P. Mobil és Gesarol: 40 év rock and roll

„A zenekar meddősége okán tizenegy évig nem jelent meg új anyagunk.” Schuster Lóránt a P. Mobil 2009-es albumáról.

– Visszatérve Sárvári Vilire: ki akarták tenni őt a zenekarból?
– Lehet, hogy ilyen terveik is voltak hosszú távon, mint ahogyan Egon Németh Gabit is kirakatta. Gondolom, ő lett volna a következő. A Fegyvert veszek című számot, a Mobileum-széria első darabját még Németh Gabi dobolásával rögzítettük. Ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy Egon és felesége arról beszélgettek, vajon mi járhatott a fejemben a szöveg megírásakor...

– A Mobileum-CD megjelenési módja rendhagyónak mondható: ha jól tudom, egészen odáig nem fordult elő, hogy egy zenekar albuma egy magazin – nevezetesen a Rockinform – mellékleteként lásson napvilágot.
– Olyan esetről tudok, hogy best of-válogatások, koncertfelvételek, újra kiadások ilyen módon olcsón elérhetővé váltak, de arról nem hallottam még, hogy egy ismert és népszerű zenekar, mint a P. Mobil, vadonatúj anyaga jelenjen meg egy újság mellékleteként. A tizenegy év után kiadott CD – újsággal együtt – 990 forintos áron nem csak Magyarországon, de Erdélyben, Felvidéken, a határainkon túl is hozzáférhető volt.  Amellett, hogy mindez példa nélküli, tizenháromezer (!) darab fogyott belőle.

– 2009-ben a zenekar negyven éves évfordulóját ünnepeltétek, új CD-vel és koncerttel. Az esemény a Bozsik-stadionban zajlott, ahol szép számmal összegyűltek a zenekar hívei. Hogyan érezted magad a színpadon?
– Egyáltalán nem volt jó hangulatú buli, mert akkor már minden eldőlt. Gyakorlatilag az utolsó koncertek egyikét játszottuk, s ez benne volt a levegőben. Egonék nem voltak hajlandók eljátszani a Gyöngyök és disznókat, és ezen kívül más, egyéb számokat sem. Amit játszottak, azt is szinte végig parodizálták: a Főnix éjszakájába beletették egy diszkószám részletét, ezzel semmibe véve a P. Mobil szerzeményeit, és a közönséget is, csak azért, mert ők „unatkoztak". Nem érdekelte őket, hogy ott van ötszáz, vagy ötezer ember, inkább magukat szórakoztatták. A legutolsó öt bulira már el sem mentem; egy bábut állítottak a mikrofonom mögé, és azt rugdosták a színpadon. Tornóczky Ferike, akivel a számok nagy részét közösen írtuk, később, Egonék bandájával azt énekelte a Kopaszkutya című számban, hogy „Schuster Lóránt, a k...a anyád!”. Azt gondolom, ez mind őt, őket minősíti. Ezzel együtt megpróbálok azokra a dolgokra emlékezni, ami a kapcsolatunkban jó volt.

– Fegyvert veszek. Szakadáti Mátyás dobossal újra rögzítettétek a dalt.
– Igen, de a lemezre a Németh Gabi-féle változatot is rátettük bónuszként. Kimondottan jól sikerült szám, nagyon szeretem. A refrén: „Eladok mindent, és fegyvert veszek / Ezüstből öntök töltényeket” a minden mindegy állapotot jellemzi, amikor már nincs veszteni való. A legenda szerint a vámpírokat kihegyezett karóval, vagy ezüst tölténnyel lehetett ártalmatlanná tenni. Minden eszköz megengedett a gonosz elleni küzdelemhez, ha kell, akár az ezüstből öntött töltény is. „Ölésre öltöztem, nem jövök vissza” – ez az a helyzet, amikor az ember minden feleslegestől megszabadul. Felkészül és tudja, hogy onnan már nincs visszaút. Tudja, hogy meg fog halni, úgy, hogy a „fogorvos se ismer rá”; vagyis felismerhetetlenségében már fogsora alapján sem lehet azonosítani.

