Márta István: Luxus lenne az ellenségeskedés

Márta István a hazai fesztiválokról, Pécs kulturális életéről és a 25. Művészetek Völgyéről.

– A politikai akarat megvan a minősítési rendszer bevezetéséhez?
– Úgy gondolom, nem volt véletlen, hogy a szövetség novemberi konferenciája Hoppál Péter államtitkár védnöksége mellett zajlott le. Keressük a közös pontokat, ahol egymás segítségére tudunk lenni. Mi a biztos szakmai hátteret tudjuk garantálni ebben az ügyben.

– Nem áll fenn a veszély, hogy a monstre fesztiválok ellehetetlenítik a kisebb rendezvényeket a minősítés bevezetésével?
– A nagy országos vagy regionális fesztiváloknak nem áll érdekében agyonnyomni a kisebb fesztiválokat, ez nem lenne életszerű. Tanácsot adni már annál inkább. Nagyon szívesen segítünk, akár kezdő fesztiváloknak is, amennyiben ezt igénylik. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a fesztiválszövetségnek nem a kirekesztés a célja, sőt   Csupán a helyére szeretnénk tenni a dolgokat.

– Idén csatlakoztak az Európai Fesztivál Szövetség projektjébe, így immár magyar fesztiválok is jelentkezhetnek európai minősítésre. Ki dönt a hazai rendezvények európai besorolásáról?
– Büszkék vagyunk rá mindenekelőtt, hogy az Európai Fesztivál Szövetség a mi regisztrációs és minősítési rendszerünket vette át, amikor megalapította az európai fesztiválok díját, és kijelölte azokat a nemzeti csomópontokat, amelyek az adott ország fesztiváljainak jelöléséről döntenek. Magyarországon a fesztiválszövetséget kérték fel erre a feladatra. Egy öttagú kuratórium dönti el, mely hazai fesztiválokat terjesztik fel az európai díjra. A magyarországi pályázatok elbírálására Baráti Kristóf Kossuth-díjas hegedűművészt, Szabó László Zsoltot, az MTVA vezérigazgatóját, Szép Fruzsinát, a Berlin Fesztivál programigazgatóját, Kelemen Lászlót, a Hagyományok Háza főigazgatóját és Vitézy Zsófiát, a Brüsszeli Magyar Intézet igazgatóját kértük fel. 31 hazai pályázat érkezett, a nemzetközi zsűri szeptemberben hirdet végeredményt.

– A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit (ZSÖK) Kft. vezetőjeként Pécs legnagyobb kulturális szervezetét irányítja. Közhely, hogy Magyarország kulturális téren is erősen fővárosközpontú. Mit tudnak tenni ez ellen egy 150 ezres vidéki városban?
– Három éve vezetem ezt a városi tulajdonú „kulturális holdingot”, amely tipikus példája annak, hogy egy fantasztikus történelmi örökséggel és aktív kulturális jelennel bíró település miként ellensúlyozhatja a fővárostól lévő 200 kilométernyi távolságot. Szervezetünk Pécs különböző területein – több mint 72 ezer négyzetméteren – számos kulturális egységet üzemeltet és lát el tartalommal. A tavaly óta hungarikumnak számító 4. századi ókeresztény, római kori síremlékektől a középkori egyetemen és a Zsolnay-örökségen át a 21. századig egy 1600 évet átívelő történelmi folyamat őrzőjének lenni gyönyörűséges feladat. A közművelődéstől a magas kultúráig, az oktatástól a kortárs művészetig, a kultúrmissziós és reprezentációs tevékenységektől a hazai és nemzetközi turizmus fejlesztéséig rendkívül összetett feladatrendszert látunk el. És tesszük ezt nemcsak a pécsiekért, hanem az egész régióért. A Kodály Központban, az öthektáros Zsolnay Kulturális Negyedben, a Művészetek és Irodalom Házában és a világörökségi helyszíneinken 2014-ben 2200 programon több mint félmilliós látogatottságunk volt.

