− A fejezet címét a Csillag leszel című dal soraiból kölcsönöztük, amely mozgókép-, vagy televíziós megjelenésre utal. Emlékezetem szerint a P. Mobil sosem tartozott a sűrűn foglalkoztatott tv-sztárok közé.
− Az a rendszer, amelyben a televízió, a rádió, a szervezőirodák és minden egyéb kulturális fórum működött, hemzsegett a volt ávósoktól, a III/akárhányas ügynököktől és persze a velejéig romlott, korrupt emberektől. Ezek az emberek adott műsorokat csináltak, adott szereplőkkel, amelyekbe a P. Mobil nem fért bele. És ez a mai napig visszahat. Hiába indította be a magyar közszolgálati televízió a hármas csatornát, ahol újra láthatók a régi darabok, ott ugyanazt öklendezik vissza, amit az akkori III/3-asok beindítottak. Miután akkor nem lehettünk jelen, ennek következményeként most sem vagyunk a képernyőn. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a rendszer kiszolgálói elvetették a gyomot, ami a mai napig virágzik. Mi pedig önvédelmi okokból – amint a technika lehetővé tette – mindent megpróbáltunk hangban, illetve képben rögzíteni és archiválni.
− A zenekar első hivatalos mozgóképkiadványa a Fradi-pálya koncertvideója volt. Miként tudtátok elérni, hogy a Magyar Televízió rögzítse, és a Televideo később megjelentesse a VHS-kazettát?
− Közel volt még a Westel 900-as együttműködés, amit nem hagyhattak figyelmen kívül, de a nyolc év zenekari szünet utáni visszatérésünk is ez irányba befolyásolta őket. Elkaptunk egy kedvező pillanatot, amikor a televízió illetékeseivel megállapodást kötöttünk. Ennek keretében a közszolgálati adókon sorozatszerűen jelenítettek meg, játszottak különböző P. Mobil-anyagokat, klipeket. A VHS megjelentetése is ennek a része volt.
− A Fradi-pálya koncertvideó kiadványához kapcsolódnak a borító hátlapján összegyűjtött és idézett sajtómegnyilvánulások. Itt olyan médiaorgánumok is szuperlatívuszokban beszélnek az eseményről, akik sem azelőtt, sem azután nem tartoztak a zenekar rajongói közé.
− Ha valaki negatív összefüggésben írt volna erről az eseményről, az egyenlő lett volna a széllel szemben történő vizeléssel. Az írások egy része a koncert előtt készült, így beharangozónak tekinthető, többsége pedig a beszámolókból kiemelt idézetekből áll. Gyakorlatilag nem tudtak belekötni, hiszen nagyon jól sikerült a rendezvény. Tele volt ötlettel, látvánnyal és jó zenével. Ezt megelőzően Hajnal Gabival (a P. Mobil akkori menedzsere – a szerk.) másfél éven keresztül keményen dolgoztunk: végiglátogattuk az összes helyi televíziót és minden elképzelhető fórumot, ahol hirdethettük az eseményt. Szükség is volt erre, hiszen előtte nyolc évig nem létezett a zenekar. Éppen ezért nagyon hosszú műsorral és nagyon komoly – Magyarországon szinte egyedülálló – technikával jelentkeztünk.A saját, meglévő nyolcvanezer sinus-Watt (az erősítő névleges teljesítménye) mellé, Ausztriából hozattunk még egyszer ugyanennyi hangcuccot. A százhatvanezer sinus-Watt hangteljesítmény mellett a koncertet egy budai erkélyről is kiváló minőségben hallgathatták. Más kérdés, hogy világítástechnikai személyzetnek – akikről ennyi idő elteltével is csak rosszat tudok mondani – sikerült másfél millió Watt teljesítményű világításból sötétben tartani a színpad nagy részét. Nem értették meg, hogy a lámpákkal az adott pillanatban, az adott számokhoz, az adott jeleneteket kell megvilágítani. Ez alól az ima alatt leereszkedő fénykereszt jelenete volt a kivétel, ahol a súlyos „fenyegetések" hatására követték az utasításokat; nem nyomkodták össze-vissza a gombokat, és nem tologatták ész nélkül a potmétereket. A hatás azonnal mérhető volt, az emberek hörögtek a látványtól. Az időjárással is szerencsénk volt: bár az esőtől tartva mindent takargatni kellett, mi éppen megúsztuk. Pest körül egy ciklon örvénylett, körülöttünk mindenütt zuhogott az eső. A buli kezdete előtt abbamaradt, majd utána rögtön szakadni kezdett. Ezért sokan otthon is maradtak.
