– A Babolcsai néni album ötlete már 1985-ben felvetődött, sőt dalok is készültek a tervezett kiadványhoz. A kezdeményezés aztán jobb – napokra várva – valami fiók mélyén kötött ki. Miért nem fejeztétek be a munkát, és a nyolc évvel később megjelent anyagra hány számot menekítettetek át az akkor félbemaradt LP szerzeményeiből?
– Az anyagot azért nem fejeztük be, mert 1985 végén a P. Mobil lezárta addigi pályafutását, amihez az egyéb nehézségek mellett hozzájárult a Zeffer–Donászy páros kemény, bomlasztó aknamunkája is. Utoljára Kaposváron léptünk fel, a koncert után egy étteremben kötöttünk ki. Ott Zeffer átszólt a másik asztaltól, hogy nagyon unja már a régi számokat, ő majd sokkal jobbakat fog írni. Érdekes, máig ezeket játssza A ’94-ben kiadott Babolcsai néni lemezzel kapcsolatban már nemigen emlékszem, hogy az akkor elkészült vázlatokból mennyit tudtunk átemelni; ami megmaradt, azt is modernizáltuk, tehát ezek inkább ötletadóként szolgáltak. Egyébként a ’85 nyarán lebonyolított, úgynevezett vízi turnén – amikor egy dunai hajóról mindennap máshol kikötve játszottunk a parton összegyűlt közönségnek – már ordították, hogy „ez az élet, Babolcsai néni!” Mindenesetre nyolc és fél év szünet után újrakezdtük, az új felálláshoz Ausztráliából hazahozattuk Mareczky Totót. A többiek a régi tagságból kerültek ki – Zeffer nélkül. Aztán megjelent a kerekdombi „alkotótáborunkban” – ami egyik roadunk tanyája volt –, és végül velünk maradt mint állandó vendég. Ott írtuk a Babolcsai néni lemez számait. Meglehetősen szabados, evés-ivásos életmódunk mellett kisebb csoda, hogy egyáltalán elkészültek.
– Rendeződött a kapcsolatotok a már privatizált Hungarotonnal? Hiszen a Babolcsai nénit megelőzően a Stage Power válogatáslemez is az ő márkajelzésük alatt jelent meg.
– Ha valamire kimondják, hogy „rendszerváltás”, nem jelenti azt, hogy az intézményben dolgozó emberek is automatikusan megváltoznának. Még akkor sem, ha időközben a vezetés lecserélődött: az újonnan belépett adminisztráció ugyanis abszolút csereszabatos a korábbi bürokratákkal. A Stage Power a P. Mobil három nagylemezéről átemelt válogatás CD. A dupla album megjelenése visszatérésünk előjeleként értékelhető. Annyi módosítást hajtottunk végre, miután a Honfoglalás szvit ötödik, Újhaza tételét korábban Vikidál énekelte fel, Tunyogi Péter hangjával újra rögzítettük akkor.
– A borító frontoldala meglehetősen bizarr. Kinek a munkája?
– Az alapötletet egy vicc adta, amit Dinnyés Jóska mesélt nekem. A falu bolondja világos nappal a főtéren „saját intim testrészével van intenzíven elfoglalva”. Az épp arra járó Babolcsai néni szemrehányó, rosszalló kérdésére érkezik a válasz: „Ez az élet, Babolcsai néni!” Ebből adódik a következtetés, ami a lemez eszmei mondanivalója is egyben: az egész életünk, persze átvitt értelemben, egy nagy maszturbálás. Viszt György grafikus zseniális alkotása a borító, ami egy örökmozgó gép sematikus modellje – lefényképezve –, és amely egy kézben tartott férfi nemi szervben végződik. Szerencsére a lemezgyár illetékeseinek mindez nem tűnt fel. Egyébként a CD hátoldala sem szokványos. Az eredeti fotó még az akkor tervbe vett nagylemezhez Donászy Tibivel készült. Ástam egy óriási gödröt Czippán Gyuri telkén, amelybe nyakig betemetve belefért az egész zenekar. A képen látható pulikutya eközben ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy vizeletével „megjelölje” a srácok fejét. Később a CD-borítóhoz egy számítógépes program segítségével Donászy Tibit kicseréltük Mareczky Totóra.
