Twentees: céltudatos poprock

Punkzenekarnak indult, de milyen jó, hogy végül nem az lett. Terítéken a Twentees.

A Twentees kifejezetten szerethető muzsikát tol. A zenekar egyszerű, könnyed, kis táncolós, andalgós ütemekkel sáfárkodik a lehető legjobb értelemben. Nincsenek a klasszikus indierockra jellemző elborulós, befelé fordulós részek, nem kell pengét ragadni meg Marat-t játszani a fürdőkádban, ha az ember a számaikat hallgatja.

Balázs Konrád énekes-gitáros szerint a gitárcentrikus zene az alap. Mindenkinek volt sok korszaka, hallgatott muzsikát igen széles szórásban, de ez az 1990–2000-es évekre jellemző brit indie hangzás mindenképp a zenéjük alfája. A Radiohead, az Oasis, a Blur vagy épp a Kasabian kijelölte vonal tehát hangsúlyos, persze nem egyeduralkodó, így könnyedség, befogadóképesség szempontjából is eladhatóbb.

Lassan három éve állt össze a fiúkban egyébként, hogy hogyan s miként kellene ezt az egészet csinálni. Az alapkoncepciót Konrád, illetve Héjja Áron dobos vetették fel: egy közös fúvószenekarban játszottak, és arra gondoltak, jó lenne összehozni egy punkbandát. Be is vették a csapatba Tokát (Böjti Tamás, basszusgitár), és volt pár koncertjük.

Ezután jött a képbe Miki (Prejvara Miklós, gitár, billentyűk) és ekkor kristályosodott ki, hogy a táncolható, dallamosabb indierock felé kellene elmozdulniuk, szintetizátoros, fúvós betétekkel. Ennél pedig nem is dönthettek jobban a srácok, mivel a Twentees így kialakított hangzása épp az a poprockos táncdalmuzsika, ami közönségbarát és ezért sokkal szélesebb közeg számára könnyen élvezhető.

A srácok pedig nemcsak a próbateremben találkoznak, hanem a hétköznapokban is igen élénk a kapcsolat közöttük, ami szerintük a hosszú, közös együttműködés titka lehet a jövőre nézve. Mint mondják, a banda olyan nekik, mint egy család vagy egy párkapcsolat, szinte mindig eljárnak közösen és elsőként egymást keresik, bármi törtéjen is.

A számok többségét Konrád hozza, úgy az instrumentális, mint szöveg vonalon. „Ha az utcán jut eszembe egy ötlet, úgy teszek, mintha telefonálnék, és feldúdolom a dallamot a mobilomra” – meséli az énekes-gitáros. Ezután ő maga kiötli a hangszerelést is, és leviszi a próbaterembe, ahol a srácok belerakják javaslataikat, elképzeléseiket, hogy miként szólhat még jobban, még ritmusosabban az egész. A szövegek megírásakor Konrád általában egy őt foglalkoztató témát fűszerez meg jó adag fikcióval. „Érdekes egyébként, hogy nem történt még olyan, hogy éjfél előtt írtam volna bármit is a zenéhez” – avat be a műhelymunkájába a zenész.

A Twentees első, tízszámos Sing, Dance, Cry albumára egy magyar nyelvű szám, a Nem lesz más került fel; ez volt a banda első összerakott nótája, ami „így jött össze”. Az énekes-gitáros szerint az angol nyelvű szövegek abból fakadnak, hogy az a stílus, amiben ők nyomulnak, teljes mértékben brit gyökerű, és ha például ő hangszert ragad, akkor valahogy angolul állnak össze benne a szövegrészek.

– Azt persze látjuk és tapasztaljuk, annak ellenére, hogy egyre több fiatal tud angolul, nem érzik magukénak az angol nyelvű szövegeket; ezért erősen gondolkodunk azon, hogy legyenek magyar nyelvű nóták is – tudom meg a srácoktól. Azt azonban nem hiszik, hogy kiadnának majd teljes egészében magyar szövegekkel operáló anyagot, de egy lemezen három szám például simán elfér ebben a felállásban.

