A P. Mobil megfiatalodott. Négy fiatal muzsikus, aki a nem is olyan távoli múltban igazolt az épp negyvenötödik jubileumát ülő patinás zenekarhoz, amellett hogy jótékony hatással bírt a csapat átlagéletkorára, az új album tizenkét szerzeményén is otthagyta kézjegyét. Mellettük a veteránnak számító, ám mégis örökifjú szólógitáros is „beállt a sorba”, persze a zenekar motorjával, mozgatórugójával együtt.
Közös erővel és több éves kitartó munkával olyan friss, huszonegyedik századi anyagot csomagoltak papírtokba, amely egyszerre kemény és dallamos; úgy követi a P. Mobil legjobb zenei hagyományait, hogy közben nagyon is odafigyel az idők szavára. Mind hangminőségben, mind hangszerelésben, mind megszólalásban állja a versenyt a mai „újiskolás” rockzenei kiadványokkal.
A hosszú távra szóló garancialevelet a földbedöngölő Tarnai–Szebelédi ritmusszekció, a harmóniafelelős, hammondos Szabó Peti, a mindenkor megbízható, ízes játékú Sárvári Vili és az egyéniségét magabiztosan kialakító rock torok Baranyi Laci állította ki. Aki pedig a termék minőségét a kezdetektől felügyelte, majd aláírásával hitelesítette, végül pecsétjével szentesítette: a szövegíró-zenekarvezető, Schuster Lóránt.
A Farkasok völgyében járunk, a két távoli, filmbeli országtól eltérően most itt, a Kárpát-medencében. Farkasok között, akik aligha bárányhimlősek, s még csak nem is nagyvárosiak. Akik nem eszik meg reggelire a nagymamát, hogy ágyában jóllakottan várják következő áldozatukat, az ártatlan Piroskát.
Ezek a farkasok itt élnek a kék Börtönbolygón és figyelik, az evolúció magasabb fokán álló intelligensnek mondott élőlények miként válnak lassanként saját maguk börtönőreivé. Akik örök küzdelmüket vívják, és amely réges-rég túllépett már a Kárpát-medence területén; ahol farkastörvények uralkodnak, ahol ember embernek farkasa, és ahol ez az intelligensnek mondott élőlény előbb-utóbb félelmetes vírussá lesz.
De a farkasok itt élik mindennapjaikat a Kárpát-medencében is, ahová egykor Árpád vezette népét, hogy a szabadság földjén honfoglalóink végre hazára lelhessenek. És az a nép, amely még ma is él a két folyó partján, ma is szereti és áhítja a szabadságot. Csakúgy, mint a vadon élő farkas. Amely csak akkor öl, ha éhes, vagy ha megtámadják.
A Kárpát-medence farkasa nem akarja, hogy a tengeren túli, mindenkinek mindent előíró prérifarkasok rájuk kényszerítsék idegen hangzású nevüket, a pénz mindenhatóságát hirdető szemléletüket, korszerűnek kikiáltott szokásaikat, életidegen kultúrájukat. És nem kér a messzi földön élő farkas-Nagybácsi örökké figyelő tekintetéből sem.
Emellett a farkas akár szép is lehet, mint „egy terített büféasztal”, és sohasem megy le kutyába. Nem csinálhatnak belőle kolbászt, szalonnát, vagy akár Szexrabszolgát. Nehezen jött a világra, de ha már megszülték, nem akar elpusztulni, hiszen „olyan jó volt itt lenni”. A Kárpát-medencei farkas tudja, kicsoda, tisztában van identitásával. Őrzi vadászterületét, idegeneknek, betolakodóknak nem tanácsos odatévednie.
A P. Mobil megfiatalodott. A rangidős – ám lelkében és mentalitásában ugyancsak fiatal –, tapasztalt és sokat próbált falkavezér a minket körülvevő világ történéseinek hatására rímekbe szedte egy mozgalmas élet tapasztalatait, és mindezt kemény, vagy épp kevésbé kemény hangzású dalokhoz társította. És a kettő találkozásából a hegyek, némi vajúdás után, farkasokat szültek.
