A P. Mobil krónikása

Fotók, könyvek, demo- és kalózfelvételek: így épül a P. Mobil archívuma.

– Milyen elemekből áll össze az általad létrehozott P. Mobil-archívum, és mióta gyűjtöd a relikviákat?
– A P. Mobil valamikor a kilencvenes évek legvégén, 1998–99-ben jött az életembe. Aztán azt vettem észre, hogy szép lassan a zenekar fanatikus rajongója lettem, s ez abban nyilvánult meg, hogy mindent elkezdtem gyűjteni róluk: a hanglemezek mellett például a médiában felbukkanó hang- és képanyagokat, újságcikkek információit; felkutattam – az újak mellett – korábban megjelent, rocktörténelemmel foglalkozó könyveket, fotókat is, egyszóval minden olyasmit, ami velük kapcsolatos. A P. Mobil abban az időben éppen jobban reprezentált volt a médiában. A Petőfi rádió is akkoriban sugározta a zenekar harmincéves jubileuma alkalmából készített sorozatát, amelynek minden egyes adása kuriózum volt. Ezekből állt össze a gyűjtemény, illetve az olyan, meg nem nevezhető források, kútfők segítségével, akikkel sikerült barátságot kötnöm az internet segítségével. Ők azok a szürke eminenciások, akiknek bootleg-gyűjteménye alapján számos információra tettem szert. E kalózfelvételek felkonfjai (a koncerteken, a dalok előtt, között elhangzó ismertető szöveg – a szerk.), de maguk az aktualizált számok is sok mindent elárulnak. Igazából engem leginkább a hanganyagok érdekelnek; ha kategorizálni kellene, nem is minőségi, inkább tartalmi gyűjtőnek nevezném magam. Hiába jutottam hozzá egy-egy rosszabb hangzású kalózfelvételhez, sokkal inkább izgatott az, hogy mikor mi történt, mit játszottak és hogyan játszották. Mindazonáltal vannak nálam nagyobb gyűjtők is, akik sokkal több P. Mobil bootleg-felvétellel rendelkeznek.

– Miként tudtál szert tenni különlegességekre és ritkaságokra? Hiszen, mint tudjuk, ezek a gyűjtők féltve őrzött kincsei, amit nehezen adnak ki a kezükből...
– Mindig megtalált valahogy a szerencse – jókor voltam jó helyen. Előfordult, hogy olyan ingyenes letöltő oldalra tévedtem, ahol ritkaságszámba menő koncertre akadtam. Ez már cserealapként szolgált egy másik hasonló kuriózum megszerzéséhez. Emellett korábbi és újabb barátságokból adódóan mindenféle ellentételezés nélkül is hozzájutottam anyagokhoz.

– Hogyan nevezik ezt: elhivatottság, megszállottság, szeretet, netán mindezek összessége?
– Szerintem „szerelem”. Sosem gondoltam, hogy ez munka lenne, hiszen nagyon megszerettem a zenekart és minden érdekelt, ami velük kapcsolatos. Minél többet szerettem volna szivacsként magamba szívni a velük, körülöttük történő eseményekből. Később, amikor közelebb kerültem hozzájuk, mindez összeállt „munkakapcsolattá”. Szívesen csinálom, minden ellentételezés nélkül, tényleg „szerelemből”.

– Schuster Lóri számított a munkádra? Igénybe vette a segítséged?
– Igen, és megint csak működésbe lépett a „jókor, jó helyen” effektus. Ez a fajta kapcsolat 2009-ben alakult ki közöttünk, amikor a zenekar épp egy nagyobb átalakuláson ment keresztül. Éppen jubileumi év volt, Lóránt beavatott terveibe, kikérte a véleményem. Ötleteihez különböző információkra vagy akár zenékre volt szüksége, ennek kapcsán többször felhívott. Én pedig legtöbbször tudtam segíteni neki.– Ekkortájt formálódott Nyitragerencséren a P. Mobil Rockmúzeum is. A te gyűjteményed is gazdagítja a tárlókat?
– Természetesen felajánlottam a segítségem, de sokat már nem tudtam hozzátenni a komplett anyaghoz. Végül sokáig gyűjtögetett kétforintosaimmal és egy hímzett, P. Mobil-os gázálarctáskával gyarapodott a kiállítás részemről.