Első korongjukon minden olyan szám szerepel, amelyet teljesen kidolgoztak, így az első két megjelenés – a négyszámos 2Face EP és nagy személyes kedvencem, a Never Get Enough – dalai, illetve további öt nóta. Mindent egybevéve, összesen egy hét alatt stúdiózták fel a teljes anyagot. A banda a producerként is közreműködő hangmérnökükkel, Vári Gáborral rakta össze a számokat, az új dalokat pedig Deutsch Gábor (anorganik) keverte meg.

A lemez másfél év bő termése, sokszínű, igen változatos dallamvezetésekkel. „A korong utolsó száma, a (Set the Streets on) Fire például három óra alatt jött össze, egy nagy közös agymenés alkalmával, ám a koncerten érződik igazán, hogy milyen jól működik” – mesél picit az alkotás sokszínűségéről Toka.

Az anyag fizikai valójában egyelőre nem jelenik meg. Mint a srácok mondják, addig nem érdemes kiadni valamit kézzelfogható verzióban, amíg mindössze egy-egy kis lelkes rajongó ír rájuk kéthetente a közösségi platformokon, hogy mikor és hol lehet megvenni a csapat CD-jét.

A fiúk azonban egyáltalán nem csüggednek. Épp ellenkezőleg: komoly célokat szeretnének megvalósítani. Működő, profi zenekarként akarnak üzemelni, hogy a 14 éves kislánytól a harmincas apukákig mindenkit megfogjanak. Ennek érdekében pedig mindent megtesznek, keményen dolgoznak, akár könnyebben fogyasztható, poposabb hangzást is a muzsikájukba csempészve.

Ars poeticájuk szerint is popzenekarként gondolnak magukra, ugyanakkor azt leszögezték, semmiképp sem akarnak plázákban vagy netán bevásárlóközpontos parkolókban játszani.

– Kicsit olyan a zenekar, mint egy demokrácia, ahol én vagyok a miniszterelnök, de a konstruktivitás, a közös munka, a kémia teljes mértékben működik, nem igen szoktunk civakodni – mondja Konrád. A beszélgetés alatt is érződik, hogy a fiatal frontember szab fazont a csapatnak, és a sajtóügyeket leszámítva – amit a lelkes Nagy Kátya visz – ő intézi a zenekar ügyes-bajos dolgait.

Azzal persze tisztában vannak, hogy nem fognak kizárólag ebből megélni, mindenki építi saját kis civil karrierjét: Áron már dolgozik, Toka doktoranduszhallgató, míg Miki és Konrád egyetemisták.

Külön szimpatikus, hogy noha a srácok tudják, a zenéjükkel elsősorban Budapesten tudnának robbantani, szülővárosukat, Hódmezővásárhelyet nem akarják feladni. Igaz, hogy nehezebb a logisztika, legalább két autó kell egy-egy pesti koncerthez, és lényegesen több kilométer, de lelkesek, és az új próbaterem is készül.

A helyi rádióban már játsszák őket, de a cél a minél több koncert és a betörés a fesztiválokra, ami tényleg igen nehéz úgy, ha nem robbantottál valamiben, vagy nem kaptak fel annyira, hogy százezres kattintásokat produkálj a zene- és videomegosztókon. A srácok azonban, becsülendő, nem adják fel, én pedig tényleg szurkolok nekik, mert a Twentees épp olyan könnyed habpoprock, ami simán elfér a nyári repertoárban.

Helló, fesztiválszervező bácsik és nénik! Ím, egy ideális, már-már pinkpopos banda, kizárólag könnyed emésztésre! Tessék, vigyék!

A Twentees legközelebb április 10-én ad koncertet a budapesti Corvintetőn.