A Nivegy völgyéig jutottunk el legutóbbi kalandozásunkkor: a Balaton felé lejtő, aprófalvakkal pettyezett völgy az egyik legszebb magyar kultúrtáj, ami csak úgy fürdik a hosszúra nyúlt idei nyárutó napfényében. A Nivegy völgyét a Hegyestű őrzi: a Balaton felől kúp alakúnak látszó hegy tetején egykor kőbánya működött, ma a vulkáni bazaltkőzetek látványos geológiai bemutatóhelyét nézhetjük meg a helyén – a helyreállított bányaépületekben kiállítás is látható.
A hegy tetejéről végigtekinthetünk a Balaton távolba vesző, kékeszöld vízfelszínén, majd nyugat felé a Káli-medence hullámzó táján, egészen a Badacsonyig és a többi tanúhegyig.
A Hegyestű a Káli-medence kapuőre: Zánka és a Balaton felől a hegy oldalán érkezik ide az országút. „A Káli-medence fényre való ” – hallhatjuk az Amorf Ördögök lokálpatrióta, barkácspop slágerében, és milyen igazuk van! Nehéz meghatározni, miben rejlik a Káli-medence szépsége, de a napfény, az tényleg kell hozzá. Nem lehet betelni vele, akár reggeli, akár déli vagy alkonyi fényben járjuk a hullámzó, erdős-szőlős dombok és aprófalvak által körülvett köves, sziklás, fűtengeres medencét.
Hogy miért nem tud az egyszeri magyar betelni vele? Félig művelt korunkban magyar Toscanának meg Provence-nak akarjuk hívni a Balaton-felvidék szegleteit, de idézzük inkább Hamvas Béla gondolatait az égtájak géniuszairól. A Káli-medence mintha a sztyeppés, ősi Kelet, a civilizált, munkás Nyugat és a derűs, aranykori, mediterrán Dél mikrotájnyi metszéspontja lenne. És mindenből épp csak egy kis adag, emberi léptékben, drámai túlzások nélkül széthintve a Balaton mögötti medencében.
Ez a Káli-medence titka. Talán ez vonzotta ide a honfoglalás idején itt letelepedő Kál horkát és nemzetségét; és ez az esszenciálisan magyar genius loci vonzza ide mai új lakóit és látogatóit.
A Hegyestű mellett keskeny mellékúton kanyaroghatunk el Monoszlóra. Az idillikus zsákfalu annyira kiesik a forgalomból, hogy a régi évszázadok történelmi viharai is elkerülték. Monoszló vagyonos látogatói a domboldali, elkülönülten álló, luxus felszereltségű Liszkay Borkúriában pihenhetik ki fáradalmaikat; de a falu központjában álló öreg református templom és kertje mindenki számára nyitva áll.
A monoszlói templom egyes részei az Árpád-korból származnak, ilyen a gótikus, bélletes kapu a virágba borult életfás motívumával, valamint az előkerült gótikus templomhajó-boltozat.
A templomban van eltemetve Monoszló nembeli Lodomér érsek, aki Kun László királyunkat támogatta az oligarchák és a külföldi hatalmak törekvéseivel szemben, majd III. András, utolsó Árpád-házi királyunk megkoronázója lett.
A szomszédos Balatonhenye talán a Balaton-felvidék legeldugottabb helye: alig több mint százan élnek a dombok közé szorult aprófaluban, itt a csendet szinte harapni − és persze élvezni lehet.
A Káli-medence mai központjának Köveskál számít, különösen gasztronómiai csodája miatt. A Köveskálon működő éttermek és borászatok a vidéki Magyarország egyik legizgalmasabb gasztroközpontját hozták létre alig pár év alatt. A Kővirág, a Káli Art Inn és a Miakő egymással versengő, de minőségi kínálatukkal egymást ki is egészítő éttermek.
A Kővirág egyszerűen nagyszerű: autentikus, rusztikus Balaton-felvidéki hangulatával és állandóan változó, izgalmas étlapjával fogja meg a látogatókat. A Káli Art Inn hotelként is üzemelve, hatalmas, pázsitos kerttel, egy fokkal elegánsabbra hangolva hasonlóan izgalmasan építkezik a helyi hagyományokból és alapanyagokból.
A Miakő 2013-ban indulva szeretne felzárkózni a két immár országos hírű étteremhez: az egykori falusi kocsma épületét átalakítva csábítanák be a magas mércéhez szokott köveskáli gasztrolátogatókat.
Aki csak túrázás, bringázás közben kapna be valami egyszerű harapnivalót, a meleg szezonban betérhet a Kerék Bárba: ritka hangulatos paraszti kőház és kertje várja a vándorokat házi levessel, puliszkával, zsíros kenyérrel, üdítőkkel és sok más finomsággal.
És a köveskáli borászatokról még nem is szóltunk, pedig a szőlőművelésnek ősi hagyományai vannak errefelé: a középkorban a káli borosgazdák voltak az Árpád-házi királyok udvari borszállítói, aminek fejében adómentességet élveztek. Ma a Káli kövek, az Ódon és a Pálffy-pincészet verseng a minőségi borok rajongóiért.
