Jobb későn, mint soha: bónuszok és ritkaságok

„Azt gondoltuk, világhírűek leszünk, ezért Galla Miklós fordításában megcsináltuk néhány szám angol változatát.”

– Az első három sorlemez digitalizált változatát bónuszokkal kiegészítve hoztátok kereskedelmi forgalomba. Hol és mikor készültek a demófelvételek?
– Akkori próbahelyünkön, ha jól emlékszem, a Csepeli Papírgyár klubjában vettük fel a számokat. Az angol nyelvű demókat 1978-ban, a magyarokat pedig ’79 elején, még a Vikidál-korszakban.

– Netán nyugati fellépés reményében készültek az angol nyelvű felvételek?
– Akkor még azt gondoltuk, hogy világhírűek leszünk, ezért Galla Miklós fordításában megcsináltuk néhány szám angol változatát. Egy srác még német nyelvű szöveget is küldött nekünk, de ezeket nem vettük fel. Ha másra nem, a demók arra mindenképp jók voltak, hogy a zenekar megtanuljon fegyelmezetten játszani. Még a próbákon is. Lásd a ’78-as Láng Művelődési Központbeli koncertet, ami gyakorlatilag javítás nélkül került lemezre.

– Utólag azt gondolhatnánk, hogy az egyszeri, vasfüggönyön túli szereplés kedvéért próbálkoztatok az angol demókkal.
– Hollandiában játszottunk, de nem egyetlen koncerten vettünk részt, hanem egy egész turnén. Csereprogram keretében a Sunny Jim Banddel közös műsorban léptünk fel. Először mi hívtuk őket Magyarországra, a Corvin moziban, és pár vidéki helyszínen együtt koncerteztünk. Ezek után utaztunk Hollandiába, ahová Vikidál Gyula nem jött velünk. Annak ellenére hívtuk, hogy akkor már nem volt a zenekar tagja. A műsor egy részét Janek (Kékesi „Bajnok” László, basszusgitáros – a szerk.), énekelte, volt, amit én ordítottam. Míg a holland bandát idehaza nagyszabású bulikra vittük, mi odakint kis klubokban játszhattunk. Hogy minél kevesebbet kelljen énekelni, külföldi rock klasszikusokat nyomtunk, és hosszú hangszeres improvizációkkal húztuk az időt. Arra nem emlékszem, hogy elővettük volna az angol nyelvű saját számokat.

– Térjünk vissza a demókhoz, amelyeket viszonylag jó minőségben sikerült átmenteni. Milyen magnóval rögzítettétek és hogyan sikerült megóvni az állagát?
– Az a hangmérnök is dicsérte a minőségét, aki egyébként felújította a Beatles felvételeket. Toller Bandi barátunk segítségével a Balettintézet négysávos Uher magnóján – amely az akkori csúcstechnológiát jelentette – vettük fel a számokat.  Persze, mindent egyszerre kellett feljátszani, a gitárszólókat pedig az énekszám szünetében rögzítettük. Ennyit tudott a kétszer két sáv. Sokáig magnószalagon őriztem őket, majd a CD-korszak eljövetelével – a jogok megtartása mellett – átadtam a Hungarotonnak. Így tudtuk bónuszként csatolni a három digitalizált sorlemezhez. Ezekről a felvételekről tudni kell, hogy főleg Tunyogi énekével lettek ismertek, pedig nagyrészt a Vikidál-korszakban, sőt azt megelőzően a Losó-Bencsik-Póta,  esetenként a Huszár Györgyi énekessel kiegészült felállás időszakában születtek. Az említett hangszeres trió a P. Mobil egyik legerősebb felállását jelentette. Ami pedig az állagmegőrzést illeti, a felvételeket a szalagokról az adott kor technikájának megfelelő hordozókra mentettem. Célom volt, hogy a felvételekkel megőrizzem a korszak zenei világát, s azt átvihessem a meg-megújuló felállásokon.

– A zenekar a Fradi-pályán tartotta az 1985-től 1993-ig tartó leállás utáni nagy visszatérő koncertjét. Az arról készült élő felvételes lemezek egymás után jelentek meg, a második öt bónuszt is tartalmaz.
– A Fradi-pálya koncertlemezek megjelenésének idején még mindig technikai problémákkal küzdöttünk. Az esemény teljes anyagát képben és hangban rögzítettük. Ám terjedelmi korlátok miatt mindkettőből kimaradt a Tűzimádó című szám, valamint a teljes Honfoglalás szvit. A kiadvány, terveim szerint a húszéves jubileumra, a két felvétellel kiegészítve, újra megjelenik. A CD első része a „Worst of ”, vagyis a „legrosszabb” felvételek gyűjteménye, a második a maradék, vagyis a „Rest of ”. Erre kerültek azok a számok, amelyek megjelenésére annak idején nem kaptunk lehetőséget. Így került – kegyes csalással – a koncertfelvételek közé ékelve öt szám, amiket egyébként stúdióban rögzítettünk. Hozzákeverve a közönségzajt, olyan, mintha ezek is a koncert részei lettek volna. Sok mindent pótoltunk a régi anyagok megjelentetésének terén, az eddig kiadatlanok pedig folyamatban vannak. Így, a készülő Élve vagy halva-DVD-vel, az említett Fradi-pálya jubileumi kiadványával lassan teljes lesz a P. Mobil története.