És még valami, amit sokszor elmondtam: nekem és más magyar produkcióknak egyetlen egy bulira kellett – és kell ma is – megcsinálni ugyanazt, amit a különböző nyugati sztárzenekaroknak egy világ körüli turné alkalmával mondjuk százharmincszor. Ha csak sorban öt rendezvényünk lett volna, a harmadikra már minden összeállt volna. Amellett, hogy a szervező P. Mobil Bt. a koncert magas költségei miatt jelentős hiánnyal zárta az évet, az eseményt az összes lehetséges módon dokumentáltuk, rögzítettük. Korábban beszélgettünk róla, hogy hosszú távú terveink szerint a Fradi-pálya koncertet teljes egészében újra kiadjuk. A két lemaradt tétellel, a werkfilmmel és más, egyéb anyagokkal együtt. A kisebb településekhez még nem érkezhetett meg a zenekar újraindulásának híre, mert ott lanyhább érdeklődéssel találkoztunk. Így a koncertet követő nyári turné a nézőszám tekintetében eléggé hullámzó volt. Ez alól kivétel a Miskolci Sportcsarnok, ahol közönségileg alig múltuk alul az akkor agyonsztárolt Rapülők produkcióját.
− Ahhoz képest, hogy a P. Mobil összehozott egy szuperbulit, az esemény „A legrosszabb koncert" (The Worst of...) címet kapta. Önirónia, vagy fricska?
− Egyik sem. Pont az a mandiner benne, hogy vajon milyen lehet a többi, ha ez a legrosszabb? Persze fennállt a veszély, hogy egyesek komolyan veszik és visszariadnak a vásárlástól, de szerencsére ebből volt a kevesebb. A Kutyából szalonna albumnál beszéltünk róla, hogy a Pémobill szójáték, ami Deák Billre utalt, azt gondolták, valami paródia CD, és emiatt nem vették meg.
− A P. Mobil-előd Gesarol 1998-ban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Rajtad és Sárvári Vili gitároson kívül Németh Alajos is részt vett jubileumi koncerten, amit VHS-en rögzítettek. Lojzinak Bikini-muzsikusként milyen kapcsolata volt a zenekarral?
− Mindenekelőtt tegyük helyére a Gesarol−P. Mobil jogfolytonosságot! Az eredetileg Hausbyrds néven alakult zenekarnak én adtam a Gesarol nevet, és ezt a csapatot én is vittem tovább. Közben az eredeti bandából különböző okok miatt a Szakács testvérek, Huszár Györgyi, majd Pótz Nagy Ágoston sorban kihullottak, a Gesarol pedig jogfolytonosan P. Mobil néven működött tovább. Hosszú idő után, 1992-től Pótz Nagy Ágoston ötletére és az én engedélyemmel megalakult a Gesarol együttes, ami az elmondottak alapján nem azonos a P. Mobil elődzenekarával. Amikor Gesarolról P. Mobilra váltottunk, rajtam kívül a tagság Bencsik Sándor gitárosból, Losó László basszusgitárosból, Póta András dobosból és Huszár Györgyi énekesből állt. A '92-ben újjáalakult Gesarolnak tehát ilyen módon semmi köze nincs a húsz évvel korábbi, P. Mobillá lett formációhoz. A harmincéves évfordulós koncertre, amit videón is megörökítettek, Sárvári Vilivel együtt hívott meg Ágoston, ahol pár számban közreműködtünk. Az ugyancsak általa meghívott Németh Lojzival nem volt különösebb kapcsolatunk, ha csak az nem, hogy a két évvel korábbi, Körcsarnokban megtartott 1100 éves Honfoglalás koncertünkön a P. Mobillal is fellépett.− A kétezres években a VHS visszaszorult, lassanként felváltotta a digitális képrögzítés és lejátszás, a DVD. Elsőként 2002-ben Honfoglalás Kongresszusi Központbeli koncertjét tettétek közkinccsé, extraként a szvit háromféle változatával. Annak idején miért nem jelent meg VHS-en az anyag?
