„Csak egyfelé irányul, hogy megsemmisüljünk”

Megjelent Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni a harmincas évek közepétől a háború végéig vezetett naplója.

A napló lapjain a Radnóti házaspár, valamint szűkebb és tágabb ismeretségi körük mindennapjai elevenednek meg. Így a kor szellemi és művészeti életének olyan alakjai tűnnek fel, mint József Attila, Vas István, Szerb Antal, Ortutay Gyula, Sík Sándor, Halász Gábor, Kovács Margit, Péchy Blanka, vagy Major Tamás. A szöveg magáncélra készült, Gyarmati Fanni így nyíltan, szókimondó stílusban jellemzi barátait, ismerőseit. Helyenként kemény kritikát fogalmaz meg, mások között Jékely Zoltánnal, Fejtő Ferenccel, vagy épp Illyés Gyulával szemben.

– Ez jól megrajzolja Gyarmati Fanni személyiségét – mondta Nemes Krisztián. – Nagyon határozott, ha úgy tetszik, kemény embernek tűnik a szöveg alapján, akinek mindenről markáns véleménye volt. Ez erősíti a napló személyes jellegét, hiszen a bejegyzések nem stilizáltak, és a kötetekben is megőrzik eredeti formájukat. Ez egy nyers, a velejéig őszinte szöveg.

Gyarmati Fanni 1935. február 10-én a bátyjától kapott határidőnaplóba írta első bejegyzését. Ezt követően szinte napi rendszerességgel írt, általában lefekvés előtt – mesélte az októberi bemutatón Ferencz Győző. Többször beszélt róla, hogy nem szeretett naplót vezetni, azért csinálta, „hogy megmaradjon, ami Miklóssal történt\" – idézte fel a szerkesztő Gyarmati Fanni szavait. Az utolsó bejegyzés 1946. szeptember 9-én kelt, nem sokkal Radnóti Miklós újratemetése után.

1939. augusztus 22.

Ma reggelre újabb villámcsapás, ahogy a lapok címei is írják. Német–orosz megnemtámadási szerződés jött létre. Minden elvesztette a jelentőségét, minden megváltozik, őrületes kavargás van körülöttünk, és a végeredmény csak egyfelé irányul, hogy megsemmisüljünk.

A napló teljes nyíltsággal számol be kettejük kapcsolatáról. Szó esik benne szerelemről, szexualitásról, magánéleti gondokról, veszekedésekről, Radnóti Beck Judithoz fűződő szerelmi viszonyáról, de Gyarmati Fanni még az abortuszait is részletesen leírja. Ahogy a Budapest ostroma alatt átélt borzalmakról, köztük az orosz katonák erőszaktevéseiről is beszámol. Tárgyilagossága, precizitása egyszerre teszi megrázóvá és hitelessé a sorait.

– Szinte fizikai fájdalommal jár az olvasásuk, de nem tudom elképzelni ezen részletek nélkül a naplót – fogalmazott Nemes Krisztián. – Gyarmati Fanni sorstörténete így, a szörnyűségekkel együtt tökéletesen összefoglalja az ország történetét a harmincas évek közepétől a háború lezárultáig. A tragédiákról pedig beszélni kell. A napló alkalmat adhat arra, hogy diskurzust indítson el a jórészt elhallgatott traumák kibeszélése érdekében.

A napló bejegyzéseinek magántörténetein keresztül valóban kirajzolódik az ország történelme. Gyarmati Fanni bámulatosan éles képet fest korának társadalmáról, és zavarba ejtően előrelátónak mutatkozik. A harmincas évek közepétől pontosan érzékeli az országra és a zsidóságra leselkedő veszélyeket. – Ez a mikrotörténelem új szempontokat vethet fel a történelmi folyamatok elemzésében – hangsúlyozta a felelős szerkesztő. – Sokszor döbbenetes, hogy a naplóban olyan meglátások vannak, amelyekről úgy gondolnánk, csak évtizedekkel később állhatott össze így valakinek a fejében.

1944. május 20. szombat

Jóformán nem aludtunk egész éjjel. 10 felé kezdtünk csomagolni, amikor már mindenki elment, és Mik nagy kínnal megvacsorázott. Alig evett már egész nap. (...) Az utolsó, tegnap kezdett verse csak borzasztó töredék maradt. Mikor fogja befejezni? Így csupa nyers borzalom. Mikor háromnegyed 5-kor felkeltünk, már régóta, talán egész éjjelen át ébren voltunk. Alig volt háromórányi nyugta szegény Szívemnek. Ez az elbocsátás ilyen hajnalokon, ezt nem lehet kifejezni, és kár is beszélni róla. Csak az érti, aki éli. 7 felé aludtam el, csak folyton az kínzott, milyen nehezet cipelt. Olyan volt hátulról nézve, mint egy egész kis erőd, minden a hátára szerelve.

A fokozódó antiszemitizmus, a zsidókat ért atrocitások – köztük Radnóti Miklós megalázásának – leírása, az emberi aljasság, illetve a legnagyobb veszélyek között is megőrzött humánum természetrajza a holokauszt irodalmának is fontos szövegévé avatja a naplót.

Gyarmati Fanni éleslátására jellemző, hogy baloldalisága ellenére a szovjet megszállást és a háborút követő folyamatokat is kritikusan szemléli. Több helyütt érzékelteti, ugyanolyan emberek szolgálják ki a hatalmat, mint korábban. A tömeg, amelyik a németek bejövetelét ünnepelte, most az Internacionálét énekli.

A naplót a személyesség felépítésének köszönhetően akár még – persze a tények figyelembe vétele mellett – fejlődésregényként is olvashatjuk, hiszen a bejegyzéseken keresztül Gyarmati Fanni a szemünk előtt válik feljegyzőből íróvá. – Az első kötet elején egy fiatal házas nő naplóját olvassuk, ahogy haladunk előre, úgy válik egyre fontosabbá a társadalmi-történelmi közeg, amelyben élnek – mutatott rá Nemes Krisztián. – Igaz, ez jórészt akaratuk ellenére történt így, szívesebben feledkeztek volna el a külvilágról, ám egy idő után ez lehetetlenné vált. A történelmi traumák közepette a napló szépirodalommá változik.

1946. szeptember 8., Kisasszony Napja
Elszoktam a szemét-emberektől, és végtelenül letört, hogy ez van még mindig, pontosan úgy, ahogy Mik írja: »duzzasztja keblük sok kicsiny siker, s vidáman ölnek majd, ha ölni kell.« – Akármelyiküket képesnek tarthattam arra, hogy megtegye azt, amit Miklóssal tettek, méghozzá minden lelkifurdalás nélkül.

A napokban komoly vitát váltott ki, hogy Gyarmati Fanni hagyatékának egy része – köztük Radnóti Miklós könyvei – kalapács alá került. „Minden olyan érték, amelyhez a nyilvánosságnak érdeke fűződhet, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában, szakmailag kikezdhetetlenül jó helyen van\" – nyilatkozta az eset kapcsán Ferencz Győző a távirati irodának. Gyarmati Fanni végrendeletéből kiderül, a hagyaték többi részét nem akarta egyben tartani.

Ne feledjük, a tárgyi emlékek értékének elismerése mellett, a hagyaték legfontosabb része immár közkincs. Gyarmati Fanni Naplója mindannyiunk közös örökségévé és felelősségévé vált.

1946. szeptember 9.

Mélységesen elkeseredtem: ő változhat, nőhet, megújulhat. Miklóst megölték, és most is folyton megölik (...) Alkonyatig cigarettázom, mélyen, felnőttesen az ablakban, és csorog a könnyem.