– Mennyit őrzött meg Pécs a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa szellemiségéből?
– Az Európa Kulturális Fővárosa történelmi mérföldkő volt a város életében. Az eredeti tervek természetesen sokban módosultak, hiszen a tervezési fázisban nem számoltak a recesszióval, de azt gondolom, hogy Pécset hihetetlenül „megdobta” ez a projekt. A város jelenleg is működő kulturális helyszínei, attrakciói e nélkül nem jöhettek volna létre.

– Említette a holding méreteit. Ez esetben más arányokban ugyan, de nem fenyeget ugyanaz a vízfejűség, mint amiről a főváros kapcsán beszélt?
– Nem, ha az embernek van egy jó csapata, amelynek tagjai megfelelő tudással, érzékenységgel és szellemi szabadsággal rendelkeznek. Ha van bennük egyfajta „missziós tudat”, amely ehhez a feladathoz elengedhetetlen. Ha nem hiányzik az a kreativitás, amelyre a 14. században élt, egyetemet alapító Vilmos püspök vagy éppen Zsolnay Vilmos példája tanít. Szükséges – és szerencsére működik is – az a városvezetés, amely biztosítja ennek a kincsnek jelenét, jövőjét. Természetesen vannak vitáink a várossal, de ezek finanszírozási, üzemeltetési pontokat érintenek. A hatékony városmarketing működésében is alapvető szereplők vagyunk. Buta luxus lenne az ellenségeskedés, a cél világos és egyértelmű, a megvalósítás alapfeltétele a városi kulturális cégek, intézmények, a püspökség és az egyetem összefogása. A „kultúra városának” – és ezen belül a ZSÖK-nek – fontos, középtávú, nemzeti feladata is körvonalazódik. Belekezdtünk egy olyan dél-európai kulturális híd megvalósításába, amely lehetőséget teremt a gazdasági lehetőségek feltérképezésében, a kapcsolatok fejlesztésére.

– 25. alkalommal rendezik meg nyáron a Művészetek Völgyét Kapolcson, amely az elmúlt években komoly változásokon ment keresztül. Mi várható idén, csatlakoznak-e újra a környékbeli települések?
– A tavalyi évben megfiatalodott a fesztivál menedzsmentje. Kapolcs történelmi örökségeit mindenféleképpen meg kell őrizni, ám a fesztivál folyamatos megújulása elkerülhetetlen. Már tavaly nyitott a „völgykapu” a fiatal generáció felé, nemcsak a zenében, de startupos és innovatív programok bevonásával is. A fesztivál nem vesztett a népszerűségéből, a 140 ezres látogatottság magáért beszél. Ami a fesztivál bővítését illeti, reményeink szerint idővel újra csatlakozhat Taliándörögd és Vigántpetend. Hogy milyen mértékben, az kizárólag pénzkérdés.

– Az elmúlt években a programok művészek által vezetett udvarokban kaptak helyet, idén is marad ez a rendszer, vagy visszatérnek a fesztivál legendás helyszínei?
– Az „udvarosok” szisztéma megmarad. Ezek a hagyományos porták adják a völgyfesztivál különleges arculatát. Nagy helyszíneket nem akarunk visszahozni, kivéve a taliándörögdi Klastromot, amely néhány éve emblematikus helyszíne volt a fesztiválnak. Jelen pillanatban a falunak egy nagyon fontos feladatot kell megoldania, ugyanis az ősz folyamán két súlyos árvizünk is volt Kapolcson. A sors iróniája, hogy majdnem két évtizedig küzdöttünk a patakunkból eltűnt vízért, aztán az idén két olyan áradás szakadt a nyakunkba, amely majdnem tönkrevágta a falut. Fel kell készülnünk tehát a szélsőséges időjárásra is. De ezzel együtt is nagyon pozitívan látom a jövőt.