A világ egy része, de mindenekelőtt Európa ma többek között Ukrajnára és az ott zajló eseményekre figyel. Nem először. A hányatott sorsú ország, Ukrajna hosszú ideje geopolitikai ütközőzóna és egyúttal a nagyhatalmak véráztatta játszótere. A több mint ezer évig Magyarországhoz tartozó Kárpátalja sorsa szintúgy hányatott. Az első világháborút lezáró békekötés következtében a terület egy újonnan létrehozott ország, Csehszlovákia részévé lett, és ettől az időszaktól kezdve vált a Kárpátalja megnevezés is hivatalossá.
Az 1938-as I. bécsi döntés értelmében újra Magyarországnak ítélt terület csupán néhány évig, a szovjet hadsereg megszállásáig volt ismét magyar fennhatóság alatt. A megszálló hatalom erőszakos módon fogott hozzá a politikai és gazdasági berendezkedés radikális átalakításához, az erőltetett szovjetizáláshoz. A helyi magyarság számára azonban a legtragikusabb következményekkel kétség kívül a málenkij robot járt, amely lehetővé tette a magyar és a német nemzetiségű polgárok internálását. Az ezt kimondó, 1944. november 12-én elfogadott 0036. számú parancs értelmében rövid idő alatt nyilvántartásba kellett venni a német és a magyar hadseregben szolgált katonákat, a 18-50 éves korú német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket. Aki nem jelentkezett, arra letartóztatás és haditörvényszék várt.
Ekkor a magyar lakosság számaránya 27,3 százalék volt Kárpátalján, ezzel a második legnépesebb nemzetiségnek számított. A „kis munka”, vagyis a „málenkij robot” ürügye sokféle lehetett: jóvátételi helyreállító munka éppúgy, mint a hivatalos papírok átvétele. Ma már egyértelműnek látszik – ahogy arra a kiállítás is felhívja a figyelmet –, hogy az elsődleges szempont az etnikai tisztogatás volt, amit a kollektív bűnösség elvével támasztottak alá.
A Magyarság Házában helyet kapott kiállításon több naplóbejegyzés és visszaemlékezés világít rá arra, milyen embertelen körülmények között hurcolták el a bűnösnek bélyegzett kisebbségieket. „Talán háromszor kaptunk enni 14 nap alatt” – írja például egy áldozat. Megesett, hogy a kényszerű utat víz nélkül tették meg, és az egyedüli hűsítő „a vagon oldalában lévő vascsavarok feje volt”, pontosabban az azokon keletkezett dér. A málenkij robot keretében elhurcolt személyek lágerekbe kerültek, e lágerek felügyeletét pedig ugyanaz az NKDV (kommunista belbiztonsági szolgálat) látta el, amely a Gulag felett is rendelkezett.
A körülményekről ismét csak a naplók adnak képet. Az egyik beszámoló szerint nem akadt olyan reggel, amikor ne lett volna 6-10 halott. A kiállítás ezeket a dokumentumokat, a háttéradatokat mutatja be, valamint átfogó képet ad azokról az emlékművekről, amelyek erre a történelmi traumára hívják fel a ma élők figyelmét.
(Málenkij robot – kiállítás a kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának emlékére. Magyarság Háza, látogatható február 26-ig.)
