Farkasok, de nem nagyvárosiak

Schuster Lóránttal sorozatunk ötödik részében a P. Mobil legfrissebb nagylemezéről beszélgettünk.

2014. 10. 09. 14:06
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Nyomjad papa! Eléggé kétértelmű a felhívás
– Persze, az is! Baranyi Laci (az énekes – a szerk.) első szerzeménye itt, a P. Mobilban. Mikor létrejött az új felállás, nagyon fontosnak tartottam, hogy a tagok közül mindenkiből kipréseljek legalább egy szerzeményt a készülő lemezre. Szabó Peti billentyűs kivételével sikerült is, ő a felvétel előtti utolsó pillanatban érkezett a zenekarba. Könnyed, erotikus hangvételű szám, amiben egy-két érdekes csavart is találunk. A kezdősort – „Nyomjad, Papa!” – Fogarasi Jánosnak, aki rövid ideig a billentyűsünk volt, kiabálták fel a színpadra. Mondjuk megértem a közönséget is, akik egy ősz öregembert látnak a színpadon, és aki a hangbeállásnál dzsesszes futamokat játszik egy deszkaszerű hangszeren. Persze más érdekességek is előjönnek a szövegben, amit nem biztos, hogy most ki kellene elemeznünk – Nagyon fáj.
– Szebelédi Zsolti száma, ez volt az első, amit az új lemezhez megcsináltunk. A Miskolci kocsonya dupla albumunkon a dal koncertváltozata már szerepelt. Arról szól, hogy őseink genetikai kódját valamennyien magunkban hordozzuk. Mozdulataidban ott rejlenek apád vagy anyád vagy éppen a dédszüleid mozdulatai: az ő kezével fogsz, az ő szemével látsz, az ő szívével érzel. Sokat törtem a fejem a szám lezárásán: végül a „Kezdettől voltál, én is vagyok / Rám hagytad az egész világot” sorokkal fejeztem be a történetet. Ami az elmúlást fejezi ki, hiszen sokunk közül már nemhogy a nagyszülők, de a szülők sem élnek – és mi vagyunk a következők a sorban Nagyon fontos az üzenete, hogy a gyerekeink, unokáink, dédunokáink azt viszik tovább, amit tőlünk, őseinktől örököltek.– Nem akartam megszületni. Drámai témaválasztás
– A Nem akartam megszületni alapötletét az adta, hogy nem akartam meghalni. Végiggondoltam, mi minden történt az életem során. Ott kezdődött, hogy születésemkor nem akartam felsírni, majd a különböző orvosi praktikák hatására végre életjelt adtam magamról. Aztán számolgattam, hány olyan asztrológusok által ismert kijárat volt az életemben, ami halállal végződhetett volna. Fiatal koromban a barátnőm telkén egy kis ház alapjainak kiásása közben a csákányom valami vasdarabba akadt, ami szikrázott az ütéstől. Kiderült, hogy egy világháborús repülőbombába akadtam, amit aztán a tűzszerészek távolítottak el a földből. Nem sorolom, több hasonló, kemény helyzetet átéltem. Mindenki tudja, hogy jelenleg is orvosi kezelés alatt állok, és küzdelmes időszakot hagytam magam mögött. Lili lányom érdekes riportsorozatot készített a ma már kihalóban lévő szakmákról. Egyik alanya, egy ma is cipészként dolgozó, több mint kilencvenéves bácsi azzal zárta a beszélgetést, hogy „olyan jó volt itt lenni”. Az utolsó szakaszt én is ezzel a szép sorral fejeztem be, ami kicsit másképp, a refrénben is megjelenik. A dal üzenete az életigenlés.– Élve vagy halva. Vérdíj?
– Nem, a szám a zenekarról szól. Első olvasatban akár szerelmi vallomásként is felfogható: „a legszebb éveimet adtam neked”. Ám a következő sorokból kiderül, hogy „énekcuccot vettem, hangfalhegyeket”. A refrénben benne van a betegségem is „Élve vagy halva, most már mindegy / megvolt a nagy bumm, jöhet a nagy reccs”. Túl vagyok már a nagy bummon az életben, számomra a nagy sikerek korszaka lejárt. De a jövő a fiataloké. Már a P. Mobil újrakezdésénél is tudtam, hogy az a bizonyos első tíz év nem fog már visszajönni. És ezt nem panaszként mondom, hiszen a zenekar most újra nagyon jó passzban van.

– Az ördög tudja.
– Kevesen tudják, hogy az ördög valójában angyal volt, aztán a Jóisten megharagudott rá és bukott angyal lett. Pedig a kedvence volt. A dalban az ember és az ördög viszonyát boncolgattam, amiből kiderült: az ördög nem alszik, bennünk él és rákos sejtek módjára rombolja a szervezetünket. Arra is rávilágítottam, senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy egyezséget kössön vele. Ez Baranyi Laci második szerzeménye.

– Börtönbolygó.
– A rajtunk levő hurkot egyre kifinomultabb eszközökkel és folyamatosan feszítik. Olyan közbiztonságot élünk meg a világban és itthon, hogy az ember kénytelen a saját börtönőre lenni. Annak ellenére sem érezhetjük magunkat biztonságban, hogy kisebb vagyonokat kell költenünk védelmi eszközökre. Másrészt a modern információs eszközök és bankkártyák segítségével alaposan feltérképezik életünket. Feltartózhatatlanul halad a világ afelé, hogy a bolygónk börtönné változik az emberek, vagyis saját magunk asszisztálásával.

