A bazilika Mária-termében Jelenits István piarista tanár, irodalomtörténész elnöklete mellett Borián Tibor piarista szerzetes, volt iskolaigazgató, Koltai András történész, levéltárkezelő és Miklós Péter történész tart előadást. A Belvárosi Művészeti Napok és az Ars Sacra Fesztivál keretében tartott eseményen délután fél hattól formabontó, látványos diákperformance lesz a Szent István téren.
A nap fénypontjának egy összművészeti előadás, ősbemutató ígérkezik. Dóczy Péter színművész-rendező – egykori piarista diák – alkotása, A százgyökerű szív címmel este nyolc órától tekinthető meg. Sík Sándort Dóczy Péter alakítja, a költő édesanyját Jónás Gabriella, lelkét pedig Szemerédi Bernadett jeleníti meg. A darab zenéjét Krulik Zoltán, Szathmáry Melinda és Szemerédi Bernadett szerezte. Az est folyamán a színműben a költő legszebb, legbensőségesebb költeményei hangzanak el. Az alkotók szándékai szerint Sík Sándor egyfajta El Caminójának, s keresztútjának lehetnek részesei a nézők.
A nagy hatású katolikus író, költő katolizált magyar zsidó származásáról, gyökereiről, hazafiúi életszemléletéről így vallott: „Fajilag nincs bennem egy csepp magyar vér sem: nem vagyok keverék: tiszta vér. És mégis: nincs bennem semmi, amit magyarnak ne éreznék mindenestül. ( ) Magyar vagyok, az lennék, akkor is, ha a magyarságnak nem kellenék: ez nálam nem program, hanem tény: nem tudok másképp érezni.”
A szerzetes költő, akinek Radnóti Miklós tanítványa, majd atyai barátja volt, méltatlanul feledésre ítéltetett a 20. század második felében. Bár megkísérelték a pártállam idején valamiképp felhasználni, s beskatulyázni egyfajta klerikális, konzervatív, begyepesedett esztétikai kalodába, ám ebbe a totalitárius kurzusnak beletört a bicskája. Így maradt körülötte a mesterséges csend, az elhallgatás. Munkásságát, szellemi örökségét döntő részben a piarista iskolák, műhelyek gondozták, s vitték tovább. Ennek a gazdag, sokszínű életműnek az újrafelfedezésére és modern, korkövető értelmezésére, mához szóló tartalmának felmutatására vállalkozik az emléknap, s benne a színielőadás. A Szerb Antal által is igen nagyra értékelt költő művei bizonyítják: irodalom, költészet, morál és keresztény hit, vallásosság modern harmóniában, magas színvonalon támogathatják, erősíthetik egymást.
Rónay György írta róla még 1941-ben: „Hivalgó vallomások és hangos propaganda helyett nem méltóbb magyarság a hibátlan versek kiáltva is intő vallomása? Sík Sándornak nincs szüksége rá, hogy hívei külön parcellát hasítsanak, melyben nagyságát igazolják. A jelzők fölöslegesek: költő, az igazak és hivatottak közül. Nemes, első szavától hű és tiszta költő, s műve nem »korszerű«: maradandó.”