– Az első „bekevert” dal a Simli show. Eredetileg a Kintornás szerencséjének a része?
– Igen, az ötből négy szám a rockoperetthez készült. Bencsik a zeneszerző, a szöveg pedig azon kevesek közé tartozik, amit nem én írtam, hanem Huszár Erika. Ő ismert szövegíró volt akkoriban, és a Gemini basszusgitárosának, Várszegi Gábornak a felesége. Mindig az aktuális basszusgitárosok énekelték, Bajnok nagyon szerette. Most épp Danikán (Tarnai Dániel, a jelenlegi basszusgitáros – a szerk.) a sor.

– Hajsza.
– A közönség mindig kitalál valamit, ami kifejezi kedvenc zenekarához való tartozását. Akkoriban kórusban skandálták, hogy: „A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája”. Mind a három szó egy-egy szám címet takar, amit ilyen módon mondatba foglaltak. A közönség mindig szerves része volt a P. Mobil műsorának. Az első szövegváltozatban „Járni egy régi utcán / Nézni, hogy alszik a város / Húzni egy verkli karján” sorok szerepeltek. Később, mikor a számokat összetartó laza szövet szétfoszlott, a dalok elkezdtek önálló életet élni. Ezért némileg változtatni kellett a szövegen, hogy érthető legyen. Mostanában kezdtem rájönni, hogy Márai, Wass Albert vagy a többiek, akiknek a körülmények miatt kellett elhagyni szülőföldjüket, egy idő után miért nem akartak visszatérni. Azért, mert csak így tudták emlékezetükben megőrizni azt a világot, amiben annak idején, ott és akkor éltek.

– A gálya.
– Abból a szempontból kilóg a sorból, hogy a szám nem a Kintornás része. A gályarabok ütemre húzták az óriási evezőlapátokat, amit a színpadon, érdekes módon jelenítettem meg. Elhoztam otthonról a nagymutter tuskóját, amit fehérre fújtunk, hogy jobban látszódjon, és két fakalapáccsal (húsklopfolóval) hoztam a tempót. A szerszámnak rendszeresen leesett a feje, egy alkalommal véletlenül eltalálva az első sorban álló gyereket. Később ezeket különböző méretű, lebőrözött, vagyis kutyabőrrel bevont kukával váltottuk ki. Az is megtörtént, hogy egy külföldi turista a hangszerekkel együtt bepakolásra váró kuka tetejét felnyitva megpróbált egy almacsutkát beledobni. Kissé elcsodálkozott, hogy az miért pattan vissza a tartályból Muszáj volt kitalálnom mindenféle hülyeséget, hogy színpadi jelenlétem – hiszen csak így kaphattam működési engedélyt az ORI-tól – igazolva legyen. A szám alapját egyébként Amerika felfedezése képezte. Régészeti kutatások eredményeképpen megdőlt, hogy Columbus járt volna elsőként Amerika földjén, hiszen ott már korábban találtak viking településeket. Ennek alapján egyértelmű, hogy Vörös Erik és Szerencsés Leif a vikingek élén megtalálta az új világot.

– Lódentánc.
– Egy csasztuska, amit szintén Bajnok szokott énekelni. A hetvenes években divatba jöttek, és padlásokról, pincékből előkerültek a régi, igazi bőrből készült, bokáig érő kabátok és minden olyan cucc, amit a szüleink, esetleg nagyszüleink hordtak. Ilyen volt a lódenkabát is, ami lehetetlen khakizöld színben létezett. Bencsik-zene, amire ezt a típusú szöveget tudtam írni, és ami egyébként a Bikinit is „megihlette”

– Átverés. Úgy is hirdettétek, hogy a digózó csajok indulója.
– Így van, sőt Ígéret és átverés címmel is játszottuk egy időben. A Kétforintos dal és a Menj tovább mellett az akkori idők legsikeresebb száma volt. Szintén a hetvenes években létezett a „digózós” jelenség. Ha kimentél az Erzsébet híd lábához, a Jégbüfé oldalán sorakoztak a nyitott sportkocsik, és a csajok bolhaként ugráltak be az olaszokhoz, vagy digókhoz, ahogyan mi neveztük őket akkoriban. Sokszor egy pár nejlonharisnyáért, amihez itthon elég nehezen lehetett hozzájutni, mindenre kaphatók voltak. Egyébként Eric Burdon Hey Jeep száma ihletett a szövegre, ami szintén az ígérgetésről szólt, persze másféle, sajátos amerikai értelmezésben. De mindkettő lényege, hogy „Veszek neked csoda kocsit, Cadillacet”, csak egy pici szerelmet adj érte Jó, kattogós verze, amihez eredetileg a tapsgép készült.

Jobb későn, mint soha: bónuszok és ritkaságok – A P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten a 2. résszel folytatódik, ahol ismét terítékre kerülnek a zenekar maga korában ki nem adott felvételeihez és a ritkaságaihoz kapcsolódó érdekes történések.