– Hol voltál King Kong?
– Az el nem készült Vesszen a világ! lemezre írtuk, és a New York-i ikertorony elleni merényletről szól. 2001. szeptember 11. óta több feltételezés került napvilágra. A német titkosszolgálatokat felügyelő miniszter által írott könyvből kiderült, a világon egyetlen olyan rendszer létezik, amely képes négy repülőgépet szimultán irányítani úgy, hogy felülírja akár a kézi, akár a robotpilóta vezérlését. A refrén a filmbeli óriásmajomról szól, aki puszta kézzel csapja le a torony körül szálló repülőgépeket, helikoptereket. Vajon hol volt King Kong szeptember 11-én? Miért nem védte meg a tornyokat? Megírásakor képek sora bukkant fel előttem: a Brooklyn-hídon menekülők, a rombolás, az amerikaiak reakciója, a CNN őrjöngése; vagyis az egész eseménysor, amely lehetővé tette az Egyesült Államok terrorizmus elleni harcának megindítását.– Istennel szemben.
– A szám címét Dúcz Laci barátunk – aki ismert vadász volt – Istennek háttal című regénye sugallta. A kötet a bibliai Eszter történetét dolgozza fel, s nem mindenütt aratott osztatlan sikert. Elgondolkodtató, hogy bizonyos emberek Istennek háttal élik le egész életüket. „Testvérem, nővérem, tarts ki!” – azokkal szemben, akiknek csak a rossz, csak a gonoszság létezik. Sokan félreértették a „szemben” kitételt: itt nem Isten ellenére, hanem vele szembe nézve buzdítok kitartásra. Ha a refrén dallama megengedte volna, akkor az „Istennel szemben állva” sorok jelentek volna meg a versben.  Előbb-utóbb szembe kell nézni Isteneddel, vagyis saját magaddal, mert, ha már „megetted a kenyered javát”, a szüleid után te következel a sorban.

– Ötvenéves férfi. Nincs P. Mobil-buli, ahol ne hangzana el ez a szerzemény.
– A számot Póka Egonról írtam, és úgy kezdődik, hogy „a zsebemben mindig ott van a szpréj / a lábam a cipőbe éppen belefér”; vagyis szüksége van a szívgyógyszer spray-re, és túlsúllyal küzd. De „Ha már nem segít semmi”, ott van „az ötvenkettes gönci”. Így is van, a magyar gyümölcspálinkánál nem kell jobb. Utóbbi időben szert tetettem két teljesen egyforma Marshall-láda külsőbe épített hűtőszekrényre; az egyik Nyitragerencsérre került a Rockmúzeumba, a másik pedig állandó színpadi kellékként a többi Marshall felszerelés között „várja”, hogy a szám aktuális részénél kinyissuk.– Egy gyönyörű blues Tunyó emlékére: Két legnehezebb szó.
– Igen, mindenféleképpen szerettem volna egy számot Tunyóról. Méghozzá New Orleans-i bluest szerettem volna, olyat, mint a Felkelő nap háza. Ferike végül megcsinálta. Erre készült a Két legnehezebb szó, aminek a szövege először a kórház fehér színére asszociált. Miután kiderült, hogy Hobónak már létezik ilyen szövege, új irányba kellett elindulnom. A „Sír az asszony” utalás a Tunyó által énekelt számra, a „lelkem kötélen szárad” kifejezés pedig az elméletek szerinti „lélekraktárat”, vagy inkább „lélekszervízt” idézi, ahol a lelkek „forgalma” bonyolódik. Ott stoppolják, tisztítják, pátyolgatják, vagyis rendbe rakják őket. „Szüleim újra várnak” – várnak a születésedre, majd haláluk után odafönn az égben a visszatérésedre... Nehezen formálódik egy kisgyermeknél az első értelmes szó – ezt megtapasztaltam kisfiamnál, Jánoskánál –, de a halálunk előtt kimondott utolsó szónak is komoly jelentősége van. Óriási erővel bír ez a szám: a közönség minden alkalommal némán hallgatja végig, s mikor először megmutatták az összekevert változatot, magam is megkönnyeztem.