– A lemez kezdőszáma a Szívpörkölt. Miről szól a dal?
– Ha a P. Mobil számait összességében nézzük, kiderül, hogy több szerzemény is felfűzhető az „Asszony-sorozat” láncolatára. Ennek első darabja az Asszonyt akarok, utána a Babolcsai néni lemez Szívpörköltje, majd később a Drága Arankám. Legújabb albumunkra is készült egy, Szexrabszolga címmel. A dalok laza szállal kötődnek egymáshoz, közös bennük, hogy valamennyi a férfi és a nő viszonyát boncolgatja. A szám szövegére egy, a nők elsárkányosodásáról szóló könyv ihletett.
– Embered voltam.
– Egy novella alapján készült, a dalszövegben egy kutyus életének végső stádiumát és az ezzel kapcsolatos érzéseket igyekeztem megjeleníteni. Az öreg, vak, mozogni már alig-alig tudó eb utolsó útja az orvoshoz vezetett, hogy gazdája ölében, aki mindvégig fejét simogatja, megkaphassa az öröklétbe küldő injekciót. Ennek kapcsán felvetődött bennem a kérdés: nekünk, embereknek vajon megadatik-e a lehetőség, hogy így, méltó módon fejezzük be életünket?
– Buta fiúk, kövér lányok. Ítélet korunk fiatalságáról?
– Pontosan. Akkoriban ezt figyelmeztetésnek szántam, miközben emlékeztettem őket arra, hogy „én már akkor csajoztam, mikor szép lány volt az anyátok és jó fej volt az apátok”. Mikor az egyik bulin felkonferáltam a számot, egy lány felkiabálta a színpadra, hogy az ő anyukája még mindig szép. A kilencvenes évek elején a szóban forgó anyuka úgy 35-40 éves lehetett és persze lehetett szép. Mindenesetre kiderült – hiszen a szám megszületése óta elég sok idő telt el –, hogy a címben jelzett folyamatoknak koránt sincs vége. Azóta a fiúk még butábbak és a lányok még kövérebbek lettek.
– Élsz-e még?
– A korábbi, kiadatlan Cserháti-opust gondoltuk újra más zenével és szöveggel – csak az alapgondolat maradt. Időközben nagyot változott a világ, elég csak arra gondolni, hogy a hagyományos fekete lemez helyett ezek a számok már CD-ről szóltak. Rengeteg ismerősöm, barátom van, akivel hosszú évekig nem találkoztam, s ennek fő oka az a bizonyos hét-nyolcéves zenekari szünet. Kutatjuk, vajon mi lett a régi, bulikra járó srácokkal, lányokkal. Hogyan élnek, megőrizték-e fiatalságuk kis darabkáját, ami esetleg megmaradt bennük. A Fradi-pálya aztán választ adott a címbeli kérdésre: több mint tízezren voltak kíváncsiak ránk, és sokan már a gyerekeiket is magukkal hozták. És ez azóta is tart, lassan már a harmadik generáció bekapcsolódásával.
– Műholdra néz az ablakom. Tényleg sokat változott a világ
– Nem számított, hogy milyen szegénységben és körülmények között élnek az emberek, csak legyen egy műholdvevőjük, amivel az akciófilmeket és a brazil sorozatokat nézhetik. Igen, változott a világ: „A párttitkár prédikál / A kártyákat újra osztották / Az összes nagy lapot lenyúlták.” Hát erre ad választ a refrén: „Nekem már elég volt / Elvtársak, hagyjatok!” Hangot adtam annak az ellenérzésemnek, hogy ugyanaz a kör privatizált, amelyik annak idején államosított.
– Egyszer az életben.
– Úgy gondoltam, Samut, akit rengetegen kísértünk utolsó útjára, rockszínpadon is el kellene temetnünk. Ezzel a számmal adtuk meg a zenei végtisztességet neki. Erre – a lemezen kívül – a Fradi-pálya-koncerten, monumentális körülmények között került sor, amikor a Miatyánk imája közben a magasból lassan aláereszkedett egy hatalmas, kivilágított kereszt.
