Nehéz hagyományos nekrológban gondolkodni, amikor valaki minden előzmény nélkül, 29 évesen hal meg. Amikor az illető a pályája elején szárnyaló, erőtől duzzadó fiatalember, aki barát, akivel néhány hete még úgy beszéltél, mintha tegnap lett volna, vagy egy átlagos kedden, amelyet aztán bármikor követhetne egy következő szerda. Nincs több szerda, nincs több film, Lovas Nándor elhunyt.
Nándi 1985-ben született, az ELTE film, kommunikáció és angol szakjait elvégezve indult meg a filmszakmai ranglétrán. Asszisztensként segédkezett egyebek között A nyomozóban, a Bibliotheque Pascalban, a Drága besúgott barátaimban, a Csak a szélben, és az Aglajában. Taschler Andreával alapítója volt a Mirage Film Studiónak, a céggel első nagyjátékfilmjük Hajdu Szabolcs Délibáb című alkotása volt, amely szeptemberben Torontóban szerepelt, és november 13-tól játsszák a magyar mozik. A Délibábban nemcsak producerként, társ-forgatókönyvíróként is közreműködött.
Rövidfilmekben is folyamatosan részt vett, producere volt a Provinciának, amely májusban a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt. Még fáradtan is jókedvű volt, amikor a Délibáb forgatásán éppen az elszámolás közepette nyitottuk rá az ajtót, akkor is volt néhány kedves szava.
Hatalmas közhellyel élve előtte állt a jövő, munkabírása, ambíciója szinte határtalannak tűnt. Szinte. Emlékszem, 2010-ben zsűritagként vettem részt a Szarajevói Filmfesztiválon, ahol a CICAE-díjat adtuk a Bibliotheque Pascalnak. Utána afféle magyar partit csaptunk Szabival, Orsival, Andival, és ő is ott volt, a hozzá stílusban annyira illő kalapban, amellyel úgy nézett ki, mint egy hipszter, rocker, vagy még inkább egyéniség. Száján hatalmas mosollyal mesélt a terveiről, világot megváltó, nagy álmokról. Azt a képet fogom magamban megőrizni róla. Hetek óta beszéltünk már róla, hogy ismét összejövünk egyik este.
De ebből már nem lesz semmi. November 29-én ugyanis elhunyt, örökre elment. 29 évesen.
