, de a számológépnek sem. Bárkinek elmondtam, mindenki tizenkétezer forintra asszociált. Ki vesz ma százhúszezerért egy ilyen könyvet?  – tette fel a kérdést Fischer László, aki – miután behajtással fenyegetik – ügyvédhez fordult.

Mint kiderült, korábban jogász ismerőse is kapcsolatba került a fondorlatos módszereket alkalmazó céggel.

Elmondása szerint a leendő kiadvány ellenértékét szándékosan nem a törvényes magyar fizetőeszközben határozzák meg (és főképp nem a hazai jövedelmi viszonyokhoz mérik – a szerk.), remélve, hogy a nemzetközi valutába való átszámolás jó eséllyel megtévesztheti a gyanútlan vásárlót.

Erről az agyafúrt cégről a jogi fórumon lehet olvasni még cifrákat.