− Korábban, az oda vonatkozó részekben beszéltünk arról, hogy az akkor létező Westel 900 telefontársaság nevére vette az egész produkciót. Fontos kiemelni: nem a P. Mobilt támogatták, hiszen a zenekar soha nem kapott pénzt a Westeltől. S hogy a kép- és hangrögzítést miért nekünk, a P. Mobilnak kellett vállalni, az előző részekből ugyancsak ismert. Mielőtt rátérnénk a kérdésre, szeretném megemlíteni, hogy az 1977−78-ban készült Honfoglalás szvit a mai napig nem került a helyére. A Honfoglalás 1100 éves jubileumára állami ünnepségsorozat keretében került sor. 1996. augusztus 20-án nagyszabású rendezvényt tartottak a Hősök terén, ahová mindenkit meghívtak, akinek művészetileg semmi köze nem volt ehhez az ünnephez; ezzel szemben a szvitet közel húsz évvel azelőtt hiába írta meg a P. Mobil, hiába csináltuk meg frissen a szimfonikus változatot, nekünk „elfelejtettek" szólni... Azóta sem tudtuk elérni, hogy a Magyar Televízió augusztus 20-án, vagy környékén műsorra tűzze a darabot. Az ÁHZ szimfonikusokkal a Kongresszusi Központban készített felvételt azért nem tudtuk videoszalagon megjelentetni, mert a kb. negyven perces játékidő nem tölt ki egy kazettát, a bónuszként rátett '83-as ifiparki, fekete-fehér változattal, valamint a Hogyan készült... című werkfilmmel kiegészítve viszont már nem fért volna el a szalagon. Így meg kellett várnunk a DVD-korszak eljövetelét, ami mellé már – az előbb említetteken kívül – egy CD is került bónuszként. Egyébként nem tudok arról, hogy korábban Magyarországon megjelent volna hasonló kiadvány CD-melléklettel és bookletfüzettel ellátva.
− A Fekete Bárány-koncertről csak bizonyos filmrészleteket ismerhetett meg a néző. Elvesztek az anyagok, vagy nem is készült átfogó teljes felvétel az eseményről?
− Az egész Fekete Bárányok alapját az adta, hogy a Hajógyári Sziget koncertről Szomjas Gyuri filmrendező, Halász Mihály operatőrrel a készülő Kopaszkutya-filmhez tanulmányokat akart készíteni. Ezért jöttek a helyszínre forgatni. Mivel a tanulmányhoz nem volt szükségük a teljes koncert anyagára, így nem is rögzítettek mindent. Bár a Belügyminisztérium archívumában elképzelhető, hogy megtalálható... Mindenesetre a rendező gondosan megőrizte a filmtekercseket, tőle kaptam meg.
− A koncert felvétele digitális korongon először 2003-ban, majd 2009-ben látott napvilágot. Most, 2014. december 5-én a harmadik változat került a boltokba. Milyen különbséget fedezhetünk fel a kiadványok között?
