– Az Első nagylemez meg nem jelenési körülményeit, és a hozzá kapcsolódó történeteket már ismerjük. Ám nem beszéltünk magáról a koncertről és arról, miként sikerült dokumentálni azt az utókor számára.
– Lényeges, hogy az 1978-as anyagnál több dolgot a helyére kellett tenni. Ismert, a Láng Művelődési Központban az Apostol együttessel kerültünk össze, vagyis mi voltunk az előzenekaruk. Eredetileg a szervezők nem ránk gondoltak, hanem egy lengyel, vagy más nemzetiségű zenekarra, amely végül nem jött el. Csiba Lajos (a Petőfi rádió zenei szerkesztője – a szerk.) szólt, hogy lenne ez a beugrási lehetőség, aminek nagyon örültünk. A fellépés hírére kívül-belül elképesztő nagyságú tömeg jött össze: a falakon kívül is gyülekeztek az emberek, akik már be sem fértek a terembe, de a közvetítő kocsit is alig lehetett megközelíteni. Mi, a Magyar Rádió hivatalos hangrögzítése mellett úgynevezett „műfejes” (szivacsfejen kialakított fülekben elhelyezett két mikrofon) felvételt csináltunk. Primitív módszer ugyan, de nagyon jól visszaadja a koncert hangulatát. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy az Apostol műsora alatti fújolást kivágták, helyette a mi koncertünk közönségzaját keverték be. Hogy a lemez miért nem jelent meg akkoriban, arról korábban már beszéltünk. Fontos tudni, hogy a húsz évvel később kiadott CD a saját műfejes felvételünket tartalmazza, illetve mindazokat a rádió által nem közvetített részeket, amiket kivágtak, vagy átszerkesztettek, vagy átemeltek az Apostolhoz. Tehát a mi rögzítésünk a hiteles, azt foglalja magában, ami akkor, és ahogyan történt. Igaz, hogy a rádió koncertanyaga, de a felvétel nem azonos az övékével. Mindez második kiadásban a 2009-es Nagy „P”-sorozatban újra megjelent, két bónusszal, a Lőj rám és a Forma 1. demóival kiegészítve. Egyébként ezzel a két számmal álltunk be a koncert hangpróbáján. Szerencsére a felvételek jó minőségben maradtak meg, nemigen kellett, de nagyon nem is lehetett belenyúlni.
– Az új felállás stúdióalbumának megjelenését követő évben egy olyan válogatásalbummal (Színe-java) rukkoltatok elő, amely a zenekar klasszikus felvételeinek eszenciája. Miért gondoltad úgy, hogy előveszitek a régi dalokat?
– Az előző lemezek kapcsán beszéltünk arról, hogy a technika folyamatosan változik, fejlődik. Ez volt az egyik ok, másfelől a zenekar akkori összetételét tekintve kialakult egy markáns, nagyon erős, billentyű nélküli felállás. Nem kellett sokat bajlódni a hangszereléssel, adta magát. Akárcsak a korai Gesarol-időkben, a két gitár plusz dob hangzás abszolút kitöltötte a teret. A számokat összerakva – a Miskolc kivételével – nem éreztük, hogy bármelyikből hiányozna az orgona. A gyakorlat egyébként nem új keletű: külföldön rendszeresen adnak ki újra felvett anyagokat. Nem titok, bennem is felmerült, hogy a Hungaroton tulajdonát képező első három stúdióalbumot, bónuszokkal együtt, újra rögzítenénk a jelenlegi felállással. A 2015-ös stúdiótechnikával, a mai énekhanggal és megszólalással az eredmény nem lehet kétséges.
– Miért éppen ezek a dalok szerepelnek a lemezen?
– Hogy melyik számok kerüljenek a lemezre, azt a zenekarral közösen döntöttük el. Póka Egon véleménye sok szempontból meghatározó volt.
– Hosszú együttműködési szünet után Vikidál Gyula is vendégeskedett a Színe-java albumon. Az egy évvel korábban kiadott ’78-as Első nagylemezen egy húsz évvel fiatalabb énekes hangján szólaltak meg a dalok. Egyfajta összehasonlításról beszélhettünk?