– A zenekar 45 éves évfordulójára, jegyzeteid alapján olyan összeállítás látott napvilágot, amely az alakulástól kezdve évről évre, naplószerűen követi végig a legfontosabb eseményeket. A Mobilógia című kronológia nagyon komoly energiákat igénylő, aprólékos gyűjtőmunkát feltételez.
– Magát az ötletet Tóth Tamás Béla és Zoltán János Csodálatos utazás című, Radics Béláról szóló könyvének befejező része adta, ahol Béla életét felölelő kronológia található. Mivel akkorra már a saját archívumomban is kellő mennyiségű adathalmaz és dátum állt rendelkezésemre, úgy gondoltam, a P. Mobil esetében is meg lehetne csinálni egy hasonló időrendi összeállítást. Az említett könyv szerzőinél annyival voltam szerencsésebb helyzetben, hogy a Mobilról jóval több információ maradt fenn, mint Radics Béláról. Például a bootleg-felvételek felkonfjaiból kiderül az is, amire más esetleg nem figyel fel. Hogy a zenekar mikor játszott az adott helyen, abból azt is ki lehet következtetni, hogy fellépésük mennyire rendszeres. Schuster Lóránton kívül a régi gesarolosoktól – mint Szakács Gábor és Pótz Nagy Ágoston – kaptam segítséget, de Bálint Csaba gyűjtő is készséges volt. Neki óriási gyűjteménye van régi műsorfüzetekből, amelyek alapján több akkori zenekar koncertnaptárát rekonstruálta. Csabától rengeteg dátumot kaptam, így a Mobilógia forrásmunkájában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Említettem, hogy gyűjtőmunkám kapcsán sok barátra tettem szert: a koncertek törzsközönségét képező P. Mobil család egyes tagjai is elláttak információkkal. Például régi fotókról lejegyzetelt dátumok sokat segítettek a koncertek időpontjának beazonosításában.

– Nemrég fejeződött be a Minden perc, minden nap címmel indított, és az egyik közösségi oldalon közzétett sorozatod, amely ugyancsak a zenekar történéseit szedte időrendbe.
– A cím stílusosan az egyik P. Mobil-számra, a Főnix éjszakájának egyik sorára utal. Ez gyakorlatilag az említett Mobilógia című kronológiának napról napra történő eseményeinek közreadása. Schuster Lóránt hivatalos P. Mobil közösségi portálján jelent meg, háromszázhatvanöt + egy nap, február 29. eseményeivel. 2013 októberében indítottuk és tavaly októberben zárult. Egy-két napos kényszerű leállást leszámítva, az oldalt böngészők majdnem mindennap friss információhoz jutottak.

– A P. Mobil ki nem adott nagylemezei közé tartozik A kintornás szerencséje című rockoperett, amelynek vázlatát te rekonstruáltad. Ennek alapján Miklós Tibor – hirtelen bekövetkezett halála előtt – még épp el tudta készíteni a színdarabnak szánt mű szövegkönyvét. Életkorodra való tekintettel szó sem lehetett arról, hogy személyes koncertélmények gyűjteményeként állt volna össze nálad egy forgatókönyv...
– Így van. A kintornás szerencséje sajnos eléggé forráshiányos téma. Korábban létezett egy Mobilizmus.hu elnevezésű rajongói oldal, ahol A dal ugyanaz marad című sorozatom keretében igyekeztem bemutatni a P. Mobil több szerzeményének egyedfejlődését. Ennek lett volna egy része A kintornás szerencséje, és itt próbáltam összegyűjteni minden fellelhető anyagot erről. A maga idejében nagyon kevés cikk látott napvilágot a darabról, a korabeli sajtóban mindössze pármondatos utalásokkal, hírekkel találkoztam. Arra azonban elég volt, hogy abból következtethessek a történet magjára, Lóránt pedig visszaidézte azokat a részleteket is, amelyekre emlékezett. Illetve létezik még egy töredékes demofelvétel, amelyben egy-két dal híján a zenei rész rekonstruálható. Mindezek alapján és a fehér foltok ésszerű kitöltésével állt össze az anyag. A dalsorrendet lehetetlenség volt eredeti formájában rekonstruálni, ott némi szubjektivitást engedélyeztem magamnak, amit a vázlatban természetesen jeleztem. Logikus felépítés alapján próbáltam felépíteni a dalfüzért, a történetet pedig, ahogy említettem, a kevés, rendelkezésre álló információk alapján és a dalszövegekből következve igyekeztem összerakni. Lórántnál egyébként van egy szinopszis az eredeti sorrendről és történetről, ám az mindeddig nem került elő.– Milyen munkád, munkáid voltak, amiről esetleg nem szerzett tudomást a nagyközönség?
– A Nagy P. sorozat keretében a Rockinformnál jelent volna meg három összefoglaló hangzóanyag Vikidál-évek, Tunyogi-évek és Rudán-évek címszó alatt. Jozéval (Bese Jozefák László, P. Mobil-diszkográfia, honlapszerkesztés és reklámajándék – a szerk.) és Lóránttal szerkesztettük, terveztük, ahová én a bónusz bootleg-felvételeket javasoltam. A korábbi P. Mobil-tagok aztán letiltották a megjelenést. A másik munkám már „kézzel fogható": a Kopaszkutya-koncert CD-fülszövegét írtam meg Lóránt kérésére.