Talán egy hét sem elég arra, hogy végigegyük és -igyuk Köveskált – és még körbe sem néztünk a Káli-medencében. A község temetőjében nyugszik kopjafás síremléke alatt dr. Sebestyén Gyula, a rovásírás megfejtője. A falu közelében megkereshetjük az egykori Sóstókál templomának szerény, boltíves romjait.
A Káli-medencét északról a gyönyörű felújított parasztházakkal ékes Szentbékkálla és Mindszentkálla falvak keretezik. Közöttük eljuthatunk a vidék egyik legnevesebb látványosságához, az egykor az egész medencét beborító kőtenger legépebben megmaradt sziklaalakzataiig.
Egykor melegforrások hozták létre a különböző homokrétegekből a kőalakzatokat, közöttük a híres Ingó-követ, melynek hatalmas felső lapja tényleg mozog. Turisták ezrei mozgatják meg évtizedek óta, de – mindenki szerencséjére – a kő marad.
A Káli-medence déli fertályán benézhetünk Kékkútra, ahol faragott római kövek kerültek elő a földből – némelyiküket rég be is építették a helyi házakba; és megállhatunk a híres kékkúti savanyúvizes Theodora forrásnál is egy korty erejéig.
Pár kilométerre innen Kővágóörsre, a környék történelmi központjába juthatunk, ahol kúriának is beillő gazdagparaszti és kisnemesi házak sorakoznak, legtöbbjük szépen felújítva. Az egykor mezővárosi rangot is elérő településen zsidók is éltek, saját zsinagógával. Az ő kisviláguk a régi kisnemesi, mezővárosi világgal együtt letűnt. A Káli-medence viszont a kevés olyan magyar vidék egyike, ahol nem az eltűnő múlt nyomain merenghetünk, hanem a jelent élvezhetjük.
Ott van például a Kékkúttal szomszédos Salföld: ez az alig pár tucat ember által lakott község – mondjuk ki – Magyarország legszebb falva. Igaz, kicsit skanzen jellegű. Egy főutca, két oldalán a napfényben fürdő, meszelt falú parasztházakkal, takaros portákkal, nyáron roskadozó gyümölcsösökkel, szép zöld gyeppel – nos, Salföld a magyar falu archetípusa. Találunk a közelben egy Mátyás király idejéből származó, tekintélyes pálos templom- és kolostorromot is, hogy teljes legyen a dunántúli couleur locale.
Az egykor majdnem teljesen elnéptelenedett Salföld újjászületésében nagy szerepe volt az itt élő Somogyi Győző festőművésznek, aki a hetvenes években az elsők között érkezett városi értelmiségiként a Balaton-felvidékre – és sok ezren döntöttek így azóta. Bármelyik évszakban érdemes egyet sétálni a csodaszép, apró faluban.
Salföldről rövid, szurdokszerű völgyön keresztül juthatunk ki Ábrahámhegyre, a Balaton partjára. A csendes nyaralótelepülésen Badacsony felé fordulva, majd a hegynek felkanyarodva, nagyon meredek kaptató után jutunk a Folly Arborétumhoz. A Kisörsi-hegy déli oldalára települt park szédítő magasságban terül el a Balaton fölött, óriási távlatokat láthatunk be innen.
Mintha egy dél-tengeri öböl partján állnánk, úgy vesz minket körbe a mediterrán világra emlékeztető táj. Ezt fedezte fel dr. Folly Gyula pécsi orvos is, aki 1905-től kezdte el telepíteni a fagyűjteményét a hegyteteji tölgyfák és a hegyoldalra felkúszó szőlőtőkék között. Ciprusok, cédrusok, egzotikus fenyőfajták egész sora az andalúziai jegenyefenyőtől a himalájai selyemfenyőig; no meg virágoskert, faiskola és borászat alkotja együtt a Folly Arborétum egyre gyarapodó kultúrkincsét.
Az arborétum a 20. század viszontagságai után újra a Folly család tagjai kezében van, akik büszkék családi örökségükre: „Dédnagyapánk ültette az első fákat, nagyapánk – dacolva a kommunizmussal – tovább folytatta a munkát, aztán édesapánk visszaszerezte az ellopott területeket és megnyitotta a nyilvánosság előtt a család féltve őrzött kincsét.
Az ő nagyságukhoz igyekszünk felnőni most mi, a negyedik generáció. Szeretetük, hitük és kemény munkájuk ott van a fák között, s így mindez sokkal több számunkra, mint dendrológiai értelemben vett látványosság. Épp ebben rejlik különlegessége az ide látogatók számára is, akik azonnal érzik a különös atmoszférát” – vallják köszöntőjükben.
Érezzük is az atmoszférát. Amíg egy korty Folly-bort iszunk az arborétumban a parkbeli Madonna-szobor alatt, újra meg újra a Balatonra, a szemben emelkedő fonyódi hegyre és a nyugatra terpeszkedő, hatalmas Badacsonyra tekintünk a szőlősorok és nyaralóházak fölött. Kevés olyan szeglete van az országnak, ahol minden ennyire a helyén van.