– Ez az élet, Babolcsai néni!
– Amerikában járva meglátogattam a Kennedy Űrközpontot, amelynek mozijában két filmet is megnéztem: Az álom valóra válik és A kék bolygó címűeket. Megdöbbentő volt szembesülni a valósággal, hogy a világegyetem ürességében a légypiszoknál is kisebb kék bolygón – a Földön – miként ölik egymást az emberek. E két film szolgáltatta az alapötletet, amely keveredett a már említett viccbeli falu bolondjával és az őt megdorgáló Babolcsai nénivel.
– Örökké szeress.
– Az Embered voltam mellett a lemez másik lassú száma. Megjelenése után Czippán Gyuri meg is jegyezte: nem gondolta volna, hogy ilyen szövegeket is tudok írni. A Ha újra kezdenémmel együtt merőben más elképzelés és gyakorlat érvényesült, amit a bennem lezajló változások hoztak ki. „Kijárat nélkül, háttal a falnak / Fegyver a kézben, úgy várok rád” – sorok pedig a kilátástalanságot és a sarokba szorítottságot juttatják kifejezésre.– Dugjatok a 220-ba. Szintén nem szokványos dalcím.
– Az úgynevezett diszkójáratokról szól a szám vagy inkább a diszkóbalesetekről. Amikor a srác az apjától kölcsön kapott, fiatalokkal telezsúfolt kocsival részegen vagy bedrogozva a szórakozóhelyről hazafelé tartva fának rohan. És persze mind meghalnak. A bevezető dallamot egy sok évvel korábbi Gesarol-bulin rögzített Tremeloes-dal részlete adja, ami kitűnően illusztrálja a falusi bálok hangulatát. A zene végeztével egy megtörtént rendőri intézkedés szövegrészletét vágtuk be Totó előadásában.
– Kiveszőben vagyok.
– Ennek a számnak is több olvasata van. A születések és halálozások arányát tekintve tragikus mértékben csökken a magyar lakosság létszáma. A másik értelmezéshez a Piramis-könyv első lapján található Marco Sivori-idézet adta az inspirációt: „Az biztos, mi voltunk az első rockgeneráció, és úgy tűnik, az utolsó is mi vagyunk.” És ez igaz. Az a kor, amelyik ezt a fajta zenét létrehozta, soha nem jön vissza. A rockzene persze nem szűnt meg, csak átalakult, ahogy minden más.
– Ha újra kezdeném.
– A szám alapgondolata a „soha nem volt kisgyerek”, aki meg sem született. Megszülethetett volna, de el kellett vetetni. Ez általánosságban és személyhez kötődően is fájó, örök emlék. Annak ellenére, hogy igyekeztem nagyon árnyaltan fogalmazni, a számot hallgató nők pontosan a helyén értelmezték.– Az utolsó rock ’n’ roll. Annak idején felmerült a kérdés: tényleg az utolsó?
– Abban az értelemben igen, hogy a műsor legvégén játsszuk. Nyolc év kihagyás után fölmegyünk a színpadra, és eljátsszuk az utolsó rock and rollt. Tunyó hozott egy sémát, amit aztán közösen raktunk össze, és ami a családjáról szól. A tempó meglehetősen gyorsra sikerült, féltem, hogy nem fogja tudni kiénekelni, de nem volt baj. Itt jegyzem meg, függetlenül attól, hogy kinek a neve szerepel a borítón szerzőként, ezek a számok a mindenkori P. Mobil-zenészek közös munkájának eredményeként jöttek létre. Menet közben, akár évek múlva is változtattunk rajta, ha a szöveg vagy a körülmények megkívánták. Az azóta játszott koncerteken a „hat év múlva 2000” sort kicseréltük „régen volt már 2000-re” és „a feleségem hátulról is érdekel” helyett pedig „hátulról se érdekel” részt énekelünk.
„Samu angolul gitározott és magyarul halt meg” – A P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten folytatódik a Bencsik Sándor emlékére kiadott albumhoz kapcsolódó érdekes történésekkel.
