A Colosseum él! – ezzel a felkiáltással kezdte közleményét néhány évvel ezelőtt a zenekar, melynek története valóban a túlélés és az élni akarás mintapéldája. Az 1968-as megalakulást követő alig három évben a Colosseum forradalmi hatást tett a blues-, illetve a rockzenére, elsők között ötvözve azt a dzsesszből ismert elemekkel, és ezáltal egyfajta fúziós zenét teremtve. A zenekar két, 1969-es albuma – a Those Who Are About To Die Salute You (Köszöntenek téged a halálba menők) és a Valentyne Suite – után 1970-ben érkezett a Daughter of Time stúdiólemez, majd 1971-ben a Colosseum Live című koncertalbum, egyik legnagyobb sikerük. Ezt követően azonban váratlanul feloszlott a zenekar, és az évek múltával egyre csökkent annak az esélye, hogy valaha is összeáll.
A Colosseum, s legfőképpen az általuk létrehozott zene azonban kiállta az idők próbáját: egy 1994-es koncert után karrierjük újraindult, miután hatalmas érdeklődés fogadta újra kiadott, remasterelt stúdiólemezeiket. Az újjáalakulást követően rögtön koncertezni indultak és egy 60 állomásos turnét vittek végig, majd egy új élőzenés albumot is kiadtak. Az anno népszerűsége csúcsán megszűnő zenekar máig kultikus csapatként maradt meg az emberek emlékezetében, és 1994-ben a legjobb időpontban alakult újjá, hiszen az egykori rajongók mellett addigra már egy új generáció is megjelent, olyan emberekkel, akik talán még meg sem születtek 1971-ben.
1997-ben és 2003-ban is készítettek új stúdióalbumot, Bread & Circuses és Tomorrow’s Blues címen. A rendszeres turnék során Európában, Japánban és Moszkvában is megfordultak az elmúlt évek alatt és 2005-ben adtak ki ismét koncertalbumot. A zenészek nem okoztak csalódást az évtizedek óta kitartó rajongóknak: mind saját, mind a Colosseum hírnevére való tekintettel csak igazán kiérlelt, profi produkciókkal álltak nyilvánosság elé.
Jon Hiseman, Chris Farlowe, Clem Clempson, Dave Greenslade és Mark Clarke még most, négy évtizeddel később is erős szövetségben zenél együtt. Az együttes nagy hírű szaxofonosa, Dick Heckstall-Smith 2004-ben elhunyt, így Hiseman szintén elismert szaxofonos felesége, Barbara Thompson lépett be az együttesbe. Az idén 70 éves Barbaránál 1997-ben diagnosztizáltak Parkinson-kórt, ami miatt már többször megszervezte visszavonulását, ám a küzdelmet soha nem adta fel és egy új kezelésnek köszönhetően most ismét színpadra állt. Ez az a hozzáállás, ami igazzá teszi az állítást: a Colosseum történetében soha ne mondd, hogy soha!
Jon Hiseman így nyilatkozott az évtizedekre visszanyúló közös élményekről: „A Colosseum egy csodálatos zenei világot képvisel. Mindenki élvezte a saját zenekarával való munkát, de a Colosseumban van valami különleges – ennyi év elteltével különösen. Mindannyian rengeteg különböző élménnyel gazdagodtunk az évek alatt, és ez most egy új köntösben áll össze. Így lesz a Colosseum zenekarnak önálló személyisége, ami jóval több, mint a benne zenélő hat ember. Ez a varázslatos kémia szerencsére mindig működött: a zenekarban mindig is különböző karakterű zenészek dolgoztak együtt, akik a maguk módján mindig hozzátettek valamit a nagy egészhez. Barbara sem kivétel.”
Az együttes Time On Our Side (Az idő a mi oldalunkon) címmel ígér új stúdiólemezt az őszre, november 23-án pedig 25 állomásos európai turnéjuk keretében érkeznek majd a budapesti Petőfi Csarnokba.