− Az első kiadás a korabeli, megmentett mozgóképfelvételek mellett a Nagy Feróval, Póka Egonnal és velem készült beszélgetéseket, valamint a mellékletként hozzá csomagolt P. Mobil Fekete Bárány-koncert restaurált hanganyagát tartalmazza. Miután ez a kiadvány az utolsó szálig gazdára talált, hat évvel később a Rockinform Magazin gondozásában újra a boltokba került, a kimaradt jelenetek és különböző kiadványok extráival. Ez is elfogyott, így most épp a harmadik kiadást éljük meg. A következő alkalommal erről bővebben szeretnék beszélni, hiszen ez az anyag sem átlagos körülmények között látott napvilágot. S hogy igény van rá, bizonyítja, hogy ezek a felvételek ma is érdekesek, kordokumentumok, és színvonalas kiadványok készültek belőle.
− A Magyar Fal Koltay Gábor filmrendező munkája, amely betiltás következtében tizenhat évig pihent dobozban. A koncertet megörökítő film érdekessége egy performance, amely – ha Schuster Lóránt habitusához nem is, ám − magyar körülmények között kiérdemli a minimum „szokatlan" jelzőt. A cím az 1979-es Pink Floyd-mű magyarított inspirációja?
− Persze, Pink Floyd-inspirációról van szó. Amíg ők a társadalmat egymástól elválasztó falakról írtak, a mi felvételünk egészen más alaphelyzetből indul ki. Én a berlini falra és más mesterségesen létrehozott fizikai létesítményekre gondoltam akkor. És arra az elzártságra, amiben éltünk, amikor kizárólag élsportolók, belügyi tisztek, politikusok és kémek utazhattak Nyugatra. A mi téglaépítményük arról a falról szólt, ami elválasztott minket a világ többi részétől. Arról nem beszélve, hogy a tégla szónak egy másik jelentése is közismert... A budai ifjúsági parki koncertünkön ezer kisméretű vörös téglából ledöntöttem a magyar falat, amelyen jól láthatóan virított a felirat: Vigyázat, omlásveszély! Nem volt véletlen, hiszen akkor már nyilvánvaló vált, hogy a rendszer nem sokáig tartja magát. Koltay Gáborék egy filmhez rögzítették a bulit. Összesen egyórányi nyersanyagot kaptak a tv-től, amihez – feketén − még három órát vásároltam. Azonban a háromórás koncert teljes anyagának rögzítéséhez ez is kevésnek bizonyult. Három fekete-fehér fény-hangos kamerával dolgoztak, de valaki a közönségből – szerencsére − egy színes kamerával frontról rögzítette a színpadon történteket, így elejétől a végéig rendelkezésre állt az egész anyag.
A fény-hangos felvétel egyébként úgy működött, hogy az egyik celluloid-filmszalag a képet, a másik pedig a hangot rögzítette. Amikor a film elkészült, kiderült, hogy abban nem a P. Mobil jelenti a veszélyt, hanem a Koltay Gábor által megkérdezett gyerekek nyilatkozatai. Különböző meghívott szakértők részvételével kerekasztal-beszélgetést szerveztek a televízióban, amely után levetítették volna a filmet. Eszerint a szociológusok és egyéb hozzáértők − jó bolsevik szokás szerint – magyarázták volna a filmkockákon látottakat, ám a film és a beszélgetés elhangzása után mindkettőt félretették. Ezek úgy, ahogy voltak, eltűntek a TV archívumából. Szerencsére annak idején saját költségemen csináltattam egy kópiát a filmről, így tudtam megmenteni az 1983. április 29-i Magyar Fal-koncertet.
Tekintettel a közelgő ünnepre, P. Mobil 45 című sorozatunk a jövő héten „A P. Mobil karácsonya" címmel folytatódik. Ebben szó lesz a Farkasok völgye... CD-album második, illetve a Fekete Bárányok koncert-DVD harmadik kiadásáról, valamint arról, mit gondol Schuster Lóránt az egyik legszebb ünnepünkről, a karácsonyról.
