– Nem én vagyok a sztori itt – kezdi hongkongi interjúját Edward Snowden Laura Poitras kamerája előtt, s talán ez a legfontosabb kijelentések egyike a Citizenfour című filmben. A Snowden-dokuként elhíresült produkcióból ugyanis egyértelműen kiviláglik, ha nem Snowden, valaki más rövid időn belül megtette volna azt a szivárogtatást, amely azóta is megosztja a fél világot. Hős vagy minden idők egyik legnagyobb hazaárulója? – teszi fel mindenki a Snowdennel kapcsolatos első kérdést, amelyre a film az előbbi választ sugalmazza.
A Citizenfourban a wikileakses Julian Assange-hoz hasonlóan az emberi és kormányzati felelősség, valamint annak mértéke egyaránt felmerül, csakúgy mint a tény, hogy a széles körű megfigyelések a 2001. szeptember 11-i események után szinte azonnal megkezdődtek, és az Obama-adminisztráció során sem szűntek meg. Főleg utóbbi vezetett Snowden elmondása szerint a kiábrándulásához és a kitálaláshoz.
Laura Poitras dokumentumfilmje, a Citizenfour gyakorlatilag dokumentálja az ismeretlenségből kilépő férfit, és a film szűk húszperces bevezetőjét – a megfigyelésekkel kapcsolatos perek és kongresszusi meghallgatások összefoglalását – követően egy hongkongi hotelszobában rögzíti Snowden maratoni nyilatkozatát. Izgalmas látni az újságírók működését, ahogy betűztetik Snowden nevét, és próbálják előbb őt, majd a lehallgatások technikai hátterét megismerni. Ebben a szakaszban sok olyan dolog hangzik el, amelyhez nem sok köze van egy átlagembernek. Aztán a riporterek ráállnak, hogy megírják a sztorit, és elkezdődik az a vallomás, amely után Snowden nevét világszerte mindenki azonnal megismerte és megjegyezte.
A Nemzetbiztonsági Ügynökség megfigyelései még akkor is mellbevágóak, ha tudjuk, hogy orwelli világunkban mindenki megfigyeltetik. Így az a legkevesebb, hogy Snowden már 2013-ban beszélt a drónokról, amikor még nem kerültek be – használatukkal együtt – a köztudatba, valamint elmondta, miképp használja az amerikai nemzetbiztonsági szolgálat tömegesen megfigyelésre világszerte az eszközöket, s teszi egy kattintással élőben nézhetővé egy laptopon a sugárzott képet. Elhangzanak továbbá az internettel kapcsolatos aggályok, az adatokkal való visszaélés módja és mértéke.
Poitras dokumentumfilmje egyszerre beszél az új típusú nyilvánosság konfliktusairól és rögzíti egy fiatalember karrierjének összeomlását és ellehetetlenülését. A Citizenfour száraz, rezignált dokumentumfilm, amelyben a beszélő fejek akkor nem válnak érdektelenné, ha igazán megértjük, hogy a telekommunikáció miképp képes az ember magánszférájába bármely pillanatban behatolni, és hogy ez a tudás milyen beláthatatlan következményekkel járhat – mondjuk akár csak részleges nyilvánosságra kerülésével, vagy ha egyszerűen visszaélnek vele.
(Citizenfour, színes, feliratos, német–amerikai dokumentumfilm, 114 perc, 2014. Rendező: Laura Poitras. Forgalmazó: Cinefil Co.)
