Erősen politizáló család tagjaként – hiszen nagyapja a Monarchia meghatározó politikusa volt, nővére pedig a hírhedt „vörös grófnő” – és érzelmekkel teli asszonyként ír az első világháború kitöréséről, férje frontszolgálatáról és saját, nővérként szerzett tapasztalatairól Gróf Andrássy Ilona. Naplóját 1971. június 21-én, a korábban Cziráky József tulajdonában álló, a kérdéses időpontban már elmegyógyintézetként működött dénesfai kastélyon végzett tatarozási munkák során az ott dolgozó munkások találták meg egy lépcső alatti elfalazott rekeszben.
A jegyzeteket Kovács Lajos, a győri Rómer Flóris Múzeum muzeológusa szerkesztette kötetté, mely most Mindennek vége! Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója címmel jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. Mint azt a könyv hétfő esti bemutatóján a kötet szerkesztője elmondta, egy kalapácsütés nyomán véletlenül megtalált üreg rejtette azt a három ládát, amelyek egyikében penész- és egérrágta iratok rejtőztek.
Gróf Andrássy Ilona
Fotó: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára
A beszélgetést moderáló, az iratok eredetiségét firtató Veiszer Alinda kérdésére válaszolva Kovács azokra az 1948-as lapszámokra hivatkozott, amelyekbe a talált tárgyak voltak belecsomagolva, és amik megerősítik: az államosítástól való félelem lehetett az a mozgatórugó, ami miatt Andrássy Ilonáék az anyagi és szellemi javak elrejtése mellett döntöttek.
A talált feljegyzések alapján az olvasó betekintést nyerhet a magyar arisztokrata családok belső életébe, melyben a tartás és az elvárt viselkedési formák követése mellett az érzelmeknek is bőven jutott hely. Legalábbis az este során Ónodi Eszter által felolvasott részletek erről tanúskodtak. Andrássy Ilona irodalmi igényességre törekedő nyelvezettel, időnként őszinte megindultsággal idézte fel a világégés kitörését követően felbolyduló békebeli világ mozzanatait. Leírta például, ahogy férje, gróf Esterházy Pál a kardjával hadonászik vidéki kastélyukban, és ő a rozsdafoltok helyére vérfoltokat vizionált.
Gróf Esterházy Pál
Fotó: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára
A sors keserű fintora, hogy a gróf egyetlen egy „muszkát”, azaz ellenséget sem vágott le, viszont 1915-ben elesett a fronton. Megrendítő részlet például, amikor a fronton férjét meglátogató Ilona a búcsúzás során hallja, ahogy két vasúti munkás azt taglalja egymás között, hogy milyen kár ezért a szép szál Esterházy grófért. Kovács Lajos szerint nem lett volna szükségszerű ez az áldozat, hiszen számos arisztokrata úszta meg a háborút hátországi szolgálatban, ám Esterházy – feltehetően nem függetlenül attól a számára szomorú ténytől, hogy a háború előtt nem sokkal derült ki: nem lehet gyerekük – tudatosan vállalta a kockázatot.
Felesége természetesen aggódva várta a híreket, de nem tétlenül, maga is részt vállalt a háborús erőfeszítésekből a vöröskereszthez csatlakozva. Feljegyzéseiben teret engedett az érzelmeinek is, Kovács Lajos például felidézte a kötetbemutatón, hogy talált egy olyan cetlit, amin Ilona arról a megdöbbenéséről számol be, amit az a felismerése okozott, hogy első férje halála után annak jó barátjába szeretett bele, akihez nőül is ment egyébként. Sőt, negatív érzelmeit sem rejtette véka alá, helyenként antiszemita kirohanásokat is megengedett magának.
A fronton
Fotó: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára
Andrássy Ilona művelt és okos asszony volt, sőt éleslátásának köszönhetően a napló kasszandrai jóslatokat is tartalmaz a Monarchia felbomlásáról és egy újabb háború kitöréséről is. Pontosan érezte, hogy annak a békebeli világnak végérvényesen vége, amiben ő és első férje olyan jól érezték magukat. De nem a letargiát választotta, még a családi ellenségnek számító Tisza Istvánnál is hajlandó volt például befolyását latba vetni, ha a frontgyógyászat kérdése került terítékre. Őszinte és bátor írás egy magyar világvégéről.
(Kovács Lajos szerk.: Mindennek vége! Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója. Európa Könyvkiadó, 2014)
