A „Főnök” újra zenekart csinált

Schuster Lóránttal a P. Mobil 1998-as, Kutyából szalonna címmel megjelent ötödik stúdió anyagáról beszélgettünk.

– Az új anyagot rögzítő felállás szinte a lemez megjelenését sem érte meg. Mi volt a kiválások oka?
– Politikai szerepvállalásom miatt Póka és Németh Gabi kiléptek a zenekarból, sőt Billt is lebeszélték arról, hogy a reklámkampányban részt vegyen. Gyakorlatilag elhatárolódtak tőlem, és rajtam keresztül a P. Mobiltól. A már lekötött Rockinform címlapon így Bill helyett az én fotóm jelent meg Rudán Joe-val. Egyébként nem ők voltak az egyedüliek az „elhatárolósdiban”: vendégként szerepeltem volna a KFT zenekar Budapest Sportcsarnokbeli koncertjén, ami végül az említett okok miatt meghiúsult. Személyes beszélgetésünk alkalmával kiderült, emberileg semmi bajuk nem volt velem, viszont őket is kötötték bizonyos elvárások.

– A borítóval megint nagyot alkotott a grafikus. Ez is Viszt Görgy munkája?
– Igen. Egyszerűen zseniális. A tizenkét darabra vágott és ábrázolt kutya a hentesboltok sertés-, illetve marhahústermékeinek felsorolt, kifüggesztett tablóin látható „alkatrészeit” jeleníti meg. Korábbi terveim között egyébként szerepelt, hogy a hentesüzletekben is árusíthassák a CD-t.

– A Hobo Blues Bandben Póka Egon Hobo szövegére írta a dallamokat. A P. Mobilnál is ez a munkamódszer működött?
– Nem. Nálunk akkor is, és most is – ez mindenkor így volt – a számokat a zenekari közösség alakította ki a próbákon. Az énekes az úgynevezett „kamuangol” halandzsával felénekelte az elkészült dallamot, majd arra írtam meg a végleges szöveget. Olyan előfordult, hogy Egonnal találkoztam az iskolában, és egy délelőtt öt számnak a vázlatát is megcsináltunk.

– A kezdőnóta a lemez címadója is egyben: Kutyából szalonna.
– Duettnek készült, eredetileg Bill és Joe nyomta volna, de az említett okok miatt Joe egyedül énekelte. Én pedig rásegítek a refrénben. A szöveg itt is többrétegű. „Övék volt a nappal, de mindig jött az este” – ami annyit jelent, napközben lehet, hogy megaláztak, félreállítottak, de amikor eljött az este, a bulik ideje, már mi voltunk a királyok.

– A hülyeség napja. Ez is az „odamondogatós” dalok egyike.
– Egyszerűen nem tetszett Friderikusz Sándor „műanyag” műsora, az alákevert tapsokkal, a művi beállításokkal, de főleg az, ahogyan elájult saját magától. Ezt így fejeztem ki a szövegben: „Magára izgul a mindenki Sanyija”. Az akkoriban lezajlott Postabank-botrány kapcsán egy helyzetképet látunk: „...ránk dől a Postabank macija”. Ami azt jelenti, hogy kamionszámra öntötték a pénzt a nevezett intézménybe, míg a másik oldalon ugyanaz a pénz kiáramlott, s bőven jutott belőle némely zenésznek is. A hülyeség napja cím pedig utalás a Függetlenség napja című bugyuta amerikai filmre, ahol három különböző egyéniség menti meg a világot. A refrén, hogy „szótárral megyek én is a boltba” az akkor elharapózott, üzletekre kiírt baromságokat, mint például egy édességbolt tábláján szereplő Édi-land feliratot állítja pellengérre.– Dől a lé.
– A kezdősor is érdekes: „Fáradtnak látszol, karikás a szád”, amely külvárosi mondás. Ehhez jött Dévényi Tibi bácsi Három kívánság című műsora. A refrénnek –„Dől a lé kifelé, dől a lé befelé” – kettős jelentését nem is kell magyarázni, csak az első része volt meg; felvétel közben pedig eszembe jutott, amit egy paraszt bácsi mesélt Egonnak, ő pedig nekem: „A szaros vége áll a botnak felfelé” – célzás az akkori politikai vezetésre. Presser Gábor aktuális lemezének egyik száma az Ígéret földje, amiről tudjuk, hogy nem létezik. Ami a káromkodást illeti, nem jellemző a P. Mobilra – egy srác meg is kérdezte, hogy mostantól punk zenekar leszünk-e –, de vannak olyan helyzetek, amelyeket így lehet kifejezni igazán.

– Babba Mária. Nyugodtan kijelenthető, hogy a P. Mobil pályafutásának legszebb darabja. Mi ihletett a szövegre?
– Daczó Árpád ferences szerzetes, plébános és néprajzkutató írt egy könyvet a gyimesi Babba Máriáról. Elég nagy vihart kavart a dalszöveg: egy megyés püspök az egész szám szövegét idézte a katolikus rádió egyik vasárnapi istentiszteletén.  Hozzáteszem, nem pozitív értelemben, miután azt az új pogányság jelével azonosította. Egy-két héttel később egy másik katolikus püspök ugyanezen a fórumon pedig megválaszolta. Ebből látszik, ők sem értenek egyet mindenben. A zenei résszel kapcsolatban: a basszusgitár szólóhoz Egon egy különleges effektet használt, amitől nagyon érdekes hangzás alakult ki. Szólója végül a Székely himnusz dallamába torkollott, majd a felvétel végén kijelentette: ezzel még tartoztam az apámnak.– Ne állj mögém!
– Tulajdonképpen egy régi Gesarol-szám, ami megélt némi átalakítást. A meglévő verzéhez, mert kevésnek találtam, írtam a refrént. A szöveg az embertelen körülmények között végzett, reggeltől estig tartó, sokszor hiábavaló robotolást jeleníti meg – és még valamit: bizonyos dolgok iránt érzett undoromat. Fontos, hogy tiszteletben tartom a „másságot”. Nem érdekel egyesek nemi irányultsága, s hogy a gyönyört milyen nemű partnerrel érik el. Az viszont nagyon is érdekel, hogy ezt ne akarják intézményesíteni, minden áron elfogadtatni! Zavar, hogy bizonyos eszmék mentén feje tetejére állítják a világot, amit ráadásul hirdetnek is.