– Vírus leszek. A lemez munkacíme is ez volt: Vírus.
– Igen, aztán megváltoztattam, miután kiderült, hogy valakinek már létezik hasonló című kiadványa. Végigolvastam Magyarország vírusjárványainak történetét, abból merítettem a szöveget, ami tulajdonképpen megszemélyesítés. Egyre inkább felélednek azok a már elfeledettnek hitt vírusok, amik ellen most újra fel kell vennünk a küzdelmet. A téma kapcsolódik az előzőekhez, itt az egészségügy és a politika összefüggése a lényeg. A majdnem kötelezővé tett H1N1 madárinfluenza elleni védőoltás. Ami jó üzlet valakiknek. Mint az élelmiszerek, a gyógyszerek és a víz, persze a „megfelelő” adalékanyagokkal ellátva. Végkifejlet, hogy „egészséges, tökéletes, félelmetes vírus leszek”.

– Ne játszd újra, Sam! A színházban a Játszd újra, Samet láttuk.
– Meg film is készült belőle. A refrénötletet, hogy „Ne játszd újra, Sam”, a darab adta, de a szám nem erről szól. Arról a világról szól, amelyben élünk, és arról a világról, amit a bűnözők irányítanak és tartanak a markukban. A dalban szereplő Sam pedig nem más, mint az „Uncle Sam”. Az amerikai nagybácsi. Aki még mindig játszik, pedig én azt szeretném, ha már nem játszana. Mert már elég volt ebből a nótából, és nem akarok úgy táncolni, ahogyan ő fütyül.

– Te és én.
– Tarnai Dani első szerzeménye. A nagy lelógó fülű Topi Maci a Muppet Show-ból adta az ötletet. Azt énekelte, hogy „Me and You, You and Me”, ami tükörfordításban megfelel a mi számunk első sorának. Ezután összeszedtem a többi közhelyet is, amelyek egyébként igazak. Csak hát elkoptatták őket. Sok ilyet találtam, amit fel is használtam a dalhoz, ami egyébként egy igaz szerelem története. Érdekes megfigyelés, hogy a sűrűn halmozott közhelyek adott zenei környezetben egészen más jelleget kapnak. Több visszajelzést kaptam, amiből kiderült, hogy az embereket megfogta a dal és a szöveg. Sláger lesz.

– Szexrabszolga.
– Ezt a zenét is Dani írta. Az Asszonyt akarokkal kezdődő sorozatba illeszthető, amiről korábban már beszélgettünk. Címével ellentétben nem a szexről szól, a szöveg is evés-ivás hasonlattal indul. És nemcsak a kajára vagy a szexre vonatkozik, hanem általánosságban minden másra. Ez a történet arról szól, hadd legyek, aki vagyok, hadd csináljam azt, amit szeretnék, és akkor, amikor szeretném.– Tudom, hogy ki vagyok.
– Nekem ne mondák meg, hogy mit gondoljak, ne mondják meg, hogy ki vagyok! Szabad ember vagyok, akinek van véleménye bizonyos dolgokról. Régen, ami nagyszerű és új, az mind a Szovjetunióból jött. Most ugyanez történik Amerikával. Megjelent Magyarországon a Valentin-nap, a „további szép napot!” köszöntés és a hálaadásünnep meg a Halloween. Semmi közünk ezekhez! Nekem megvannak a magyar ünnepeim. Ennek kapcsán végiggondoltam, mi folyik még itt: a zenei környezetszennyezést folytató rádiókat, amelyek ugyanazt a háromszáz számot pörgetik, a celebeket és a többit.

– Bónusz felvételeket is ajándékoztatok a lemezhallgatónak.
– Öt számot tettünk rá bónuszként. A Gyöngyök és disznók még az öt évvel korábban megjelent Mobileum albumra készült, emiatt ment el a zenekarból Póka Egon és a másik két tag. (Utólag örülök, hogy így történt.) A második kiadásra is feltettük, ám az kis példányszámban jelent meg. Az A csitári hegyek alatt népdalt az Ignite dolgozta fel. A mi változatunkban a teljes három versszak elhangzik, de a hangszerelésben is vannak változtatások. A maradék három szám Bencsik első, utolsó és legnépszerűbb szerzeménye. A Nem érzek semmit című dalötletet annak idején hozta a zenekarba, amit aztán együtt raktunk össze. Az utolsót a Bill és a Box Companyvel nyomták, amelynek eredeti bootleg-felvétele a Bencsik-emléklemezen volt hallható koncert változatban. A tavalyi Bencsik-emlékév tiszteletére csináltuk meg a két szám stúdióváltozatát. A Kétforintos dalt akusztikus verzióban dolgoztuk át, ami teljesen más hangulatot ad a számnak.

A farkasok völgye – családias werkfilm:

„Visszatérés Babolcsai nénivel” – A P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten folytatódik a zenekar negyedik (sor) nagylemezéhez kapcsolódó érdekes történésekkel.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.