Hat évig készült amatőr körülmények között és állami támogatás nélkül a most mozikba kerülő Drága Elza!, amely próbálja meglovagolni a fiatal és új magyar filmes hullámot. Füle Zoltán és Grátz Márk második világháborús munkája látványában kétségtelenül nemcsak ambiciózus, de helyenként kifejezetten sikeres vállalás, ám összességében mindössze ennyi jó mondható el, a film szakmai hiányosságok sorával teszi önmagát hiteltelenné.
Rögtön itt van Elza. A címben jelölt hölgy alig kap dramaturgiai funkciót, bár ez akár még érdekessé is tehetné a történetet, amely egyébként nem Elza szerelméről szól. A fiatal katona előbb nem kapja meg a papíron megítélt szabadságát, majd hadifogságba kerül, s ott aknaszedőként, később tolmácsként asszisztál a szovjeteknek. Lombos Mihály eredeti konfliktusáról aztán szinte teljesen megfeledkezik a film, s előbb csak egy – utóbb magával a Sátánnal azonosított – zsidó munkaszolgálatossal való zavaros kapcsolatára terelődik át a történet, majd Lombos helyett is egyre hangsúlyosabbá válik a Vörös Hadsereg katonai rendőrsége bőrkabátos vezetőjének és szerelmének viszonya.
A film összevissza ugrál a cselekményszálak között, moralizálása azonban mindvégig végtelenül modoros és közhelyes, legyen szó a katona lelkiismeretéről vagy a háború értelmetlenségéről. A narráció roppant tolakodó, hol pátosszal teli, hol egyszerűen leugranak a vászonról a kimondott mondatok. Ugyanez a színészi játék amatőr mivoltában is visszaköszön, sajnos még utószinkronnal sem sikerül feledtetni a halovány alakításokat. Nem járunk jobban a nyelvhasználattal sem: a film egyszerűen túl sokat akar, amikor felváltva orosz, német, magyar és olasz nyelven beszélnek főszereplői. Nem segíti továbbá az objektív szemlélődést az a politikai inkorrektség sem, amellyel a film a zsidó munkaszolgálatost az ördöggel azonosítja, bár ebben az esetben antiszemitázás helyett vélhetően a fiatal filmesek körültekintésének hiánya áll a dramaturgiai megoldás hátterében.
Ha mindezek helyett a Drága Elza! csak szimpla háborús akciófilm akart volna lenni – kiváltképp a műfaj hagyományainak magyar hiánya fényében –, annak valószínűleg sokkal jobban működött volna. Füle és Grátz ugyanis szemmel láthatóan a háborús jelenetekben lubickol igazán: a koreográfiák, a sminkesek munkája a repeszek behatolásakor, és a spriccelő vérrel, a jelmezek és a fegyverek mind-mind meglepő profizmusról árulkodnak. Csak ezektől önmagában még nem lesz jó egy film.
(Drága Elza!, színes, magyar háborús filmdráma, 96 perc, 2014. Rendező: Füle Zoltán, Grátz Márk. Forgalmazó: Art Deco Kft.)