– Visszajövök.
– A lemez egyik legjobb száma, egyik kedvenc szövegem. Gilbert Keith Chesterton  Az ember, aki Csütörtök volt című könyve adta az ötletet. A szerelemről épp úgy szólhat, mint másról – értelmezés kérdése. A kettősség itt is megjelenik: „Én leszek a fegyver a lábad között”. Az általános jelentés mellett, a teherautón ülő katona lábaival közrefogott fegyverére is gondoltam. Különböző hasonlatokkal és szóképekkel azt az általam vallott világfelfogást akartam kifejezni, hogy mi, itt a Földön valamennyien az isteni egész részei vagyunk.

– Adj király katonát! Erről azonnal az Átlagember ugrott be...
– Igen, az Alkohol blueszal együtt ugyanabba a kategóriába tartoznak. Gyerekkori, csoportos játékunkat zenésítettük meg. Ekkor hívott fel egy volt gimnáziumi osztálytársam, hogy hallgassam meg a fia zenekarát. Ők is játszották – persze saját, elektronikus felfogásukban – a nótát, aminek semmi köze nem volt a miénkhez. Mindenesetre örültem, hogy egy, az én ízlésemtől eltérő változatban is feldolgozták, s, hogy más is gondolt erre. Jó koncertszám, némi politikai töltettel. Az „Add nekünk a kiskirályt!”-sornak olyan értelmezése is lehetséges, hogy a kis király, a fiú, ha felnő, akár az ország vezetésére is alkalmas lehet.

– Ne engedd elmenni a mamát!
– Eredetileg Bill énekelte volna, de nem engedte lemezre azt a változatot. Így Rudán Joe hangjával jelent meg ez is. Megírásakor Egonnal egy hullámhosszra kerültünk, mindketten akkor vesztettük el egyik szülőnket: én apámat, ő pedig az anyukáját. Külön kiemelném, hogy a szám akusztikus gitárszólóját is ő játssza. Annak ellenére, hogy nem szólógitáros, ahogyan és amit játszik, tele van érzelemmel. Karácsonyi hangulatot idéz a dal, amelynek kapcsán eszembe jutottak az egyedülálló idős emberek. Karácsonykor, a családnélkülieknek, nagyon rossz magányosnak lenni. És nem feltétlenül a rokonok hiánya okozhatja a magányosságot: amellett is lehetsz egyedül a világban...

– Drága Arankám.
– Az Asszonyt akarok és a Szívpörkölt szériának a harmadik része. Egykori orgonistánkról szól, de szólhatott volna más férfi-nő kapcsolatról is. Ötletét egyik technikusunk szavajárása adta, aki mindenkit „drága Arankám”-nak szólított.

– Az egyik kedvencem következik: Most is azt érzem.
– A számmal nem csak a Hausbyrds (a Gesarol és a P. Mobil elődje – a szerk.) ’67-es megalakulására emlékeztem, de sok beatzenekar is ekkor kezdett Magyarországon. „Nézem az arcod, olyan, mint az enyém” – vagyis a közönségből négy ember felmászott a színpadra és elkezdtek zenélni. Magamban számvetést készítettem, vajon mire is volt jó az akkor eltelt harminc év. Mikor időszakosan, nyolc és fél évre kikerültem a zenei taposómalomból, kívülről másként láttam ezt a szakmát. Ami belülről véresen komoly küzdelem, kínlódás, az kívülről nézve nevetségesnek tűnt. Persze, amikor visszakerültem ebbe a körforgásba, az összes korábbi probléma azonnal visszaköszönt.– Utolsóként két különlegesség, ami nem is bónuszként szerepel: Baró roma csaj és Csóró roma csávó.
– Ami a két roma nótát illeti, az egykori Star zenekar repertoárjában szerepeltek, ahol Bill volt az énekes. Előkerültek valahogy a régi, kockás papírra írt szövegek, és a zenekar két egykori tagja, Sárközy Pali gitáros és Dobor Dodi dobos feljátszotta őket. Póka Egon basszusozott. Közben kiderült, hogy egy nagylemeznyi anyag van, de Bill nem akarta megcsinálni. Végül a csaj-csávó (fiú-lány) párosítás miatt a CD-n szereplő két szerzeményt választottam. Érdekesség, hogy ez a kőbányai romák alkotta zenekar azt írta meg, amit gondoltak, éreztek. Ettől eredeti és ettől jó. Talán nem véletlen, hogy Bill ezeket „elfelejtette” letiltani a lemezről.

A P. Mobil színe, avagy a varjú is énekesmadár – A P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten folytatódik az 1999-ben megjelent Színe-java és a P. Mobil Első nagylemeze albumokhoz  kapcsolódó érdekes történésekkel.