– Húsz éve Vikidállal megszakítottam a kapcsolatot. Nem azért, mert besúgott, az később derült ki, hanem emberi okok miatt. Gyakorlatilag Bencsik halála kapcsán a Négy Tenor koncertre „rehabilitáltam”. Úgy gondoltuk, az újra felvett Színe-java anyagon ő is szerepeljen. Azokat a számokat és azon belül azokat a részeket énekelte, amit a hangja elbírt, a magasabb szólamokat Rudán Joe hozta. Nem akartam összehasonlítani a két hangot, mert tisztában voltunk azzal, hogy huszonegynéhány év elteltével mire képes. Elvittük a nyári koncertturnéra, ahol a fellépésekért pénzt is kapott. Nem sokkal a lemez elkészülte után meghívást kaptunk Friderikusz Osztálytalálkozó című tévés műsorába, ahol a műsorvezető kívánságára – annak ellenére, hogy tudta, nem tagja a zenekarnak – Vikidál énekével kellett volna játszanunk a Kétforintos dalt. Ez volt az a bizonyos hétszázezer forintos, tíz másodperces reklámidő, amit korábban említettem, és amivel máig tartoznak nekünk. Amikor Gyula megtudta, hogy nem kap, nem kapunk pénzt, nem jött el a műsorba. Vagyis pénz nélkül nem volt hajlandó reklámozni azt a lemezt és koncertturnét, amelyen egyébként ő is szerepel. Nem sokkal ezután kiderült ügynök múltja is. A történet nagy vihart kavart, sokan tették fel a kérdést, miért nem lehet megbocsátani neki. Azért nem, mert ő tagadja, hogy besúgó volt, és nem kért soha, senkitől nyilvánosan bocsánatot!– A lemezen a cím után az 1. sorszám szerepel, ami feltételezi, hogy lesz második rész is. Jól gondolom?
– Igen, ezt a lemezt egy két részes CD első darabjának szántuk. A színe-java kifejezés egyfajta játékra adott lehetőséget – ez volt a Színe. Terveink szerint a Javára került volna a Honfoglalás korábban elkészült rockzenekari változata és azok a számok, amelyek a komolyabb kategóriába tartoznak. Ezek az elvontabb, fajsúlyosabb szöveg- és dallamvilágú szerzemények, amelyek a magyarsággal függnek össze. A dalok listája megvan, elképzelhető, hogy a Java egyszer majd kiadásra kerül.
– Hogyan jött az ötlet, hogy három számot is énekelj az albumon? Ennek kapcsán született a mondásod, hogy a varjú is énekesmadár.
– Igen, rockénekes! Egon erőltette, hogy vállaljam, én nem annyira szerettem volna. Azzal érvelt, ha Hobó meg tudott csinálni nem tudom, mennyi lemezt, akkor azt a pár számot én is kibírom. Megjelenéskor sokan nem is gondolták, hogy én vagyok a hang tulajdonosa, azt hitték, Bill énekel. Mindenesetre többször nem fog előfordulni. Van egy bizonyos stílus, ami a rock and rollban honos, és ami nem kíván különösebben jó énektudást. És aminek semmi köze az énekléshez. Gondolok itt például a metálra. De a P. Mobil nem erről szól, a zenekarban mindig nagyon jó énekesek voltak. Egyébként nem ez az egyetlen érdekessége a lemeznek: a Rock and roll című számot, akkori dobosunk, Herpai Sanyi helyett, az éppen a stúdióban járó Borlai Gergő dobolta fel.
– A király az egyik szerzemény (és mindkét albumon szerepel), amelyről korábbi elemzéseink során nem beszéltünk. Mit kell tudnunk a nótáról?
– A Kintornás szerencséje című rockoperett egyik darabja volt, a szöveg pedig Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének adaptációja. A kádári „legvidámabb barakkban” különös jelentést kapott a „Véd a rács, és őr vigyáz / Csend, nyugalom – tele van a ház” verssor, amely a bolondokházán keresztül ábrázolja a rendszert. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem tudtak belekötni, Erdősék nem engedték a számot lemezre venni. A következő sor is önmagáért beszél: „Gyógyzene tölti be a termet / Óriás söpri fel a kertet” – vagyis a Nagy Testvér itt van közöttünk.
– A másik dal, amely mindeddig nem került szóba – hiszen éppúgy nem készült stúdió változata, mint A királynak – a Maradsz, aki voltál. Más címmel: Nem változol semmit.
– Az igazi cím a Maradsz, aki voltál, és ugyanolyan okokból nem rögzíthettük stúdióban, mint A királyt. Ugyancsak a Kintornás darab részeként született. Erdős tiltása abból fakadt, hogy a szocialista ideológia szerint minden ember javítható, gyógyítható, formálható és így tovább. Az én elméletemben (és nem tudom, milyen ideológiához kötődik ez) a bennünk lévő jó és rossz tulajdonságokat életünk végéig magunkban hordozzuk. „Élhetsz, akár százhúsz évig / Járhatsz iskolába végig / Nőhetsz fel a magas égig / Belül nem változol semmit”. Így vagyunk megalkotva genetikailag, ezt örököltük szüleinktől, őseinktől. Ugyanígy a változás is bennünk van, nem kívül, hanem a bensőnkben. El akarták hitetni velünk azt a baromságot például, hogy a szocialista emberré válás utolsó iskolája a honvédség. A lényeg, hogy ez a szám gyakorlatilag nem fért bele Erdős és a rendszer által hirdetett ideológiába, ha jól emlékszem még le is fasisztázta. Üzenete: amiként születtél, akként fogsz meghalni.
„P. Mobil–Gesarol – 40 év rock and roll” – A P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten folytatódik a zenekar 2009-ben, Mobileum címmel megjelent albumához kapcsolódó érdekes történésekkel.
