A Keress mást magadnak behatárolhatatlan műfajú, az A Nikoláé címet viselő csárdás és szökős pedig erősen autentikus kötődésű, sorolhatnánk még hosszan. Egyszóval a lemez egyfajta „vegyes vágott”. Éppen ez a másik baj a hasonló világzenés próbálkozásokkal, amelyeknél nincs igazán kiforrott koncepció, elképzelés, technikai háttértudás a népzene lehetséges feldolgozási irányzataival kapcsolatban. A Bandázom albumot végig lehet hallgatni egyszer és akár többször is. Tíz év múlva viszont az említettek miatt már senki nem fog rá emlékezni. Bartók pedig akkor is megtölti majd a hangversenytermeket. Talán ezért is hívják az ő alkotásait műveknek és nem világzenének.
(Herczku Ágnes: Bandázom. Fonó, 2014.)
