– Amikor Tamásiból elindult a fiatal lány, akkor valami olyasmiről ábrándozott, mint amiben jelenleg él?
– Igen. Úgy tudnám leírni az érzést, mintha egy nagy vulkán készült volna éveken, évtizedeken keresztül kitörni belőlem, és most pedig elsöprően tör fel a láva. Ugyanakkor fizikailag és pszichésen is megterhelő folyamatosan a rivaldában lenni. Ezért is jöttem haza Los Angelesből, mert azt vettem észre, hogy egyre sikeresebb vagyok, egyre híresebb emberek között mozgok, és eközben egyre rosszabbul érzem magam. Néhány évig gondolkodtam azon, mi lehet a baj, és rájöttem, hogy olyan a közeg, ahol soha semmi nem elég jó: egyik nap még ünnepelnek, másik nap pedig rálépnek a lábadra, és nem is köszönnek vissza az utcán, mert mondjuk nem teljesítetted azokat a számokat, amiket elvártak tőled. A humánum nagyon hiányzott nekem az Egyesült Államokban. Európa más, éppen ezért szeretnék inkább európai filmeket készíteni, mert számomra ez a szó takarja azt az érzékenységet és emberséget, amitől jól érzem magam. És persze az európaiban egyaránt benne értem a magyar, és mondjuk az olasz munkáimat.
– Modellként indult a karrierje, ezt követően színésznőként kezdett dolgozni, és mostanában a produceri munkák felé kacsintgat. Életkori váltásokról beszélünk, vagy tudatos karrierépítésről?
– Is-is. Huszonévesen sokkal kevésbé voltam tisztában önmagammal, kevésbé láttam át a szakmát, a lehetőségeimet. Harmincéves korom környékén vettem észre, hogy egyre gyakrabban meghallgatják, és kikérik a véleményemet például a forgatásokon, filmfesztiválok zsűrijébe hívnak meg, ahol aztán azokra a filmekre szavaztam, amelyek utóbb nyertek. Utóbbi talán egyszerre érzék és ízlés kérdése is, de jól mutatja, hogy inkább a szerzői, fesztiválfilmek állnak közelebb a világomhoz. A tíz év külföld mindenesetre megtanított arra, hogy magamat képviseljem, hogy nekem kell utánajárnom mindennek, és elintéznem a dolgokat. Az olaszoknál van egy mondás, hogy aki saját magának dolgozik, az három ember helyett dolgozik. Szerintem ez rám is illik, és ebbe az életútba így logikusan illeszkedik az említett produceri munka. Azt láttam, hogy nem mindig olyan szerepet kapok, ami tetszik, vagy nem olyan lesz a végeredmény, ahogy én elképzeltem. Így jutottam arra, hogy olyan filmet készítsek, amihez kedvem is van, és ami engem fejez ki a legjobban. De ez nekem közben egyáltalán nem teher. Nagy szükségem van a változatosságra, hogy mindig történjen velem valami új. Nehezen tudok nyugton ülni, a produceri munka pedig sokoldalú dolog: egyszerre köti le a kapacitásaimat, miközben kreatív munka is.
– A Megdönteni Hajnal Tímeát című vígjátékban egy olyan karaktert alakított, aki sztár, de celebstátusa mögött egy olyan ember bújik meg, aki normális magánéletre vágyik. Ez a szerep tudatos választás volt, vagy véletlenül emlékeztethet Osvárt Andreára?
– Nagyon érdekes volt ez a szerep, mert nekem is úgy tűnt, mintha rólam, nekem írták volna, pedig véletlen egybeesésről van szó. Pont akkor költöztem haza Magyarországra, és éppen az történt velem, mint a szerepben. Kerestem és találtam is párhuzamokat Hajnal Tímeával. Amit ugyanis az emberek tudnak, tudni vélnek Osvárt Andreáról, az egy kettős kép: egyrészt egy imázs, amit én mutattam magamból kifelé, amit akartam, hogy lássanak belőlem az emberek. Egy tudatosan kialakított képet, amiben nem szerepelnek olyan tulajdonságaim, a személyiségem olyan részei, amit nem akartam megosztani a nyilvánossággal.
