Révész László a könyv értékeire térve felhívta arra a fontos szempontra a figyelmet, hogy nincsen egyetlen magyar őstörténet. A konkrét tartalmi kérdések kapcsán a történész emlékeztetett: az itteni talajviszonyok miatt szinte alig maradtak ruhamaradványok, így igen komoly nyomozómunka eleink öltözetének rekonstruálása. Az ismeretterjesztés és a szakma viszonya kapcsán Révész kitért arra, hogy a magyar régésztársadalom tagjai közül az elmúlt száz év során mindig akadtak olyanok – elég csak említeni Móra Ferencet vagy László Gyulát –, akik a naprakész ismereteket széles körben tették közérthetővé, nem mellesleg pedig magát a tudományterületet is népszerűsítették.
A könyv szerinte a mai napig burjánzó alternatív történelemszemléletek cáfolása szempontjából is hasznos útmutató lehet. Ehhez kapcsolódva, de a másik, itt bemutatott kötet, A Magyar őstörténet – Tudomány és hagyományőrzés kapcsán Vásáry István akadémikus, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának elnöke is az alternatív őstörténeti elméletekre adott csattanós válaszról beszélt, valamint arról, hogy ez a hiánypótló tanulmánykötet azokat a politikailag elkötelezett hangokat is elnémíthatja, akik szerint szükséges lenne valamiféle önálló őstörténeti intézményt felállítani.
A kötetet magát Róna-Tas András akadémikus méltatta, kiemelve néhány olyan szempontot – többek között a magyarok vándorlása, a Kárpát-medence akkori népességre vonatkozó újabb eredményeket, vagy a magyar nyelv török elemeit érintő etimológiai felfedezéseket –, amelyek megkerülhetetlenné teszik ezt a nagyszabású munkát.
