– A Rockinform Magazin mellékleteként 2012-ben két kiadvány is megjelent. Előbb az 1981-es, a Szolnoki Sportcsarnokban, a Hobo Blues Banddel közös fellépésetek anyagát tette közkinccsé a kiadó. Miért tartottad fontosnak, hogy a Kopaszkutya-koncert ennyi idő után napvilágot lásson?
– Eredetileg nem önállóan, hanem a Kopaszkutya film második részéhez tartozó CD mellékleteként jelent volna meg. Amikor a bónusz kiadvány ötlete felmerült, szó sem volt arról, hogy Szomjasék a Kopaszkutya 2. helyett egy Hobo Blues Band werkfilmet csinálnak. Ahogyan arról sem volt szó, hogy közéleti szerepvállalásom okán testületileg elhatárolódnak tőlem. Miután a film folytatása nem készült el, adódott egy lehetőség, hogy a koncert anyaga, a Rockinform Magazin mellékleteként, CD-n napvilágot lásson. Rockzenei, de egyéb értelemben is kortörténeti dokumentumról van szó, többek között azért, mert a két zenekar – a P. Mobil és a Hobo Blues Band – a közös színpadon egymást váltva játszotta végig a koncertet. Állandó jövés-menésben cserélődtek és keveredtek mindkét banda tagjai, ami a felvételen is jól kivehető.
– Mai füllel hallgatva is átlagon felüli minőségű hanganyag maradt fenn erről a megmozdulásról. „Hivatalos” rögzítés történt a keverőpultról, vagy jó minőségű kalózkodás eredménye a felvétel?
– A felvételt mi készítettük közvetlenül a keverőpultról, majd digitálisan felújítottuk. Senki másnak nincs is erről eredetije rajtam kívül.– Kinek köszönhető a szolnoki kettős buli? ORI-turné keretében jártatok a városban?
– Nem, a koncertet nagy valószínűséggel a filmgyár szervezte a Kopaszkutya-film szolnoki bemutatója kapcsán, a helyi sportcsarnokban. A városi moziban vetítették a filmet, tartottak egy sajtótájékoztatót, majd az egészet egy nagy bulival illusztrálták. A rendszer sunyiságára jellemzően a produkciót azért vitték vidékre, mert tartva az esetleges balhétól, a pesti bemutatót nem merték vállalni.
– Arató András műsorvezető konferálását hallgatva valóban hamisítatlan kordokumentum birtokába jutottunk. Plasztikusan érzékelhetőek a műsorvezető erőfeszítései, hogy kordában tartsa a tömeget. Rendbontás volt, vagy csak a szokásos műbalhé?
– Különösen figyelemre méltó Arató András műsorvezető – a lemezen is hallható – intrója, ahol unalomig ismételten hangzott el a „nyomulás” szó, és annak különböző változatai. Egyébként a közönség létszámára és felfokozott hangulatára jellemző, hogy a merevített acélból készült kordont úgy elgörbítették, mintha csak rongyból lett volna. Ezzel együtt, nem történt semmi rendbontás. Tény, hogy óriási tömeg gyűlt össze, amely a produkciót türelmetlenül várva, erőteljesen nyomult a színpad felé. A rendezvényt biztosító rendőrök parancsnoka egy magas rangú rendőrtiszt volt, aki a színpad elé állított, egyébként közutálatnak örvendő, szürke egyenruhás ifjúgárdistákat vezényelte. Az amúgy teljesen normális felfogású parancsnokot sikerült meggyőznöm, hogy ezek a srácok alapjában semmi rosszat nem akarnak. Elmagyaráztam, hogy nem az elől állók csinálják a balhét, hanem a hátsó sorok szeretnének előre jönni, ezért tolják a tömeget a színpad felé. Emiatt tehát felesleges behozni a terembe a rendőröket. Arra viszont figyelni kell, hogy ne nyomják a kordonnak a gyerekeket, mert abból tényleg baj lehet.
– Pedig a lemezborító fotóján a tömeggel küzdő egyenruhások láttán úgy tűnik, mintha rendfenntartók nem bírnának az elszabadult tömeggel. A „Kopaszkutya koncert” szöveg szögesdróttal átfont felirata sem éppen egy idilli állapotot szimbolizál...
– Mert az ifjúgárdisták kitalálták maguknak, hogy elsődleges feladatuk a kordon fenntartása. Holott a hatás-ellenhatás törvényéből kiderül, ha ők nem küzdenek, a közönség sem küzdött volna. Ami a szögesdrótos feliratot illeti, valóban szimbólum: a legvidámabb barakk szimbóluma. Mert hiába vidám, attól az még barakk.
– A lemezen hetven perc játékidőt rögzítettek, ami meglehetősen rövid két zenekar teljes anyagának. Egyes darabok kimaradtak a felvételből?
– A teljes koncert nem, ám annak jelentős része hallható a lemezen. Érdekesség, hogy a Földes Lászlóval akkor még rossz viszonyban lévő Póka Egonnal közösen válogattuk össze a számokat. A koncert teljes anyaga, a játékfilm folytatására várva, sokáig dobozban maradt. Egyébként a ritkaságokon és a filmből kimaradt jeleneteken kívül más, egyéb felvételek, valamint eredeti plakátok és eredeti műsorfüzetek is vannak az archívumomban. Ha a film – mondjuk – az elképzeléseim szerint elkészült volna, rengeteg bónusszal kiegészítve kerülhetett volna a néző elé.– Ugyancsak 2012-ben egy 1973-as Skorpió–P. Mobil-koncert anyaga került CD-re. A nyolc év különbség persze érzékelhető a felvételen, a lemeztulajdonos mégis igazi kuriózum birtokába jutott. A borítón, mint hangrögzítő, Kovásznai József bátyja szerepel, mások cáfolják ezt.