– Keresztfa.
– A Szent Korona országáról szól. A dalban felsoroltuk a Magyarországon élő nemzetiségeket, akik ugyanazt a levegőt szívják, közös a földjük, a hazájuk, ugyanaz a szél fújja, ugyanaz az eső áztatja őket. Közös a múltjuk, közös a keresztfájuk. Ma már kevesen tudják, kik voltak a böszörmények, de a település-, illetve vezetéknevekben megmaradtak. Az énlakai templom kazettás mennyezetén található ligatúra – amely összevont rovást jelent – szerint „Egy az Isten”. A dal refrénje pedig így szól: „Egy az Isten, egy a koronátok”.– Egészség és térerő.
– A világ mobillá vált, egyfolytában mozog, a mobiltelefonok, korszakát éljük. A szám szövege pajzán része a csajjal való kapcsolatot taglalja: „De ha lemerültél, nyugodtan csengess be / Feljöhetsz hozzám, és ráduglak a töltőmre”.

– Benzinkút. Elmondhatjuk, hogy beépült az úton lévők, zenekarok életébe.
– A sivatagban egyik oázistól a másikig vándoroltak az utazók, a zenekarok pedig egyik kúttól a másikig vergődnek. „Olyan szomjas vagyok, hogy majd bevizelek / Közben elszívom azt a rohadt cigimet”. És amikor találkozom az ott tanácskozó bűnözőkkel, maffiózókkal, akik nyolc-tíz dzsippel érkeznek, „rögtön továbbmegyek”. De benne van a technikusunk, sofőrünk, Tarzan felé tett „életveszélyes” fenyegetés is, ami a kútnál történő megállásra vonatkozik. Ahhoz képest, mikor annak idején elkezdtünk játszani, elvétve találkoztunk benzinkúttal, és sok minden nem létezett, ami ma természetes. Mára megváltozott a világ, ez egyfajta életforma lett. Ahol nullától huszonnégyig minden van, csak fizesd meg az árát.

– A zenekar játszott.
– Túléltük a Kádár-rendszert, ami nem volt egyszerű; de túléltük a diszkót is, és minden egyéb rosszat. A szám gyakorlatilag a túlélésről szól. Emlékszem a korai időkre, mikor a hattagú zenekar fele influenzajárvány miatt kiesett. Hárman – Vikidál, Lengyel Gabi és én – már lebetegedtünk, de a zenekar trió felállásban folytatta. Bencsik, a Bajnok és az akkori dobosunk még kitartott; csak akkor adták fel, mikor valamelyikük szintén áldozatul esett a kórnak.– A zenekar közönsége szokta skandálni, hogy: „Móóóbil!” Inkább csatakiáltás ez, mint zeneszám.
– Egyik székesfehérvári klub-bulinkon Egon belekezdett egy nagyon egyszerű témába, amire a közönség azonnal reagált a „móóóbil” kórusával. A szám Egon második szerzeménye, aminek érdekessége, hogy az anyag leadási határideje előtt két nappal rakták össze. Gyakorlatilag nem volt nóta, nem tudtam mire szöveget írni. Miután a „móóóbil” adott volt, mint refrén, arra gondoltam, hogy régebbi dalokból szedek össze, és írok hozzá részleteket. Így lett belőle egyfajta összegzés, visszaemlékezés. A szakmában, de az élet más területein is, többeknek nem sikerült elérni azt, amit más megvalósított. Mára sokan megégtünk ebben a rock and rollban. Az Örökmozgó úgy kezdődik, hogy „Ott álltam az úton,...” – majd folytatódik ebben a számban, hogy „...és még mindig ott vagyok, negyven éve”. A borító is ezt fejezi ki: a suszterbogár túrja a ganaj-galacsint. Immár negyven éve. Annál többet elérni nem lehet, mint azt, hogy az emberek életének részévé váltunk.

„Jobb későn, mint soha: bónusz felvételek és ritkaságok" – A P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten folytatódik a zenekar maga korában ki nem adott felvételeihez és ritkaságaihoz kapcsolódó érdekes történésekkel.