– És az hogyan illeszkedik önhöz, hogy ebben a vígjátékban, illetve a most a magyar mozikba kerülő olasz alkotásban, a Zűrös olasz esküvőben is egy-egy házasság körül bonyolódik az élete?
– Ráadásul mindkettőben a rossz férfihoz megyek férjhez! Talán azt jelentheti a két szerep, hogy az életben is rossz kapcsolatban éltem, amit sokáig nem vettem észre. Ami a házasságot illeti, természetesen el tudom képzelni, hogy az életemet és engem ebben a formában elfogadó férfi oltár elé vigyen. De ez a két film nem jelenti azt, hogy most szériában házassági dilemmákról szóló vígjátékokban szerepelnék. Most például egy német és egy görög filmben is játszottam, és mindkettő nagyon különbözött tőlük. A német Der Nannyban enyhén a Mr. és Mrs. Smithre emlékeztető alaphelyzet van, amelyben egy rámenős, erőszakos szex-vadmacskát játszom. Ilyen szerepem még nem volt, és nem csak azért, mert nem pofozkodtam combfixben. A görög film pedig dráma, amelyben egy bevándorlót alakítok, aki Görögországban beleszeret egy fiúba a gazdasági válság idején, de a változások az ő kapcsolatukat is válságba sodorják. Ebben a filmben egyébként a most nagy Oscar-esélyes J. K. Simmons is szerepel, és az a szerzői filmes vonal, amit korábban is említettem, hogy szívesebben csinálok. De a forgatókönyv egyébként csak egy dolog egy szerep elvállalásakor, sokkal fontosabb számomra a rendező személye. Megnézem, hogy milyen filmeket készített a leendő direktor, és ez alapján döntök.
– Visszatérve a produceri ambícióira, Amego Film néven hozott létre saját produceri irodát, amelyben producerként készíti az Eleonórát. A filmterv első elismerésként az Európai Unió Creative Europe programján máris nyert 50 ezer eurót forgatókönyv fejlesztésre.
– Nem tudtam, hogy miképp kezdjek hozzá a producerkedéshez, és úgy éreztem, akkor vesznek komolyan, ha konkrét lépést teszek ebbe az irányba. Így hoztam létre az Amego Filmet, és bár itthon továbbra sem vettek producerként komolyan, de külföldön elismerik az ember szakmai munkáját. Nem az Eleonóra egyébként az első produceri munkám: az olasz–magyar koprodukcióban készülő, és jövőre bemutatásra kerülő Madeleine-ben és a 2011-es olasz Maternity Bluesban is közreműködtem producerként. Az Eleonóra viszont igazi szerelemgyerek, a kedvenc regényem, amit évekig babusgattam magamban, majd megkértem egy-két forgatókönyvírót, hogy írjanak belőle treatmentet. Most a harmadik forgatókönyvíróval már ott tartunk, hogy van kész forgatókönyvünk, valóban nyertünk az EU-s pályázaton, és szépen fejlődik a projekt. Remélem, két év múlva forgathatjuk is. A tervek szerint nemzetközi koprodukció lesz a film, francia, német, olasz, magyar közreműködéssel, de ez változhat, több külföldi partnerrel állok jelenleg is tárgyalásban. A film alapja a francia regény, egy lehetetlen szerelem története, és ebben egyébként egy olyan karakter a főszereplő, ami nagy álomszerep számomra: egy gyenge nő, amilyet még nem játszottam. De nekem most a film elkészülte a legfontosabb, és nem kulcskérdés, hogy szerepeljek is benne. Ami a további produceri munkámat illeti, máris kerestek Los Angelesből és Londonból, így bízom benne, hogy itt nem állok meg.