– A teljes koncertet egyértelműen Kovásznai Józsi (egykori zenész, P. Mobil-rajongó – a szerk.) bátyja rögzítette egy szalagos magnóval, ami nem volt egyszerű feladat. Sajnos ő már nem él. A felvétel egyik jelentősége, hogy ezáltal sikerült elfogadható minőségben rekonstruálni a korábban letörölt Anyaszív című Skorpió felvételt, amin maga a zenekar is meglepődhetett. Miután a teljes Skorpió koncert a P. Mobillal együtt nem fért fel egy CD-re, a Gershwin – Kék rapszódia feldolgozást az internetről lehetett letölteni. Ilyen módon a teljes anyagot hozzáférhetővé tettük. A Kopaszkutya koncerthez hasonlóan a Skorpió–P. Mobil is a Rockinform Magazin mellékleteként jelent meg.
– A Gesarolból névváltoztatásra kényszerített és lenézett P. Mobil, amelyet nem ölelt keblére a kultúrhatalom, hogyan kerülhetett össze mégis a Skorpióval? Hiszen az Egyetemi Színpadon fellépni rangot jelentett.
– Semmi köze nem volt a kultúrhatalomnak az Egyetemi színpadi fellépéshez. Abban viszont érdekelt volt – akár az akkor induló Skorpió, amely ismert nevekből és jó zenészekből állt –, hogy minél jobb előzenekart állítson maga elé. Érdekelt volt abban, hogy a vendég minél jobb legyen, és minél több közönséget hozzon. Ennek a célnak megfeleltünk; a sikeres koncert után az ORI hetven állomásból álló tavaszi, központi előadására Frenreisz Karesz a P. Mobilt vitte előzenekarnak. Annyit játszottunk, amennyit kellett, szórakoztattuk a közönséget, egyszóval a zenekar megcsinálta azt a feladatot, amire felkérték. A Losó László, Bencsik Samu, Póta András, Huszár Györgyi és a magam alkotta felállás szintén nagyon fontos kordokumentum a zenekar életében. Ugyanakkor jelentős dátum is, hiszen 1973. május 1-től lettünk hivatalosan P. Mobil és ezen a néven az első fellépésünk június 10-én történt a Diósgyőri Rockfesztiválon.
– Feltűnő, hogy kizárólag saját szerzeményekkel mérette meg magát a zenekar, miközben jó néhány külföldi klasszikust műsoron tartott. Ez utóbbiak miért maradtak ki a programból?
– Nem emlékszem arra, hogy azon a koncerten többet, és külföldi számokat, játszottunk volna. Szerintem akkoriban ennyi volt a P. Mobil repertoárja. Amúgy sem mi voltunk a főszereplők, hanem Kareszék. De, ha visszagondolok, egy-egy zenekarnak általában nem volt hosszabb műsorideje.
– Többször, több helyen nyilatkoztad, hogy mennyire erősnek bizonyult a zenekar magvát jelentő Bencsik–Losó–Póta trió. Miért nem forrhatta ki magát ez a felállás?
– Főleg a tagcserék miatt. Pont az említett Skorpió–P. Mobil–ORI-turnén utaztunk a busszal, amikor Póta mellém ült és közölte, a turné végeztével a Generálban szeretné folytatni. Így is történt. Miután Losó barátnője – nagy szerelme – disszidált, ő mindenáron utána akart menni. Pótához hasonlóan ő is lejátszotta a bulikat, majd szólt, hogy elmegy a zenekarból. Kiderült, hogy nem tudta azonnal elhagyni az országot, mert barátnője közben átment Amerikába. Így Szigeti Feri hívására – hiába figyelmezettem a zenekarvezetőt, aki a véleményemet kérte – belépett az akkor alakult Karthagóba. Megcsinálták a zenekar első nagylemezét, azután Losó eltűnt az országból. Ha jól tudom, azt a nagylemezt azóta sem adták ki.
– Milyen jelentőséggel bírt a P. Mobil történetében ez az összetételű formáció?
– Az említett felállásban már megjelentek a P. Mobilra jellemzői jegyek. A Skorpióval való közös turné után a zenekar elindult a profivá válás útján. Ezalatt a rendszeres próbákat, fellépéseket, a közönséglétszám növekedését értem. Minden egyes előadáson figyeltem Kareszt, aki nagyon jó színpadi ember, és nagyon jól adta el a műsort. Sokat lehetett tanulni tőle. Ugyanakkor ők is nézték a P. Mobilt, elismerően nyilatkoztak rólunk. Tényleg jó zenekar voltunk. Amellett, hogy Kareszék voltak a sztárok, a közös turné alkalmával semmi szégyenkeznivalónk nem lehetett.
„Ezer pontból rakják össze arcodat” – A P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten folytatódik, amikor a zenekar videó-, illetve DVD-kiadványaihoz kapcsolódó történetek, érdekességek kerülnek terítékre.
