Tudományos ismeretterjesztés. Sokaknak ma már kissé talán erőltetetten hangzó, mi több: feszélyező fogalom. De hogy egy-egy tudományterület legújabb eredményeinek közérthető formában történő átadása nem egyenlő a lila ideológiai álomköd felesleges körbecsipkézésével, arra Révész László történész kínált jó példát a Honfoglalók viselete című sajátos műfajú kötet bemutatóján.
Mint ahogy azt a kutató elmondta, megesik, hogy időnként hagyományőrzőkkel találkozik, akik időnként szóvá teszik: rendben van, hogy a történész szakma képviselői nem tartják hitelesnek az öltözetüket, de akkor miért nem mondják meg, hogyan is kell annak kinéznie, aki honfoglaló őseinket akarja ruházatával megidézni? Jó hírünk van: az említett kötet ezt a problémát is megoldja. Mi több, átfogó és friss képet nyújt a magyar őstörténet-kutatás aktuális állapotáról és eredményeiről.
És ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy kellően színes is meg, szagos, de mégsem akkora, hogy külön olvasószalont kell venni hozzá, hanem egy nyaralásra is magunkkal vihető, akkor már nincs is miért csodálkozni azon, hogy ez a kiadvány volt tavaly év végén a Helikon Kiadó egyik karácsonyi sikerterméke. Erről már Kovács Attila Zoltán, a kiadó irodalmi szerkesztője mesélt a könyv keddi bemutatóján. Emlékeztetett rá, hogy a patinás kiadó kínálatában a rendszerváltás követő évek során háttérbe szorultak az ismeretterjesztő jellegű kiadványok.
Az ok egyszerű: egyre kisebb az igény a szép kiállítású, nagy méretű albumok iránt. Ez esetben viszont egy olyan kompromisszum született, ami mind a szakmai szempontoknak, mind a közönség igényének megfelel. Kisebb méretű, amolyan bédekker típusú könyv született, sok illusztrációval és mutatós küllemmel. Kovács Attila Zoltán szerint a siker elsődleges oka természetesen a témában keresendő, éppen ezért jó hír a honfoglalás iránt érdeklődőknek, hogy a kiadó hatkötetes sorozat első darabjának szánta a nemrég megjelent kiadványt.
Az erdélyi származású Kovács hozzátette: fontos küldetésnek érzi, hogy ezek a határon túli, magyarok lakta területekre is eljussanak, hisz ezeken a helyeken még inkább szükséges a történelmi téveszmék kiigazítása. Fodor Pál a könyvet méltatva kiemelte: szórakoztató, olvasmányos jellege mellet a kötet a tudományosság igényének is messzemenően eleget tesz, hiszen több elsőközlést is tartalmaz.
Révész László a könyv értékeire térve felhívta arra a fontos szempontra a figyelmet, hogy nincsen egyetlen magyar őstörténet. A konkrét tartalmi kérdések kapcsán a történész emlékeztetett: az itteni talajviszonyok miatt szinte alig maradtak ruhamaradványok, így igen komoly nyomozómunka eleink öltözetének rekonstruálása. Az ismeretterjesztés és a szakma viszonya kapcsán Révész kitért arra, hogy a magyar régésztársadalom tagjai közül az elmúlt száz év során mindig akadtak olyanok – elég csak említeni Móra Ferencet vagy László Gyulát –, akik a naprakész ismereteket széles körben tették közérthetővé, nem mellesleg pedig magát a tudományterületet is népszerűsítették.
A könyv szerinte a mai napig burjánzó alternatív történelemszemléletek cáfolása szempontjából is hasznos útmutató lehet. Ehhez kapcsolódva, de a másik, itt bemutatott kötet, A Magyar őstörténet – Tudomány és hagyományőrzés kapcsán Vásáry István akadémikus, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának elnöke is az alternatív őstörténeti elméletekre adott csattanós válaszról beszélt, valamint arról, hogy ez a hiánypótló tanulmánykötet azokat a politikailag elkötelezett hangokat is elnémíthatja, akik szerint szükséges lenne valamiféle önálló őstörténeti intézményt felállítani.
A kötetet magát Róna-Tas András akadémikus méltatta, kiemelve néhány olyan szempontot – többek között a magyarok vándorlása, a Kárpát-medence akkori népességre vonatkozó újabb eredményeket, vagy a magyar nyelv török elemeit érintő etimológiai felfedezéseket –, amelyek megkerülhetetlenné teszik ezt a nagyszabású munkát.