– Mobilos. Ezzel a kifejezéssel illetik a mindenkori zenekari tagokat, illetve a közönség kitartó kemény magját, akik a P. Mobil képviselte szellemiséget magukénak érzik, azonosulnak vele. Téged mi fogott meg a zenében, a zenekarban, miképpen lettél – maradva a kifejezésnél – mobilos?
– Erre nem könnyű válaszolni, hiszen a zenét eléggé széles spektrumban figyelem és követem. A hetvenes-nyolcvanas évek zenéjéből, életkoromnál fogva, nem rendelkezem különösebb előképzettséggel. Szüleim lemezei közül pedig hiányzott a P. Mobil, egy Illést és egy István, a király albumot találtam a polcon. A bátyám is pont kiesett a Mobil-korszak korai éveiből. Egy másolt kazettán a gimnáziumban kaptam meg a Mobilizmo lemezt, ami nagyon tetszett. Elkezdtem a koncertjeikre járni, s egyszer csak azt vettem észre, hogy velük sokkal többet foglalkozom, mint a többi zenekarral. Pár évbe tellett, mire beláttam, hogy beleborultam a zenekarba. S hogy miért különleges? Sokat hallgattam a hatvanas-hetvenes évek zenéjét, leginkább  hard rockot. Rájöttem, ebben a stílusban a nagylemezhez jutott formációk közül a P. Mobil, illetve a P. Mobil-családfához tartozó zenekarok alkottak itt valamit, az összes többit nem érzem magaménak.

– A jelenleg működő zenekari összetételt leszámítva, melyik P. Mobil-felállást kedvelted a legjobban?
– Említettem, hogy a kilencvenes évek végétől járok Mobilra, tehát a Rudán-korszak, annak is az első fele, az egygitáros felállás nagyon meghatározó volt számomra. Mivel első koncertélményeim is ehhez az időszakhoz fűződnek, így nagyon szerettem azt a felállást. Ha nem így lenne, talán nem is így viszonyulnék a zenekarhoz. De olyan szerencsés voltam, hogy két alkalommal is láthattam élőben a nyolcvanas évek P. Mobilját: a Zeffer–Sárvári–Kékesi–Tunyogi–Donászy (másodszor Totóval) összeállítást, majd más alkalommal Vikidált is a zenekar vendégeként. Sajnos nem a fénykorukban, de ez mégis megadatott. Mivel az egyik legnagyobb kedvencem Bencsik Samu, ezért az 1979-es, sajnos nagyon rövid ideig élő, Bencsik–Cserháti–Tunyogi–Kékesi–Mareczky felállást kedvelem a legjobban. Ezzel együtt az összes eddigi zenekari összeállításnak volt olyan erőssége, amitől az adott formáció mindig ki tudott emelkedni az átlag közül.

– Miben tudod még segíteni a zenekar munkáját?
– Szeretném folytatni és kibővíteni a kronologikus P. Mobil-történetet oly módon, hogy a zenekar hivatalos honlapján is elérhetővé tesszük. Így bárki, akinek adata és információja van az adott dátumhoz, vagy bővíteni tudja, interaktív módon megteheti. Miután a Mobilizmus.hu honlapot sajnálatosan elsodorta az idő és a közösségi portál térnyerése, A dal ugyanaz marad sorozatot is szeretném újra megcsinálni. Feljavítva, zenékkel párosítva valahol elérhetővé tenni. Mindemellett szerencsére van egy Schuster Lóránt, aki folyamatosan agyal és ügyködik a P. Mobil dolgain, és ha szükség van rá, megkeres. S ez a munkakapcsolat inspirál is egyben: beszélgetéseinkkor olyan mennyiségű jövőbeni tervet vázol fel, ami azon túlmenően, hogy meglep, beindítja az én gondolataimat is. Ilyen módon generáljuk egymást. Nagy megtiszteltetés ez nekem.